Először is a legfontosabb kifejezések használata és az alapvető célkijelölés is zűrzavaros. Az előterjesztésben 79 alkalommal szerepel a „nyugdíj” szó, amit gyakran eltérő tartalommal használnak. A beterjesztők feltehetőleg hol figyelmetlenségből, hol szakmaiatlanul, hol az összehasonlíthatatlanság elérése céljából használják a „nyugdíj” kifejezést. A legleleplezőbb amikor az alapvető célt próbálják definiálni. A „nyugdíjak reálértékének megőrzése” vagy az ennél lényegesebben kedvezőbb a „nyugdíjak vásárlóerejét megőrzése”. A két megfogalmazás között óriási a különbség, pontosan több milliárd forint.
A legnagyobb probléma, hogy az egyik legfontosabb fejezeténél elfelejtették még az inflációt is beszámítani. Még pedig a „különös méltánylást érdemlő körülmények” biztosításáról van szó. Továbbra is csupán összesen 1,900 millió forintot állítottak be erre a célra. Ebből a fejezetből teljesen kimaradt az inflációkövetés, annak ellenére, hogy jellemzően itt van a legnagyobb hiány. Ez a keret az elmúlt években egy-két hónap alatt elfogyott. Az elszegényedő idősek száma ugyanis folyamatosan növekszik és így a segítségre szorulók igényei is évek óta jelentősen meghaladják a rendelkezésre álló összegeket. Ennek eredménye, hogy a kiszolgáltatottság általánossá vált.
Laptársunknak, szintén a Klasszis Médiához tartozó Piac és Profitnak Karácsony Mihály elmondta, a jövő évi fogyasztói áremelést mértékét 3,6 százalékos nagyságúra prognosztizálja az előterjesztő és ehhez rendeli a 2026. januárban esedékes nyugdíjemelést is. Ha most eltekintünk attól, hogy a „vágyvezérelt” kormányzati szándékot egyetlen egy szakmai fórum sem erősíti meg, és csak az elmúlt évek tapasztalataira utalunk, akkor szomorú hónapok várnak a nyugdíjasokra.
„Ismételten kényszerhitelezővé válnak a nyugdíjasok következő évben is.”
A szakember szerint a legnagyobb baj, hogy a kormányzati rendszer nem képes az önkorrekcióra, vagyis a rossz tervezést nem követi a felismerés utáni gyors változtatás igénye.
