A rendszerváltás után hosszú évekig érvényben volt egy íratlan szabály: az MNB monetáris tanácsának tagjai nem nyilatkozhattak, sőt nem is szólalhattak fel semmilyen nyilvános eseményen a kamatdöntés előtti héten, nehogy bármilyen jelzést is kiolvassanak a piac szereplői a szavaikból arra vonatkozóan, mire készülnek. Így tehát, ha kértem az eleinte hétfőre esett, majd egy idő után keddre áttett kamatdöntés előtt nyolc nappal egy interjút egy jegybanki korifeustól, azt a választ kaptam, hogy szívesen, de csak azt követően, hogy publikussá válik, hogyan szavaztak az irányadó rátáról.
Nem tudom, emlékszik-e rá, de legutoljára Nagy Márton hivatkozott e szokásjogra, amikor megkerestem (mert hát azért annak ellenére próbálkoztunk mi, újságírók, hogy pontosan tisztában voltunk a játékszabályokkal, ez a dolgunk) – aki akkor még, egészen pontosan 2015-től 2020 május végéig az MNB alelnöke volt.
Ha kicsit kényszeredetten is, de elfogadtuk a nyilatkozatstopot, mivel az volt a hivatkozási alap, hogy meg kell őrizni a monetáris politika hitelességét. Az meg a mi érdekünk is, nem is kell taglalni, miért, ki szeretné például, ha esetleg a pénze (még jobban) leértékelődne.
Az idők folyamán aztán, ahogy sok minden, ez is változott, például a kamatdöntés előtti héten már rendre fel-felszólalgattak konferenciákon jegybanki döntéshozók. Így tett például jó másfél éve, 2021 szeptemberében Virág Barnabás, a monetáris politikáért felelős MNB-alelnök, aki azonban még akkor is azzal hárította el az alapkamat alakulására vonatkozó kérdéseket, hogy öt nappal a kamatdöntő ülés előtt a hagyományos jegybanki etikett értelmében óvatosabban kell beszélnie.
A héten aztán ez a szent tehén (is) kimúlt. Virág az egyik kormánylapban elárulta, mit terveznek tenni a jegybanki kamatokkal a Monetáris Tanács jövő keddi ülésén. Aminek hatására olyan mértékben gyengült a forint – az euróval szemben 6 egységgel –, amilyenre hónapok óta nem volt példa. Legutoljára még tavaly novemberben.
Hogy mi volt Virág szándéka, arról nem tudok beszámolni. Hiszen bár ő a kormánylap esetében felrúgta a szokásjogot, azt azért a többi, független újsággal szemben megtartotta.
Így csak következtetni tudok a motiváció(i)ra. A legkézenfekvőbb, hogy addig-addig gyakorolt nyomást Nagy Márton egykori munkahelyére, hogy kezdje már el csökkenteni a kamatokat, amíg Matolcsy Györgyék beadták a derekukat.
Egy kamatcsökkentés mindenekelőtt azért jöhet kapóra a gazdaságfejlesztési miniszternek, mert azt a reményt hordozza magában, hogy sikerül elérni a Nagy által hangoztatott 1,5 százalékos idei gazdasági növekedést.
Egyrészt az alacsonyabb kamatok miatt olcsóbbá vált hitelek azok felvételére ösztönözhetik a gazdaság szereplőit. Másrészt az alacsonyabb kamatok miatt kevésbé lehet vonzó a forint, annak eladásának hatására csökken az árfolyam – ennek láttuk a szemléletes példáját Virág szavai után –, ami az exportnak adhat lökést, a külföldön értékesítő cégek bevételei ezáltal nagyobbnak látszódnak, következésképpen a GDP is. Bár az importáló cégeket elvileg sújtja a forint gyengülése, de csak akkor, ha annak többletköltségeit nem képesek áthárítani.
A kamatcsökkentéssel aládúcolt forintgyengülés bevett szokása a gazdaság felpörgetésének. Nem csoda, hogy bőszen élt is azzal az MNB a 2013 márciusától íródó Matolcsy-érában. A tíz éve még 300 forint alatt gazdát cserélt euró árfolyama szép fokozatosan emelkedett, míg nem tavaly március idusán, az orosz-ukrán háború kitörése után néhány héttel átlépte a 400-as lélektani határt. Majd októberben már 430 fölé is került.
Azt követően azonban olyan történt, amire még a legoptimistábbak sem számítottak. Az még hagyján, hogy pénzünk annak ellenére erősödött, hogy az uniós forrásokhoz a tavaly év végéhez képest egy jottányit sem kerültünk közelebb. Hiszen ezt még meg lehetett magyarázni a kedvezőbbre fordult nemzetközi környezettel, mindenekelőtt az energiaárak zuhanásával, ami az erős importfüggőség okán Magyarország számláját jelentősen karcsúsította. Ám még így is túlzásnak tűnt a napokban kialakult 370 forintos euróárfolyam.
Lehet, hogy a régi nótát halljuk ismét, miszerint már a kormány és az MNB is túl erősnek tartotta a forintot, így azon utóbbi Virág szavain keresztül gyengített?
Ha így történt, akkor az időzítés első ránézésre szerencsétlennek tűnik. Akkor kezd ugyanis az MNB lazítani, amikor még nincs bizonyíték arra, a márciusban még mindig 25 százalék feletti – a két hónappal korábbinál alig fél százalékponttal alacsonyabb – éves infláció valóban elkezd csökkenni, ahogy azt a kormányfő előírta, mely eredményeként 2023 végére egészen egyszámjegyűre szelídülhet.
Március végén még a Monetáris Tanács sem látott indokot a kamatvágásra. Az ülését követő sajtótájékoztatóján maga Virág is azt mondta, az infláció a legnagyobb ellenség, annak csökkentésére kell fókuszálni – következésképpen nem a gazdaság ösztönzésére.
Ugyanakkor nem kizárt, hogy arról van szó, az MNB csak tesztelte, mit lépne a piac, praktikusan meddig gyengülne a forint, ha hozzáfognának a kamatcsökkentéshez. Ha így volt, akkor megnyugodhatnak Matolcsyék, hiszen nem ment 380 forint fölé az euró árfolyama, cikkem megjelenésekor pedig már csak 376 forintba kerül az uniós pénz.
S azt azért ne feledjük, az infláció elleni fő eszköz a 13 százalékos jegybanki alapkamat, annak változtatásának a szándéka pedig nem olvasható ki Virág szavaiból, csak a 25 százalékos egynapos fedezett hitel kamatát vihetik le jövő kedden.
További árfolyamok laptársunk, a Privátbankár oldalán >>
Kérdés, vajon Virág megszólalásának van-e köze ahhoz, hogy hosszú évek után a múlt héten szóba állt egymással Matolcsy és Varga Mihály pénzügyminiszter? Miután addig azért nem fajultak a dolgok, hogy az egykori főnökével az alelnöki posztról való kiebrudalása óta mosolyszünetet tartó Nagy békejobbot nyújtson.
Mindezt szívesen megkérdezném Matolcsytól, az MNB-től. Dehát kedden kamatdöntő ülés. Márpedig kétségeim vannak afelől, vajon az Mfor esetében is felrúgnák-e az évtizedes nyilatkozatetikettet.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)