Vera Novohackaja ukrán, 1960-ban született Odesszában. Vagyis a Szovjetunióban. Tinédzserként több évet töltött Budapesten édesanyjával, aki orosz nyelvet és irodalmat tanított nekem egy óbudai gimnáziumban. Most is az ostromlott kikötővárosban él. Rendszeresen jegyzetel a Facebook-on, nyitott a szeme és a füle, sok dolgot észrevesz, kritikus és nem tud közömbös hangon írni, de nem szélsőséges. A következőkben az ő mondatait olvashatják. Tíz nap summája. Nem kell hozzá kommentár.
március 6.
„Aláaknázták a strandokat és a hatóságok azt mondták, hogy ne menjünk oda sétálni. A város északi részében mindenütt tankcsapdák, vagyis inkább keresztbe tett nagy vasdarabok, amiket a nép csak „Sün”-nek hív. Persze ez aggasztja az ott lakókat és állandóan kerülgetniük kell ezeket az autóikkal. Munkába járni nagyon nehéz, alig van közösségi közlekedés. Én gyalog járok haza, még jó, hogy csak 40 perc. Az üzletekben nem sok áru van, nem úgy mint korábban és az árak persze nagyon fölmentek.”
március 8.
„Az ellenség már nagyon közel van Odesszához. Lehet, egy-két nap és beveszik. Azt hiszen, itt az ideje, hogy elmenjek innen.”
március 11.
„Állandóan hallom a nagy robajokat, robbanásokat. Hol innen, hol onnan jönnek a város széléről. De a központban még csend van. Dolgozunk. Még sokan vagyunk, akik nem mentek el. Ám valószínűleg csak az első belvárosi robbanásig lesz így. Egyébként ma kisebb hóvihar van, -7 fok, de tudom, jön a tavasz, ilyenkor még hidegebb van néhány napig.
Különben igaz lett, amit a semmit nem értő európaiaknak mondtam. A tárgyalások most semmire sem vezetnek. Az európaiak azonban azt hiszik, hogy valami civilizált ellenféllel van dolguk és a félelemtől vezérelve abban reménykednek, hogy tárgyalásokkal rendezhető ez a konfliktus. Hát, mindenkit el kell keserítenem. Fel kell készülni, össze kell szednie magát mindenkinek és összeszorított fogakkal készülni kell az öldöklésre. Vagy össze kell csomagolni és teljes készültségben lenni, hogy bármikor elutazzunk innen. Szeretlek benneteket!”
március 12.
„Putyinnak egyáltalán nincs szüksége a tárgyalásokra. Neki terület kell. Ja, egyébként ha már úgyis annyi ukrán van most Európában, akkor miért nem vesz fel minket sürgősen Európa? Mi, ukránok már rég befogadtuk őt.
Tegnap teljesen idegen arcokat láttam a városban. Fölvásárolják a mobilokat. Valami nem tetszik itt nekem.”
március 14.
„Bementem a városközpontba és egy hosszú sorra lettem figyelmes. Vagy egy kilométer is lehetett. Egy egész háztömböt megkerült. Kiderült, hogy élelmiszert osztottak azoknak, akik elvesztették az állásukat. Rengetegen vannak ilyenek. A többség ilyen. A többiek a kirúgásukra várnak. Az élelmet egyébként mindenkinek adták, nyugdíjasnak, diáknak és még a gyerekeknek is. Persze, én nem tudtam várni, ahogy láttam, reggelig sem kerülnék sorra. Odamentem, beszélgettem azért néhány sorban állóval. Sokan egyetértettek abban, hogy nem szabad hadifoglyot ejteni, mert azok majd szépen a Kreml ötödik hadoszlopa lesznek. Mindegyik megszólaló a halálukat kívánta. És persze a mi menedzsereinket is utálják, mert azok is csak a maguk érdekeit nézik, nem a lakosságét. Hát, ilyen interjú jött össze nekem ma reggel."
március 15.
„Szerencsére elég régen nem használok gázt. Minden elektromos nálam, a konvektor, a bojler és a főzőlap is. Ez sokkal olcsóbb, mintha a gázt fizetném, úgyhogy ez jól jön mostanság. De rossz, hogy őrült árak vannak a benzinkutakon. Már ha van egyáltalán benzin, dízel viszont még elérhető. Azt hiszem, ez rákényszeríti majd az embereket, hogy átálljanak az elektromos autóra.”
