Gyerekkoromban még szerettem a tűzijátékot. Igaz, zavart, hogy az előttünk lévő tízemeletes panel pont eltakarta a Gellérthegyet (merthogy akkor még onnan lőtték ki a pirotechnikai eszközöket), így nem tudtam kényelmesen, a szobám ablakából figyelni az attrakciót, szüleimmel le kellett mennünk az utcára, méghozzá jóval a kezdés előtt, hogy jó pozíciónk legyen.
Akkor még az volt az egyetlen tűzijáték az évben, nem rendezett szinte minden nap boldog-boldogtalan az ország valamelyik szegletében, falunapon, búcsún, szüret alkalmából, szilveszterkor, vagy egyszerűen csak úgy efféle látványosságot. Kizárólag augusztus 20-án este, pontban 9-től fél 10-ig. Az volt a fénypontja az akkor még nem az államalapítás és Szent István király, hanem a Magyar Népköztársaság ünnepének hívott napnak (csak az új kenyér ünneplése volt akkor és most is napirenden, no meg az állami kitüntetések).
De én legalább annyira, sőt talán még jobban is kedveltem a délelőtt, a tisztavatás (újabb máig megőrzött hagyomány!) után kezdődött vízi és légi parádét. Noha annak vízi részét csak a tévéből tudtam figyelni (bár voltak olyan évek, amikor elzarándokoltam a Hármashatárhegyre egy távcsővel), a légit viszont már tényleg az ablakomból.
Nem emlékszem, hogy a ’60-as évek végétől kezdődő értelemre ugrásom óta maradt volna el egyetlen tűzijáték is – igaz, akkor még az éghajlati viszonyok sem voltak olyan durvák, mint manapság. Más kérdés, hogy a felnőttkorhoz közeledve már halványult az érdeklődésem, ami a gyermekeink születése után még fel-felcsigázódott – különösen, hogy a szülői házzal ellentétben akkor már egy olyan lakásban éltünk, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a Gellérthegyre –, ám immár hosszú évek óta nem is figyelem a tűzijátékot. Talán azért se, mert – ahogy már az elején említettem – elveszítette az egyediségét.
Persze én is felkaptam a fejem 2006-ban, amikor a pont a tűzijáték kezdésekor lecsapott hatalmas orkánban öt ember is az életét veszítette, több százan pedig megsérültek. Arról gyakorlatilag máig vita folyik, ki volt a felelős azért, hogy nem állították le a rendezvényt. Állítólag a vihar közeledtéről sem a Miniszterelnöki Hivatal (MH) illetékese, sem a katasztrófavédelem nem tudott, csak a rendőrséghez jutott el az információ, nekik viszont nem volt joguk megálljt parancsolni. Mégis, az ombudsmani hivatal az MH-t, mint megrendelőt tette felelőssé. Nem úgy a kormányzat, amely azonnali hatállyal kirúgta a katasztrófavédelem ügyeletvezetőjét, ám őt később rehabilitáltak, mondván, nem követett el szolgálati mulasztást. Rosszabbul járt a riasztásokat kiadó meteorológus, akinek nem törlődött el a fegyelmije, amit azért kapott, mert nem győződött meg arról, hogy a riasztásokat fogadták-e.
Tizenhat évvel későbbi utódai már nem úszták meg ennyivel – augusztus 20. után két nappal kirúgták az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) vezetőit.
Pedig nem is volt tűzijáték, ergo nem is halt, illetve sérült meg senki. Igaz, nem is lett volna miben, hiszen nem is kerekedett vihar, amelyre hivatkozva lefújták – pontosabban egy héttel eltolták – az attrakciót. Pont az volt a bűnük a meterológusoknak, s kaptak jóval súlyosabb retorziót, mint 2006-os kollégájuk, hogy nem jelezték pontosan előre, 9 és fél 10 között éppen nem fog szakadni az eső és orkánszerűen fújni a szél.
Mi a Balatonról jöttünk fel egy nappal korábban – pedig 21-én estig terveztük az ottlétet – az időjárás-előrejelzések láttán. A többes szám indokolt, hiszen nemcsak az OMSZ által működtetett honlapot, a met.hu-t nézegettük, hanem az Időképet, valamint a köpönyeg.hu-t, miután az okostelefonunkon lévő applikáción mutatott prognózisok már többször tévesnek bizonyultak. De most nem, az ugyanúgy nagy, 80-100 százalék közötti valószínűséggel jelezte előre a rossz időt a tűzijáték idejére, mint a többiek.
A szakma tehát aligha hibázhatott – de ezt hétfő óta már alaposan kivesézték a hozzáértők. Eggyel nem számoltak: itt politikai döntés született és nem szakmai – sokadszorra az Orbán-kormány immár tizenkét éve folyamatos regnálása alatt. Hiszen mint utólag (!) – ja úgy könnyű – kiderült, meg lehetett volna tartani a bruttó 1,65 milliárd forintos összköltsége okán minden idők legdrágábbnak mondott – bár, ahogy arra kollégám rávilágított, a tavalyival azonos értékű – tűzijátékát.
Dacára annak, hogy a kormánypártiak kivételével – de talán még közülük sem mindenkinek – aligha van mostanában bárki is ünnepi hangulatban. Hiszen
- immár fél éve tart a háború, amely következtében az energiaárak az egekbe szöktek,
- sokan a körmüket rágva figyelik, mennyire vastag számok szerepelnek majd az augusztus 1-jétől már a rezsivédelem alól kikerült energiaszámlájukon,
- az infláció száguld a 20 százalékos horrorérték felé,
- a forint történelmi mélységekben,
- a pedagógusok nem kapják meg a nekik minden józan polgár szerint jogosan járó béremelést,
- az egészségügy romokban, nincs elegendő orvos a betegek ellátásához,
- ötszáz éve nem látott aszály sújt,
- többszázezer katásnak kell szeptember 1-jétől más adózási formát keresnie, de bármelyikre is essen a választásuk, a mostanihoz képest sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek.
Ilyen körülmények között rendez tehát méregdrágán tűzijátékot most szombaton a kormány – merthogy micsoda skandalum, hogy az pont abban az évben maradjon el, amely tavaszán megtartott választásokon „még a Holdról is látható” (copyright by Orbán Viktor) győzelmet arattak?
Már, ha azt az időjárás megengedi. Hiszen, ha rápislantunk az előrejelzésekre – nemcsak az OMSZ-ére, hanem a már említett többire is –, akkor azt láthatjuk, hogy bizony most is van esélye esőnek, villámlásnak stb.
Vajon kit rúg ki Palkovics László technológiai és ipari miniszter, ha ezúttal bejön a jóslat és a vihar akadályozza meg a nagy nemzeti ünneplést? Ám, ha így is lesz, kívánom, annak most ne legyenek se halálos áldozatai, se súlyos sérültjei.
