A héten újabb példáját láttuk az Orbán-kormány sajátos magyar virtusának. Az Európában, sőt, mint hosszú hónapok óta halljuk, az egész NATO-ban egyedül békepárti kabinetünk az Európai Uniót képviselő intézményekkel szemben továbbra is hadakozik.
A jó érzésű és gondolkodni képes szavazópolgárok számára már dögunalmas brüsszelezés helyett azonban most egy strasbourgi testületet pécézett ki a kormány, igaz, olyat, amely a belga fővárosban is szokott ülésezni. Az Európai Parlament (EP) Költségvetési Ellenőrző Bizottságáról van szó, mely honlapján úgy foglalja össze tevékenysége lényegét, hogy „munkánk során szigorúan felügyeljük és ellenőrizzük a költségvetés (2022-ben 170 milliárd euró) helyes és célzott felhasználását, és biztosítjuk, hogy azok, akik elköltik, elszámoltathatók legyenek”.
E célból jöttek a héten Budapestre is, ám finoman szólva nem fogadták őket tárt karokkal a kormány képviselői. Ez egyrészt nem meglepő, hiszen, ha valaki, akkor Orbán Viktor nem szereti, ha őt bárki is ellenőrzi – akár kül-, akár belföldön (mondjuk, ez utóbbinak az elmúlt tizenhárom évben fokozatosan csökkent az esélye, s ma már a nullához konvergál).
Másrészt viszont még mindig fenn tudok akadni azon, hogy miközben az országnak elemi érdeke, hogy megkapja az összesen akár 30 milliárd euróra rúgó forrásokat az EU-tól, a kormány mindent elkövet, hogy azt ne kapja meg. Legalábbis szavakban és belföldön. A Fideszt 2010-ben másodszorra is kormányra juttatott, majd háromszor is ott tartott szavazóbázis felé ugyanis „ciki” lenne azt üzenni, hogy igenis, mindent elkövetnek, hogy sikerüljön az Unióval a megegyezés.
Pedig a brüsszeli tárgyalóasztalnál nagyon is más hangot ütnek meg. Csak arról nem értesülnek a kizárólag „királyi” tévéket nézők, rádiókat hallgatók, megyei lapokat olvasók.
A már az Orbán-kormány kvázi védjegyévé vált kettős kommunikációt most a Fidesz két emblematikus alakja, Deutsch Tamás és Varga Judit vállalta magára. Az EP bizottságának kritikáira – miszerint ugyan látnak pozitív fejleményeket, például a korrupcióellenes hatóság felállítását, ugyanakkor számos hiányosságot is azonosítottak, köztük azt, hogy az uniós források csak Orbán köreihez érnek el – nemes egyszerűséggel Deutsch azt mondta, nem oszt, nem szoroz e grémium politikai nyomásgyakorlása, miután az nem felettes szerve Magyarországnak...
Ez de jure így is van. Csakhogy azért mégiscsak egy olyan testület, amely véleményét azért Brüsszelben figyelembe veszik. Jelesül akkor, amikor arról döntenek, hogy hosszas huzavona után végre-valahára megérkezhessenek a Magyarországot megillető uniós pénzek. Aligha passzióból jelezte az EP-delegáció vezetője, hogy addig nem támogatja az uniós pénzcsapok megnyitását, amíg a magyar kormány nem teljesít maradéktalanul minden feltételt, sőt egyenesen azt mondta, csak ezek esetén kerülhet sor a folyósításra – amivel mondjuk már szerintem valamennyi józan és tájékozott honfitársunk tisztában van.
(Egy korábbi írásomban már felhatalmaztam Olvasóinkat, nyugodtan írják meg, mikor fogadott meg a kormány egy kritikát. Akkor nem jött levél. Most ismét itt az alkalom.)
Ennek ellenére Varga Judit sem bírt kibújni a bőréből, amikor (ő is) azt posztolta ki a Facebookra – vagyis a kormány elsődleges kommunikációs csatornájára, amelynek azért adott prioritást, mivel azon keresztül jut el a közösségi oldalt zömében használó fő szavazóbázisához, azaz az idősekhez –, hogy az EP-nek nem osztottak lapot, mégis nyomást próbál gyakorolni – ahogy az igazságügyi miniszter fogalmazott – a konstruktívan tárgyaló felekre, ezzel veszélyeztetve a folyamatban lévő eljárások hitelességét.
Nekem döccen e logika. Hiszen, ha annyira konstruktívak a tárgyalások, akkor hogyan zavarhat be a költségvetési ellenőrző bizottság? Talán afelé haladnak a megbeszélések, hogy a jogállamisági aggályok ellenére is odaadja Brüsszel a pénzt? Aligha. Az utóbbi hónapok történései alapján ennek semmi esélye. Teszem hozzá: szerencsére. Hiszen ki akar élni egy olyan országban, amely nem tekinthető jogállamnak? Én nem.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
