Brüsszelben 6 milliós fizetést kapó baloldali európai parlamenti képviselők. Már jó ideje állandó eleme a Kormányinfóknak Gulyás Gergely ezen mondata. Nem egyszer, hanem többször is elsüti ezt a Miniszterelnökséget vezető miniszter – így tett most csütörtökön is –, hogy mindenképpen rögzüljön, milyen jó dolguk is van az itthon ellenzékben lévő honatyáknak, honanyáknak.
Jobb, mint a hazai képviselőknek, akik havonta „csak” 1,5 milliót kapnak. Legalábbis átlagban. Az Országgyűlés elnöke, Kövér László ugyanis 4,2 milliót keres. Novák Katalin pedig köztársasági elnökként 4,6 milliót, Orbán Viktor meg miniszterelnökként 5,7 milliót. Vagyis kevesebbet, mint az őket kritizáló ellenzéki EP-képviselők.
Valamiért mégsem pályázik egyikük sem Brüsszelbe. Pedig valami azt súgja, lenne esélyük előkelő helyre kerülni pártjuk listáján a jövő júniusban esedékes európai parlamenti választásokon, ami a Fidesz most borítékolható (ráadásul nagyarányú, akár újabb kétharmados) győzelme esetén biztos befutó (azaz kijutó) pozíciót garantálna a számukra.
Merthogy természetesen nemcsak a baloldali, hanem a jobboldali EP-képviselők is 6 milliós fizetést kapnak – ezt meg hadd rögzítsem én, ha már Gulyás még egyszer sem említette –, ez az összeg ugyanis pártállástól függetlenül jár.
Csak nem az fáj Gulyásnak, hogy a hazai miniszterek, így ő is, még a felét sem keresik annak, mint amennyit a baloldali (meg ugye a jobboldali) európai képviselők? Egészen pontosan 2,6 milliót.
Más kérdés, hogy azokkal a bizonyos egyebekkel együtt az Orbán-kormány egyes tagjai a fizetésüknél jóval többet vihetnek haza. Szalay-Bobrovniczky Kristóf például tavaly 3,93 milliárd forintot keresett – ez havi szinten 327,5 millióra jön ki, ami tehát nagyságrendekkel nagyobb a Gulyás által kormányinfós rendszerességgel felemlegetett summánál. Na jó, a honvédelmi miniszter a kiugró jövedelmét annak köszönheti, hogy korábban többségi tulajdonosa volt egy cseh repülőgyártó cégnek, valamint a kaszinóbizniszben is komoly érdekeltségei voltak. Csakhogy Pintér Sándor belügyminiszter is 633 milliót hozott össze, ami havonta közel 53 millióval ér fel, Rogán Antal, Orbán kabinetfőnöke pedig 425 milliót, ami havi 35 millióra jön ki.
Kétségtelen, hogy a legszegényebb – vagy inkább helyesebb úgy fogalmazni, hogy a legkevésbé tehetős – miniszternek, Semjén Zsoltnak be kellett érnie 44 millióval, azaz havonta mintegy 3,67 millióval, de Varga Judit és történetünk főhőse, Gulyás is 50 milliónál kevesebbet keresett. Azaz havonta csak valamivel többet, mint 4 milliót.
Mondjuk Varga ezen most tényleg segít azzal, hogy elpályázik Brüsszelbe és felveszi majd az EP-képviselőségért járó 6 millióját. Vajon követi-e Gulyás? Vagy inkább marad és mantrázza tovább a politikai lózungokat?
Merthogy ne legyen kétségünk, a fideszes píárgépezet azért találta ki ezt a „Brüsszelben 6 milliós fizetést kapó baloldali európai parlamenti képviselők” szöveget, hogy a Gulyás szavain sokat morfondírozni nem szándékozó (és/vagy nem képes) szavazópolgárok jól kiakadjanak rájuk. Különösen, hogy mindezt olyan összefüggésben használja a Miniszterelnökséget vezető miniszter, miszerint a havi 6 milliót kereső, itthon ellenzékinek számító képviselők miatt nem jut hozzá Magyarország az őt megillető uniós eurómilliárdokhoz, a pedagógusok pedig emiatt a legalább az európai uniós rekorder inflációt kompenzálni próbáló fizetésemeléshez.
Ezeket így összetéve máris jöhet a konklúzió: a baloldal miatt esünk el az uniós forrásoktól, a tanárok pedig a magasabb fizetéstől (amelynek többszörösét vihetik haza az ellenzékiek). Nem azért, mert nálunk tombol a korrupció, nem azért, mert átláthatatlanok a közbeszerzési eljárások, nem azért, mert Európa legszigorúbb gyermekvédelmi törvénye homofób – és még sorolhatnám Brüsszel jogállamisági aggályait.
Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy: no comment.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
