7p

NIS2: rohamosan közeleg a határidő, kerülje el a bírságot!
Mit jelent a gyakorlatban a NIS2 a vállalkozások számára?
Hogyan válasszunk szolgáltatót a megfelelőség biztosításához?
Milyen eszközökkel lehet erősíteni a védelmet és mit kell tenni, ha támadás ért minket?

NIS2 újratöltve - IT-biztonság a gyakorlatban

2024. június 18.

Részletek és jelentkezés itt!

Ha az elektromos rendszer nem bír el több napelemmel termelt energiát, akkor mégis mire fizettük a villanyszámlában feltüntetett, áramdíjon felüli különféle tételeket? Jegyzet.

A rezsicsökkentés a szent tehén. Aki csak megpedzi is, hogy khm, hát, na, szóval mégis gond lehet belőle, az mind a „dógozónépellensége” – legalábbis ezt hallottuk úton-útfélen egészen idén nyárig.

Bár már a rezsicsökkentés bevezetésekor szaklapokban is lehetett arról hallani, hogy az intézkedésben rögzített ár miatt a szolgáltatók fejlesztéseket, karbantartásokat halaszthatnak el, ez nyilván minket, a szolgáltatást igénybe vevőket nem érdekelt. A gáz, a villany olcsó, a többit oldja meg a szolgáltató!

Eltelt csaknem kilenc év, és a rezsicsökkentés nevű szent tehénhez olyannyira nem nyúltak, hogy még az idei választási évben is annak eltörlésével riogatták a választókat.

Mert Orbán Viktor számára a rezsicsökkentés éppúgy presztízskérdés volt, mint Kádár Jánosnak a háromhatvanas kenyér.

És most beütött a krach. Persze lehet azt mondani, hogy doktorminiszterelnökúr sem láthatta előre a háborút, de hát korábban egy másik miniszterelnök is így fogalmazott: „Kérem szépen, nem lesz gázáremelés egyáltalán. Most mondom, húsz évre – hány évre ígérjem meg? – nem lesz gázáremelés.” Igen, aki akár csak hallotta is a szcenárióelemzés szót, az tudja, hogy az időtáv növekedésével párhuzamosan exponenciálisan nő a bizonytalansági tényező is.

Így tehát Orbán Viktornak az utolsó ítélet harsonájáig ragaszkodnia a rezsicsökkentéshez éppoly felelőtlen és betarthatatlan, mint Medgyessy Péternek a húsz évre megígért fix gázára.

Több nap(elem), mint kolbász

Az energiaválság azonban új helyzetet teremtett, aminek pozitív hozadéka, hogy végre a fogyasztói társadalom is elkezdett rájönni: több nap van, mint kolbász, azaz fontos a takarékosság. Végre-valahára a társadalom kisebb egységei, kis közösségek, háztartások is elkezdtek olyan források után nézni, amelyek hosszú távon is biztosítják számukra a szükséges energiát, és igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, a napelem- és hőszivattyú-beszerzések állami támogatása megsüvegelendő kezdeményezés a kormányzat részéről.

Nem véletlenül írtam az „intézkedés” helyett a „kezdeményezés” kifejezést, ugyanis – ahogy arról lapunk többször is beszámolt – a pályázatok elbírálása akadozik, a kifizetések pedig a mai napig nem kezdődtek meg –, mindeközben az árak a pályázat benyújtásakor, azaz év elején érvényes kilowattonkénti nettó 380 ezer forintról félmillió forintra ugrottak.

Az egyik gond az, hogy a többletet – Gulyás Gergely miniszter és Koncz Zsófia államtitkár szavai szerint – nem vállalja át az állam, holott egyértelmű, hogy a kormányzat késlekedése miatt az elvileg 100 százalékban támogatott projektre ráfizetendő többlet a kabinet felelőssége, de a pályázók pénztárcája bánja.

Pedig talán forrás is lenne rá. Bár nincs rálátásunk a pályázati anyagokra, de tény, a keretösszeget a kormányzat idén márciusban 200 milliárd forintra növelte, és mivel az eddig beérkezett 43 379 pályázatból 24 955 esetében történt összesen 82,2 milliárd forintnyi költségvetési kötelezettségvállalás, könnyen kiszámítható, hogy – feltéve, hogy az átlagos pályázott összeg (körülbelül 3,3 millió forint) nem változik számottevően a kötelezettségvállalással még hatályba nem lépett szerződések esetén – az összes pályázat is csak 143 milliárd forintot fog felhasználni a keretből.

Ha úgy tetszik, a hatályba lépett szerződések esetén átlagosan 7 kilowattos napelem-/hőszivattyúrendszert telepítenének a családok, ez

nettó félmilliós (bruttó 635 ezres) fajlagos költséggel az összes pályázatra vetítve is nagyjából 192 milliárd forintot jelent,

vagyis még a megemelkedett árakkal is beleférne a 200 milliárdos elkülönített keretbe.

Az elmaradt fejlesztések

Kis hazánk azonban – mint az elmúlt pár száz évben – most is lemarad a fejlesztésekkel, amit aztán rohamtempóban kíván behozni. A múlt heti Kormányinfón Gulyás Gergely bejelentette, felfüggesztik a napelemek villamos hálózatba történő betáplálását, mert a rendszer egyszerűen nem bír el ennyi napenergiát. Vagyis csak úgynevezett szigetüzemű napelemrendszer telepíthető.

Laikusként is belátható, az a család, ahol a gyerekek napközben óvodában, iskolában vannak, a szülők pedig dolgoznak, nem tudja felhasználni a délelőtti napsütés által termelt villamos energiát. Ők azt este használnák fel, amikor a nap már nem süt, viszont a tévében akkor megy a Tom és Jerry, a Szulejmán és a focimeccs. A nyári rekkenő hőségben sem az üres lakást akarják hűteni a 3 kilowattos légkondival.

Vagyis a megtermelt villamos energiát tárolni kell, az ehhez szükséges akkumulátor azonban újabb többmilliós tétel.

Érdekes, a „hanyatló Nyugaton” nincs ilyen hálózati probléma, ott jóval nagyobb arányú zöldenergia-termelést is elbír a hálózat, kis hazánkban azonban elmaradt a fejlesztés. A kancelláriaminiszter azt mondta, a felfüggesztés addig él,

„amíg egy óriási, nagyon költséges és drága hálózatfelújításra nem kerül sor”,

és ezt uniós forrásokból kívánják megvalósítani.

És akkor itt kanyarodunk vissza a jegyzetem elején megfogalmazott felvetéshez: mire költötte az áramszolgáltató az általunk befizetett összeget?

Mint ismert, a villanyszámla alapvetően három tételből áll össze:

  • egy csatlakozási pontonként (villanyóránkként) bruttó 153 forintos elosztói alapdíjból,
  • a kilowattóránkénti áramdíjból,
  • a fogyasztásarányos rendszerhasználati díjakból.

Emellett a nem lakossági fogyasztók számára a számla tartalmaz még egyéb, szintén a fogyasztással arányos tételeket, úgymint

  • energiaadót, amely az áfa alapját is képezi,
  • jogszabály által előírt egyéb, áfakörön kívüli tételeket (szénipari szerkezetátalakítási támogatás, kedvezményes árú villamos energia támogatása, kapcsolt termelésszerkezet-átalakítás támogatása).

Megvizsgáltuk, ezek a fogyasztásarányos tételek 2017 óta a (bruttó) fizetendő számladíj ugyancsak fogyasztásarányos részéből mekkora arányt képviselnek. (Az egyszerűség kedvéért mindenhol az ELMŰ szolgáltatási területére érvényes árszabást néztük, de jelentős eltérés nincs az egyes szolgáltatási régiók között.)

Mint a grafikonon is jól látható,

az arány a lakossági fogyasztók esetében mindig magasabb volt, mint a vállalati fogyasztók esetében, és ez az olló csak tovább nyílik.

Az pedig a Központi Statisztikai Hivatal által bizonyított tény, hogy a lakossági fogyasztás a teljes áramfogyasztásnak a harmadát sem teszi ki. Vagyis rendszerkarbantartásra, ne adj’ Isten, rendszerfejlesztésre is arányaiban egyre kevesebb jutott. Most meg a saját korlátainkba ütköztünk.

Elvesztegetett időnek is nevezhetjük azt a bő hét esztendőt, amíg felhőtlenül, egyúttal felelőtlenül élvezhettük a rezsicsökkentésnek nevezett ingyenebéd alacsony villanyszámláit. Pedig, ha nem sokkal, csak (ex has becslés) a mindenkori infláció felével (!) emeltük volna a hálózatfejlesztésre szánt díjtételeket, akkor ma a zöldenergiára történő átállás nem ütközne a rendszer elavultságába. Így azonban az ingyenebéd után következik a feketeleves. Ami csikarni fogja a hasunkat.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!