E felüleleten alapból a magunk mögött hagyott hét eseményeit szoktuk kollégáimmal kivesézni. S mi tagadás, ezúttal is lenne miről írni. Bár mintha szikárabb lenne a felhozatal, mint egy héttel korábban, azért a mini-Dubaj nevű kormányzati projekt további fejleményei bőven szolgáltattak témát – amit természetesen annak rendje és módja szerint lapunk is részletesen lekövetett.
Most mégis rendhagyó módon egy olyan esemény miatt ragadtam klaviatúrát, amely még előttünk áll. Írásom megjelenésekor már csak néhány órájuk maradt a parlamenti képviselőknek és a közfeladatot ellátó személyeknek, hogy közzétegyék az előző év végi állapotot tükröző vagyonnyilatkozatukat – ennek határideje ugyanis hagyományosan január 31. éjfél.
Fotó: Orbán Viktor / YouTube
A cikkek kattintása alapján mondhatjuk, hatalmas érdeklődés övezi ezeket az adatokat. Annak ellenére, hogy azok valóságtartalma több személy esetében is megkérdőjelezhető. Vagyis az, hogy a beírt vagyonelemek tényleg „csak” a feltüntetett értékűek, miközben az is kérdés, nem hagyott-e ki a bevalló valamit a felsorolásból.
Ahogy azt tehette például Orbán Viktor a Demokratikus Koalíció (DK) gyanúja szerint, sérelmezve, hogy a miniszterelnök 2022-as évről közzétett vagyonbevallásában nem szerepeltette a hatvanpusztai kastélyt. Emiatt még vagyonnyilatkozati eljárást is kezdeményeztek, ám azt az Országgyűlés Mentelmi Bizottsága elutasította.
De hogy ne ragadjunk le Orbánnal, íme az egy évvel ezelőtti bevallásokról írt körképünk összefoglalójának szövege: „Kevesebbet fial Rogán Antal találmánya, újabb földeket vett Lázár János, Suzuki Swiftje van a milliárdos miniszternek, Szijjártó Péter nem törleszt a szüleinek.” Másik cikkünk meg ezt a címet kapta: „Két kézzel szórja a pénzt Novák Katalin? Hová tűntek a milliók a bankszámláról?” (Akkor még nem tudhattuk, hogy a mélyben már fortyogott a pedofil-botrány, amely alig tíz nappal később, február 10-én lemondásra kényszerítette a köztársasági elnököt.)
A legplasztikusabban a Transparency International jogi igazgatója – a lapcsoportunknak rendszeresen nyilatkozó, Klasszis Klubunkban is vendégként szerepelt – Ligeti Miklós fogalmazott: „itt súlyosan hülyének nézik a népet, nagyon régóta, nem 2010 óta, hanem amióta a vagyonnyilatkozatok rendszere kialakult”.
Valóban, koromnál fogva abban a – ahogy mondani szokás – megtiszteltetésben volt és van részem, hogy a vagyonnyilatkozatok bevezetése, vagyis 1990 óta évről évre figyelemmel kísérhetem a bevallásokat (mit kísérem, sokórás munkával „átnyálazom” és feldolgozom). Így saját tapasztalatból mondhatom, hogy közel három és fél évtizede semmi nem változott.
Bár törvény teszi kötelezővé a vagyonnyilatkozatok elkészítését, annak már semmilyen következménye, szankciója nincs, ha valaki azt nem megfelelően tölti ki – így aztán mindenki azt ír be, amit csak akar. Van ugyan rengeteg rubrika, amelyek az egyes vagyonelemek feltüntetésére szolgálnak, ám például még azt is szabadon értelmezhetik az érintettek, hogy egy értékpapírt a névértékén vagy piaci értékén szerepeltetik – több esetben is az volt az érzésem, hogy nem is tudják, mi a kettő között a különbség.
Pedig nagyon más összegeket ad ki, ha valakinek mondjuk 2 ezer darab OTP-részvénye van. Ez ugyanis egy papír száz forintos címlete miatt névértéken 200 ezret ér, a tőzsdén viszont most, pénteken akár 48,5 millió forintot is lehetett kapni értük.
Így, ha például valaki azért marad fenn éjfélig, hogy megtudja, Orbán Viktornak tényleg elment-e az utolsó fillérig a feleségével 2023 végén közösen megvolt összes, 10 millió forintos megtakarítása az év eleji indiai nyaralásra – amely végösszegét a hvg.hu alsó hangon pont ekkorára taksálta annak költségét – akkor meglehet, csalatkoznia kell.
Nem lesznek többek tehát ezúttal sem, mint érdekességek a vagyonnyilatkozatok – amelyekről természetesen az utóbbi évekhez hasonlóan ezúttal is, több aspektusból mi is beszámolunk.
Abban viszont, hogy ezeknek a bevallásoknak valaha lesz-e értelme, nem hiszek. Ez ugyanis a politikai elit egyetlen tagjának sem az érdeke. És ez a legelkeserítőbb.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
