Szenzációs, frenetikus, káprázatos stb. Egymást múltuk felül a jelzőkkel, amikor megláttuk, mit csinált Vári Attila. No nem arra utalok, milyen kétes ügyleteket bonyolíthatott le a Magyar Vízilabda Szövetség élén 2018-2022 között, amelyek miatt lemondásra kényszerült. Hanem arra a svédcsavarra, amit a 2000-es olimpiai döntőben hajtott végre. 3:1-es vezetéshez juttatva ezzel a magyar pólóválogatottat, amely aztán 13:6-ra, túlzás nélkül: tönkreverve az oroszokat huszonnégy év után első lett az ötkarikás játékokon.
Kevésbé minősíthető káprázatosnak az a csavar, amit Orbán Viktor és csapata ezekben a hetekben, hónapokban hajt végre a svéd NATO-csatlakozás ügyében. Hasonlóság a huszonnégy évvel ezelőtti sportdiadalhoz, hogy e tekintetben is elfogytak a jelzők, csak éppen a negatívok. Pitiáner, sunyi, átlátszó stb. – nagyhirtelen ezek jutnak az eszembe.
Annak kapcsán, hogy Orbánék immár sokadik alkalommal túráztatják a világot, megint mindent elkövetnek azért, hogy csak és kizárólag rájuk irányuljon a figyelem, mindenki velük foglalkozzon.
Merthogy ez a lényeg, kitűnni a tömegből – bármi áron.
Ki foglalkozik azzal a magyar kormányban és híveik körében, hogy a világnak szinte alig akad már olyan szeglete, ahol a magyar szó hallatán ne a rebellis, ellenálló, kötözködő stb. jelzők jussanak az ott élők eszébe. A különc is beugorhatna, de az azért nem mindig annyira pejoratív. Sok átlagtól eltérő ember hajtott végre korszakos, megsüvegelendő cselekedetet – ez általában a zsenik sajátja.
Az azonban, amit a kormány művel, arra hivatkozva, hogy egy egész ország felhatalmazásával teszi, amit tesz, egyáltalán nem zseniális. Legfeljebb csak annak, aki fanatikus pártszimpatizánsként gondolkodás nélkül elhisz mindent, amit mondanak neki. Lásd: rezsicsökkentés, háborús infláció, szankciós infláció, dollárbaloldal – a sor a végtelenségig folytatható, a kormányzati píárgyár kifogyhatatlan a hangzatos, ám minden alapot nélkülöző ötletekből.
Most például azt próbálják eladni, hogy Orbán nagyon szeretné, ha a magyar parlament ratifikálná Svédország NATO-csatlakozását, dehát az általa elnökölt Fidesz frakciójának vannak aggályai. Ők nem szavazógépek (á, dehogy!), hanem önállóan, mindenfajta befolyástól mentesen gondolkodni képes polgárok. Mert hiszen – mégis csak demokrácia van itt kérem!
Ebből kiindulva azt követelik az igenjükért cserébe a svédektől, hogy ismerjék el, Magyarországon jogállamiság van...
No, nem abban az értelemben, ami Skandináviában – és a világ valamennyi demokratikus államában – megvalósul (tankönyvszerűen: elismerni és betartni a nemzetközi és hazai emberi jogok és konvenciók hatályát és érvényességét, és saját működését is ezeknek rendelni alá), hanem magyar módra, egyfajta hungarikumként.
Amibe belefér például a homofób gyermekvédelmi törvény meghozatala és az ahhoz tűzzel-vassal való ragaszkodás.
Meg előbb a finnekkel, most meg a svédekkel való kötözködés, ami csak és kizárólag egyvalakiknek a malmára hajtja a vizet: a pólóban huszonnégy éve tönkrevert oroszoknak.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
