Volt idő, amikor napi szinten foglalkoztunk azzal, Magyarország miért nem kapja meg a Covid miatti károk enyhítésére létrehozott európai uniós alapból neki járó forrást. 2022 őszétől volt ez a közbeszéd része. Egészen tavaly december közepéig, amikor a szóban forgó 30 milliárdból – mintegy karácsonyi ajándékként – 10 milliárdot hozzáférhetővé tett az Európai Bizottság. Így már „csak” 20 milliárdért kell megküzdeni.
Ezt követően már ritkábban került szóba a források elmaradása, de azért nem volt olyan hét, hogy legalább egyszer, de inkább kétszer vagy akár háromszor valaki elő ne hozakodott volna a témával, pártállásától függően némi brüsszelezés vagy kormánykritika kíséretében.
Fotó: Depositphotos
Aztán mintha a június 9-ei európai parlamenti választások e tekintetben vízválasztót jelentettek volna. Alig foglalkozott valaki az elmaradt EU-s pénzekkel. Ami persze nem csoda, Magyar Péter felbukkanása, majd a meglepően sikeres választási szereplése érhetően sok mindent háttérbe szorított.
Ezt a csendet törte meg jó másfél hónapja az Európai Bizottság legújabb jogállamisági jelentése, amelynek az a végkicsengése, hogy mivel nincs jelentős előrelépés a korrupciós küzdelemben, Magyarország továbbra sem juthat tovább az uniós forrásokhoz.
Ez már annyira nem volt újdonság, hogy meg sem rengette a közvéleményt. A legutóbbi, csütörtöki Kormányinfón sem kapott már olyan kérdést Gulyás Gergely, hogy „Mikor jönnek az uniós pénzek?”, e témakör csak szőrmentén, az Erasmus-ügy kapcsán érintődött.
Úgy tűnik, mintha a kormány is felkészült volna az uniós pénzek nélküli életre. Ezt már tavaly ki lehetett olvasni Nagy Márton kijelentéséből, miszerint akkor sem dől össze Magyarország, ha végül elesünk a 20 milliárd eurótól, azt majd pótolhatják a működőtőke-befektetések. Kapott is ezért hideget-meleget a nemzetgazdaság miniszter, mondván, nem lehet összehasonlítani az almát a körtével (ezt magam is így gondolom).
A másik árulkodó jel az volt, amikor néhány hete kibukott, hogy jó három hónappal korábban az állam suttyomban Kínából vett fel devizahitelt. Igaz, csak egymilliárd euró értékben, de egyrészt ki tudja, derül-e fény további akciókra, másrészt nem kell egyben összeszedni a hiányzó összeget.
De az embernek az az érzése támad, a kormány azt sem bánná, hogy végképp bedugulnának e brüsszeli pénzcsapok (más források úgyis azért csordogálnak, lásd az agráriumot és az energetikát). Így legalább nem kell az Európai Bizottság által megszabott feltételeket teljesíteni. Van egypár, itt csak a főbb pontokat idézem fel:
- A Kúrián ugyan javult az ügyelosztás átláthatósága, az alsóbb szintű bíróságokon viszont nem
- Fennáll az ügyészségre gyakorolt politikai befolyás
- A bírák véleménynyilvánítási szabadságára még mindig nyomás nehezedik, folytatódnak ellenük a lejárató kampányok. A bírói fizetésekkel továbbra sem elégedett a testület
- Problémás, hogy az új Integritás Hatóság nem tud akadálytalanul dolgozni és hogy a Korrupcióellenes Munkacsoport tevékenységének nincs kézzelfogható eredménye
- A pártok és kampányok finanszírozásával kapcsolatos hiányosságokat nem orvosolták
- A médiával kapcsolatos kiemelt veszélyekkel továbbra sem foglalkoztak, az állami hirdetések elosztását nem korrigálják, a független médiumok lejárató kampányokkal szembesülnek, és több kormányzati eseményre (például miniszteri sajtótájékoztatóra) nem engedik be az újságíróikat. Mindezek mellett a kormánytöbbség tovább korlátozta az információszabadságot
- A vállalkozások működésébe egyre inkább beavatkozik az állam
- A veszélyhelyzetet meghosszabbították, a jogszabályok minősége és a gyakori változtatás szintén aggályos
- A civil társadalmi szervezeteket továbbra is akadályozzák, a nemzeti szuverenitás védelméről szóló új törvény pedig még inkább aláássa a civil társadalmi teret
Ilyen előzmények után robbant a köztudatba a napokban az a gyanú, miszerint a korrupció nemcsak a kormányhoz közelállók kapcsán merülhet fel. Azt követően, hogy letartóztatták az óbudai DK-s polgármestert, csütörtökön a Központi Nyomozó Főügyészség négy MSZP-s politikus ellen emelt vádat korrupciós bűncselekmények miatt, akik kivétel nélkül országosan ismert személyek, az ellenzéki párt prominens tagjai.
Az elmúlt évek közállapotait ismerve az első gondolatunk az lehet, hogy a kormány így akarja végleg kinyírni az óellenzéket (vagyis a Magyar Péteren kívülieket), illetve ellehetetleníteni a nem kormánypárti irányítású önkormányzatokat.
Lehet, hogy így is van. De ha nem és a vádak beigazolódnak, akkor végtelenül szomorúak lehetünk.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
