Genderügyben a helyzet fokozódik. Évértékelőjében Orbán Viktor hangsúlyos részt szentelt a gyermekvédelemnek. Mondván,
az egyik iskolában gyalázatos dolog történt. A pedofíliára nincs bocsánat. Itt kell lenni Európa legszigorúbb gyermekvédelmi rendszerének.
Aztán hat nappal később, a szokásos Kossuth rádiós beszédében gyakorlatilag szóról szóra megismételte a múlt szombaton elmondottakat. A mikrofonállványt tartó személy azon kérdésére, hogyan lehet megakadályozni, megelőzni az olyan eseteket még hatékonyabban, mint amilyen történt az egyik budapesti iskolában, amely pedagógiai asszisztense egy 15 éves fiúval folytatott szexuális viszonyt és ezzel még kérkedett is a közösségi médiában, aztán rá egy pár napra egy másik kiskorúval kapcsolatos visszaélés is napvilágot látott.
Erre mondta azt Orbán, hogy
„kevés olyan ország van a világon, amelyik annyira fontosnak tartja a gyereket, mint a magyar (hogy honnan vannak a földkerekség közel 200 államáról ilyen információk, az nem derült ki – a szerk). Mi egy családközpontú nép vagyunk és a gyerek különleges helyet foglal el a szívünkben. Nem vagyok meglepve azokon a reakciókon, amelyeket ez a pedofilügy kiváltott. Magyarországon a gyerek szent és sérthetetlen, a felnőtteknek meg az a dolguk, hogy megvédjék a gyerekeket. Aki elveszi azt a lehetőséget, hogy a gyerek nevelését, biztonságát ő határozza meg, az vét a Magyarországon az általános erkölcsi közfelfogás ellen.”
Majd feltette a kérdést:
„Hol voltak a felnőttek, hol volt az iskolaigazgató, hol volt a tankerület, akinek az a dolga, hogy megvédje a gyerekeket, hogy figyeljen rájuk? Hol vannak azok az állami emberek, akiknek az a dolguk, hogy vigyázzanak a gyerekeinkre, rábízzuk őket, abban a hiszemben, hogy ők azért kapják a fizetésüket?”
Helyben vagyunk, fizetés. Immár több mint egy éve küzdenek a pedagógusok azért, hogy 50 százalékkal emeljék meg a bérüket. Ehelyett kaptak egy 10 százalékos kvázi pótlékemelést – ami közel sem ér fel egy fizetésemeléssel –, emellett a kormány belengette, hogy három éven belül mintegy 75 százalékkal nő a pedagógusok átlagbére három szakaszban.
De csak akkor, ha az Európai Uniótól (EU) végre-valahára megérkezik a Magyarországot megillető forrás, ami pedig a mostani állás szerint nyár közepénél előbb aligha történik meg.
Nem kellett azonban ez a feltétel ahhoz, hogy más, szintén az oktatásban dolgozók busás pénzeket kapjanak. Például az egyházban tevékenykedő etikatanárok, vagy a tankerületi igazgatók.
Ugyanakkor az EU-s pénzek folyósításának feltételeként az Európai Bizottság (EB) által támasztott jogállamisági teendők egyike az Orbán-kormány számára épp a 2021-es gyermekvédelmi törvény módosítása. Amely nemcsak idehaza, hanem külföldön is kivágta a biztosítékot. Mindenekelőtt pont az EB-nél, amely 2021 nyarán kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben „a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést alkalmazó nemzeti jogszabályok” miatt, mivel úgy ítélte meg, hogy a törvényi változtatások sértenek bizonyos belső piaci szabályokat, a polgárok alapvető jogait és az EU alapértékeit.
Dióhéjban: ez a jogszabály egyebek mellett megtiltja, hogy 18 éven aluliak számára homoszexualitást, nemváltást vagy “öncélú szexualitást” jelenítsenek meg, illetve korlátozhat vagy kizárhat egyes civil szervezeteket a szexuális felvilágosításból és más iskolai programokból. Ezzel az ellenzék és a jogvédők szerint tudatosan összemosódik a pedofília a homoszexualitással.
Ám a kormány nem volt hajlandó változtatni a paragrafusokon, ezért a brüsszeli testület 2022 decemberében úgy döntött, hogy az ügyet az uniós bíróság elé viszi. Ezt meg is tette. Az EU hivatalos lapjában múlt hétfőnjelent meg annak a keresetnek az összefoglalója, amelyben az EB arra kéri az EU Bíróságát, hogy állapítsa meg: Magyarország megsértette az uniós jogból eredő kötelezettségeit, amikor elfogadta a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről és a gyermekek védelméről szóló törvénymódosításokat.
Egyértelműen az EU ezen lépésére adott riposztként kell értékelni Orbán múlt szombati évértékelőjén már említett mondatait, majd Kocsis Máté fideszes frakcióvezető csütörtöki kijelentését, miszerint
„Magyarországnak kell lennie a legszigorúbb gyermekvédelmi rendszerrel rendelkező országnak Európában”,
amit aztán a kormányfő is szóról szóra megismételt péntek reggel a rádióban.
Vagyis nem az EU-nak tetsző finomításra készül a kormány, hanem éppen ellenkezőleg: szigorításra. Amelyhez a már említett esetek apropóján kíván társadalmi támogatást szerezni.
(Gyorsan hozzáteszem, mielőtt még félreértés esne: ezeket az eseteket én is messzemenően elítélendőnek és büntetendőnek tartom. De: sajnálatos módon eddig is voltak és lesznek ilyen bűncselekmények, amelyek elkövetői remélhetőleg megkapták, illetve majd megkapják a méltó büntetésüket. Mint ahogy más típusú bűncselekmények elkövetői is. Csak utóbbiak kipellengérezése nem állt, illetve vélhetően nem fog állni a kormány érdekében.)
Abból, ha még szorít a gyeplőn a kormányzat, aligha lesz uniós forrás, így a tanárok továbbra is bottal üthetik a béremelés nyomát. Ráadásul tartok tőle, még ha a mostani állás szerint valami csoda folytán az EU mégis zöld jelzést adna, akkor sem biztos, hogy a pénzek egy része majd eljut a tanárokhoz. Annak ellenére, hogy a kormány megígérte. Hiszen sok mással is ugyanígy tett, mégsem teljesítette azokat – a példák felsorolása szétfeszítené mostani írásom kereteit.
A nem-teljesítés indoka lehet például az, ha a „nép” mondja azt, ne adjunk már fizetésemelést a pedagógusoknak, hiszen ki tudja, konkrétan hányan bánnak úgy a rájuk bízott gyerekekkel, ahogy azt a szülők nem szeretnék.
Újságírói pályafutásom során már megkaptam néhányszor azt a vádat, hogy egy-egy cikkem, vagy kollégáim cikke alkalmas hangulatkeltésre – természetesen nem pozitív irányúra. De ugyanez a politikusokra is igaz, sőt felteszem, rájuk még inkább, hiszen – nem alábecsülve személyemet – az ő hatókörük sokkal-sokkal szélesebb. Márpedig a negatív pedagógus-esetek sulykolása az amúgy sem egészségesnek tekinthető hazai társadalmi viszonyok között nagyon is alkalmas lehet az egész tanárszakma elleni negatív hangulatkeltésre.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
