Ahogy közeledik a június 9-i önkormányzati választások napja, úgy szaporodnak az önkormányzati korrupcióról szóló hírek. Csak néhány cím az elmúlt néhány napból: Folytatódik a baloldali korrupciós ügy az I. kerületben; Soproni Tamásék korrupciógyanús ügyeit vizsgálnák Terézvárosban; Beidézték és rabosították a badacsonytomaji önkormányzat dolgozóinak nagy részét. És ez csak a kezdet, hosszú még a kampány, biztosak lehetünk abban, hogy a következő három hónapban számos ügy fogja hosszabb-rövidebb ideig borzolni a kedélyeket.
A konkrét esetek kimenetelétől függetlenül nyugodt szívvel állítható, hogy a helyi önkormányzat a korrupció melegágya. Az általánosítás persze nem helyes, de legalább a Borkai-ügy óta a napnál is világosabb a politika és a gazdaság összefonódása, hiszen a volt győri polgármester és a helyi vállalkozói elit együtt jachtozott az Adriai-tengeren. Ráadásul Borkai Zsolt újra polgármester szeretne lenni, míg a vele mulató vállalkozók azóta is sikeresen szerepelnek a városi közbeszerzéseken.
Több szintje és módja van az önkormányzati korrupciónak. Elég felcsapni egy Közbeszerzési Értesítőt és jól látszik, hogy a közbeszerzések jelentős részét helyi önkormányzatok írják ki. Tengernyi a lehetőség arra, hogy a helyben jól ismert vállalkozók újra és újra megrendeléseket kapjanak: csapadékvízelvezetés, közszégháza energetikai korszerűsítése, új bölcsöde építése, közétkeztetés, ésatöbbi, ésatöbbi. Ezek a klasszikus korrupció terepei, amikor egy adott településen éveken keresztül mindig ugyanaz a cég nyeri el például a felújítási vagy a közvilágítási munkákat. Ilyenkor sok esetben már nincs is szükség konkrét vesztegetésre, mert a hosszú évek alatt közpénzből akkorára növekednek a politikailag jól helyezkedő vállalkozások, hogy nincs is esély a versenyre. Mint a Fradi az NBI-ben, örökös bajnokai vannak a közbeszerzéseknek.
Ez a helyi korrupció egyszerűbb szintje és többnyire bármilyen politikai színezetű önkormányzat belegabalyodhat ilyen ügyekbe. Sokkal fontosabb és bonyolultabb viszont az országos szint. Magyarország évek óta az Európai Unió legkorruptabb országa, ebben pedig az önkormányzatok is kiemelten felelősek. Számos olyan állami, kormányzati nagyberuházás van, amely az adott önkormányzat nélkül nem tudna úgy megvalósulni, ahogyan azt a kifundálói eltervezték. És ebben hozott minőségi változást a NER évtizedes ténykedése: nem egyszeri, alkalmi korrupcióról van szó, hanem előre eltervezett, törvényekkel körülbástyázott, rendszerszintű vagyonelosztásról.
Röviden így foglalható össze: a fideszes parlament megszavazza a költségvetést, a fideszes kormányzat dönt a különböző állami programokról és támogatásukról, a fideszes önkormányzat kiírja a konkrét közbeszerzést, a fideszes vállalkozó pedig megépíti mondjuk a helyi sportcsarnokot. Ebből is látszik, hogy az önkormányzatok nagyon fontos láncszemei a NER működésének. A legjobb példa erre az elmúlt évekből a különböző szállodaberuházások voltak: fideszes kormányzati pénzből fideszes kivitelezők húzták fel fideszes szállodások új szálláshelyeit a Balatontól Tokajig. Az önkormányzatok ehhez pedig vagy asszisztáltak vagy különböző módszerekkel még segítették is. Például csak azzal, hogy az adott ingatlan beépítési besorolását úgy módosítják, hogy sokkal nagyobb lakóparkot lehessen rá építeni.
Résen kell lenni. Az uniós pénzek befagyasztása a korrupciós nyomást is csökkentette, de mérget lehet rá venni, hogy ha jönnek az uniós pénzek, akkor helyi és országos szinten újra beindul a gépezet. Helyi és országos szinten is igaz, hogy a korrupció nem szereti a versenyt. Ezért a korrupció elleni harc egyik legjobb fegyvere a gyakori sorcsere: 4 évente új kormány és 5 évente új polgármester, hogy a politikusok és a vállalkozók se érezzék magukat biztonságban, kevesebb idő legyen az intézményesített korrupciós lánc kiépülésére, vagy legalább néhány településen el lehessen tépni azt. Persze a legegyszerűbb egyszerűen nem lopni, de a választópolgárok felelőssége, hogy Budapesttől a legapróbb faluig ne engedjék, hogy a helyi Borkaik közpénzek közelébe kerüljenek.
