<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
6p

Főszerkesztői jegyzet arról az újabb kommunikációs kötéltáncról, hogy úgy adja el a kormányfő a gázársapkáról az európai uniós csúcson létrejött megállapodást, hogy azt a fideszes szavazók az ő sikerének tekintsék, de Moszkva se rágjon be. Ezek jutottak eszembe a hét eseményeiről.

Zavarban lehetnek az Orbán-kormánnyal szemben nem elvakult szemlélődők, ha meg szeretnék érteni, mi is történt csütörtökön az európai uniós csúcson, s annak milyen hatása lehet Magyarországra. 

Teljesen más a brüsszeli és a budapesti ársapka. Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala
Teljesen más a brüsszeli és a budapesti ársapka. Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala

Abban nincs semmi meglepő, hogy a magyar miniszterelnök közösségi médiás posztjában sikerként értékelte a megállapodást, hiszen mutasson valaki akár egyetlen olyan témát, amellyel kapcsolatban Orbán elismerte a kudarcát (még az olyan esetekben is, amikor az nyilvánvaló, például a fociválogatott vereségeinél, legfeljebb azt teszi, hogy nem szólal meg). Mint ahogy természetesen nem maradhattak el a politikai, a népszerűség megtartását célzó lózungok, mint például, hogy „megvédtük Magyarország érdekeit”.

Amire aztán szintén a már megszokott forgatókönyv szerint Szijjártó Péter rátromfolt, aki az ezredik hazai kapacitásbővítő beruházás átadásán túlbuzgóságában azt találta mondani, hogy „Magyarországon politikai, fizikai és energiaellátási biztonság van”. 

Ha politikai van, akkor miért nem biztos még mindig az, hogy az Európai Unió odaadja nekünk az eddig a jogállamiság miatt visszatartott uniós eurómilliárdokat? A fizikait meg nyilván arra értette, hogy minket nem támadnak meg az oroszok, de ha ledobják az atombombát Kijevre, annak a sugarai minket is elpusztíthatnak.

Maradjunk hát a harmadik tényezőnél, az energiabiztonságnál – illetve a nem vak Fidesz-hívőkben kialakult bizonytalanságnál. Ami például amiatt alakult ki bennük, hogy Orbánék azt ünneplik, sikerült elérniük, hogy Magyarországnak nem kell alkalmaznia a gázársapkát, az alól mentesül, hiszen – szól a kormányzati érvelés –, ha korlátoznunk kellene azt az árat, amit fizetünk az oroszoknak, akkor Magyarország gázellátása az egyik napról a másikra ellehetetlenülhet.

Ízlelgessük: ha tehát van ársapka, akkor az ellátás veszélybe kerül, ha nincs, akkor nem.

Ismerős érvelés. Hiszen idestova már közel egy, illetve háromnegyed éve „viselünk” kis hazánkban egyszerre két ársapkát is. Ezek közül történetünk szempontjából nem a féltucat élelmiszerre februárban feltett az érdekes, hanem a már tavaly november 15-étől ketyegő üzemanyagos. Amelyet annak ellenére hosszabbítottak meg többször is, hogy az ellen az utolsó két esetben nem más ágált, mint a kormányellenesnek egyáltalán nem mondható Mol-vezér, Hernádi Zsolt, mondván, ha még sokáig fennmarad az árstop, akkor az benzin- és gázolajhiányhoz vezethet.

Ezt a kérést Orbánék rendre figyelmen kívül hagyták, kockáztatva azt, hogy nem lesz mivel tankolnunk. Most viszont a magyar kormány arra hivatkozva nem akar ársapkát, hogy az ellátási gondokhoz vezethet, s bont pezsgőt amiatt, hogy mentességet kaptunk.

Valójában a kormányfő azt ünnepli látványosan, hogy tovább vehetjük a gázt drágábban az oroszoktól – foglalta össze a lényeget (és a valós helyzetet) a lapunknak is már többször nyilatkozott, Klasszis Klubunkba is vendégként már ellátogatott Holoda Attila a Szabad Európának. Ha ugyanis 

„az EU maga jelenik meg vevőként a gázpiacon azzal, hogy akár ötven-százmilliárd köbméter gázt is megvásárolna, az gyökeresen más pozíció, mint amikor egy kis ország négymilliárd köbméterről tárgyal. Egy ekkora nagyságrendnél, mint amit az uniós beszerzés jelenthet, akár húszszázalékos diszkontot is ki lehet alkudni az aktuális piaci árakhoz képest” – mutatott rá az energetikai szakértő.

Azt már én teszem hozzá, hogy Európa már eddig is nagyon ügyesen kezelte a gázárkérdést. Legalábbis a számok alapján – márpedig azt tudjuk, hogy azok nem hazudnak. Nos, idén, szeptember második feléig 50 milliárd köbméterrel kevesebb földgázt vásárolt az EU Oroszországtól, mint korábban, miközben 55 milliárd köbméterrel több földgázt vett LNG, azaz cseppfolyós gáz formájában Algériából és Norvégiából. Igaz, hogy nagyon drágán.

Ám, ha a megcélzott 15-20 százalékos energiamegtakarítást jövőre eléri az unió (ami persze nem kevés, 60-80 milliárd köbméter), akkor a 400 milliárd köbméteres éves gázfogyasztását figyelembevéve nagy valószínűséggel 2023 telén akkor is biztosított lesz a gázellátás, ha az EU egy gramm földgázt sem kap az oroszoktól (a tárolókapacitás nagyjából 100 milliárd köbméter). 

Ha az ársapka és a többi, tegnap kilátásba helyezett intézkedés hatására a földgáz ára le fog esni, az nekünk is azért lesz jó, mert akkor a rotterdami tőzsdén jegyzett TTF-gáz ára is csökkenni fog. Márpedig azt néhány hete Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter is bevallotta, hogy valamilyen árképlet alapján (egyesek szerint a TTF-ár plusz 8 százalékon és egy hónapos csúszással) kapjuk a gázt az oroszoktól. Márpedig, ha sokkal olcsóbban tudjuk megvenni a gázt, még ha az oroszoktól is, akkor a külkereskedelmi mérlegünk és a folyó fizetési mérlegünk hiánya is csökkenni fog, ami végső soron, a kisebb importszámlán keresztül a forint erősödéséhez vezethet.

Ezt az összefüggést vagy nem látják át Orbánék, vagy maximálisan elkötelezettek Oroszország felé. Holoda ez utóbbit tartja valószínűnek, mondván,

„azzal, hogy Magyarország kimarad a közös uniós beszerzésből, és a gázársapkára is mentességet harcolt ki, nyilvánvalóvá tette, hogy olyan szerződések kötik Oroszország felé a gázszállításra, amelyek drágább beszerzést tesznek csak lehetővé”.

A szakértő szavait igazolja a lapunk által a Magyar Közlönyben kiszúrt tegnap esti kormányrendelet, aszerint ugyanis Szijjártónak sikerült brutálisan drágán orosz gázt vennie. De ez nem meglepő, augusztusban is akkor biztosította be a külgazdasági és külügyminiszter a gázszükségletünk nagyobb részét, amikor az a legdrágább volt. Vagyis mintegy 350 eurós köbméterenkénti áron, miközben ennek az a bizonyos TTF-ár ma már kevesebb mint a harmada.

Egyet kell értenem Holodával abban, hogy „bár a magyar kormány minden eszközzel igyekszik titkolni, hogy mennyiért szállít nekünk a Gazprom – szinte biztos, hogy az orosz gázt az aktuális piaci árfolyamnál (ez a holland gáztőzsde, a TTF árszintje) is drágábban szerezzük be. Minden kedvezmény, amit az EU ki tud alkudni a közös beszerzéssel és a gázársapkával, csak tovább nyitja ezt az ollót.”

Remélem, fenti soraimmal atekintetben én is sikert értem el, hogy a nem kormánypárti médiából tájékozódók is megértették, a gázársapka kapcsán mi is történt valójában Brüsszelben.