Miközben a fél világ a karácsonyra készülődik, és lázasan igyekszik többek között beszerezni a megfelelő ajándékokat, a magyar miniszterelnök is készült eggyel. Igaz, örülni ennek már kevésbé lehet.
Az év végének közelsége apropóján ugyanis Orbán Viktor megtartotta szokásos sajtótájékoztatóját, ahol hazai és külföldi újságírók egyaránt feltehetik kérdéseiket.
Azt a sajtótájékoztatót, ami ugye rendkívüli, hiszen rajta kívül más ilyet nem csinál a világon - legalábbis a magyar kormányzati berkekben így gondolnak eme jeles eseményre. Noha a keret, a lehetőség így adott, hogy a magyar miniszterelnököt kérdezzék, a válaszok már távolról nézve sem olyan "tökéletesek". Mert azok gyakran homályosak, olykor konkrétum nélküliek, vagy épp ugyanazt a tartalmat kapja válaszul a kérdező, amit hetek vagy hónapok óta hallani, csak most épp kicsit más köntösbe bújtatta azt Orbán Viktor.
Ám ez nem egy évértékelő beszéd, nem is egy Tusványosfürdőn tartott eligazító beszéd, így nem is célom a sajtótájékoztató kiértékelése. Volt azonban három válasz, ami mélyen az emlékezetembe vésődött. Kezdem a rövidebbel, amikor is Orbán Viktor a BBC tudósítójának megjegyzésére, miszerint igazán adhatna interjút, lényegében annyit mondott: "ha lesz érdemi mondanivalóm, akkor szívesen bármikor".
No már most! Egy interjú nem egy stand-up előadás, hogy ha vannak jó poénjaim és sztorijaim, kiállok, mert egyébként csak a magam renoméját rombolnám.
Hogy a fenébe lehet az, hogy egy miniszterelnöknek 12 éven keresztül nincs érdemi mondanivalója a társadalom, a piac számára?
Oké, azt mondom, békeidőben, talán 1-2 évig, amikor minden annyira remek, hogy mennyei manna hull az égből és már lassan megunják az emberek a jólétet, el tudom képzelni, hogy nincs érdemi mondanivaló, hiszen minden rendben. De lássuk be, Magyarország még békeidőben sem volt ilyen helyzetben, de még ha szépen el is zötyögött a gazdaság szekere, politikai és társadalmi fronton mindig volt egy olyan lépése az Orbán-kormánynak, ami valamilyen szintű felháborodást, ellenkezést váltott ki. Tehát lett volna miről beszélni. Ha pedig hozzáveszem, hogy a háború kitörése előtt a világjárvány állította soha nem látott kihívások elé az országot és a világot, akkor elképzelhetetlen az a helyzet, hogy egy miniszterelnöknek nincs érdemi mondanivalója. Ha pedig ideveszem az orosz-ukrán háborút, a kormány keletfókuszú politikáját, az unióval való csörtéjét, akkor nem.lehet.olyan, hogy nincs mondanivalója egy miniszterelnöknek. Orbán Viktor a héten kifejezte a válaszával, hogy mennyire nem érti, mi célt szolgál egy interjú és arra miért van szükség.
Ha a kedves olvasó e sorokat olvasva jelezné, hogy de ott vannak a rádiós interjúk jellemzően heti, kétheti gyakorisággal, akkor igaza van. Viszont az sem interjú. Egy előre megkomponált kérdezz-felelek, ahol feltehetően csak arról van szó, amiről a miniszterelnök beszélni akar. Utal erre az is, hogy egyetlen visszakérdezés, egyetlen fogósabb kérdés, egyetlen releváns felvetés nem hangzik el. A stand-up egy speciális fajtáját alkotta meg Orbán Viktor.
De haladjunk tovább, volt még két válasz, ami elég sokat sejtet a kormányfő gondolatmenetéről és egyben arról is, hogy mit tartogathat a jövő. Az egyik, eurózónához való csatlakozásról szóló kérdésre Orbán Viktor kifejtette:
Látva ez elmúlt 20 évben csatlakozó országokat, az a tapasztalat, hogy az eurózónához való csatlakozás lelassítja a gazdasági növekedést. Ha a magyar gazdaság növekedni akar és felzárkózni, akkor jobb, ha az eurózónán kívül marad. Ha a stabilitást fontosabbnak tartja, mint a felzárkózást, jobb, ha belép, de én azt javasolnám Magyarországnak, hogy a felzárkózást tegye első helyre, és ne lépjen be.
A másik kérdés a bolti árakra, a megélhetési kérdésekre vonatkozott, mellyel kapcsolatban a miniszterelnök megjegyezte:
"Mi úgy tudunk segíteni az embereknek abban, hogy többet keressenek, hogy csökkentjük az adójukat. Mi azért dolgozunk, hogy az emberek egyre többet tudjanak keresni, és a kormány úgy tud ebben segíteni nekik, ha csökkenti az adókat. Ezért csökkentjük az adókat, szinte minden évben. És a jövőben is ezt fogjuk tenni. Azt szeretnénk, hogy az emberek minél több pénzt kereshessenek. Ez a kormányzat kifejezett és vállalt célja. (...) A magyar adórendszernek az a vonzereje, sajátossága és egyben sikerességének a kulcsa, hogy a munkát terhelő adók Európában a legalacsonyabbak, és a munkát terhelő adók helyett a fogyasztáson keresztül szedi be a költségvetés azt a pénzt, amire szüksége van. Ez egy adófilozófiai kérdés, amin nem is kívánunk változtatni."
Az első válasz elég erősen sejteti, hogy amíg Orbán Viktor van hatalmon és nem zárkózik fel Magyarország (jelentsen ez konkrétan bármit, bármilyen szintet is), addig nem lesz eurónk. A stabilitás kevésbé számít a kormányfőnek és a jelek szerint tényleg nem tudja igazán meghatni őt a 420 forintos euró sem. Ugyan az elvi lehetőség megvan a felzárkózásra az Orbán-kormány regnálása alatt is, ám az elmúlt 12 évet tekintve látható, hogy bizonyos kulcsterületeken inkább a leszakadás irányába tart hazánk, minthogy a felzárkózás útját járná.
Az egyik ilyen terület, az pont a kormányfő második válaszának tárgya: a magyar fizetések. A minimálbér a második legalacsonyabb lesz jövőre az EU-ban, ahogy a teljes munkaidős átlagfizetések is a második legalacsonyabbak, de a tágabban vett átlagot illetően is a negyedik-ötödik legalacsonyabb a magyar bér.
És pont erről az eurózónán kívül meglévő lehetőségről nem szeretne lemondani Orbán Viktor. A forint gyengülése ugyanis kiválóan ellensúlyozza a hazai pénzben számolt kétszámjegyű béremeléseket, -növekedést. Így hiába kommunikálják idehaza a sikerjelentéseket, hogy mennyit nőnek a bérek, határainkon kívül, ha euróban vannak feltüntetve az összegek, már csak a növekmény töredéke látszik csak.
Igaz, Orbán Viktor helyzetét a bérek felzárkóztatására megnehezíti az is, hogy a régiós országok is látványos emeléseket hajtanak végre - gyakran találkozni 10-15 százalékos növekedésekkel. Így legfeljebb a szinten tartásban lehetne reménykedni, ha nem gyengülne a forint úgy, ahogy. Mert bár előszeretettel fog idén a kormány minden rosszat a háborúra és a szankciókra, világosan látszik, hogy itt nem ez okozza a problémákat, hiszen más - Ukrajnával szintén szomszédos - ország fizetőeszköze messze nem gyengül úgy, mint a forint. Így pedig euróban egyértelműen a leszakadók közé tartozik Magyarország. És ez miért lenne jó az Orbán-kormánynak? Mert ez egy olyan pont a sok közül, ami vonzóvá teheti Magyarországot a beruházást tervező nemzetközi nagy cégeknek: az olcsó és az egyre olcsóbb magyar munkaerő.
Egy gondolat erejéig még visszakanyarodok Orbán Viktor utolsóként beidézett válaszára, melyben azt mondja, a legalacsonyabbak a munkát terhelő adók egész Európában. Ez úgy, ahogy van, szimplán nem igaz.
Hiszen az egyik legnagyobb mértékben terheli a kormány például a minimálbéreket és ezzel együtt az alacsony fizetéseket: a régióban egyedül Romániában vonják el hozzánk hasonlóan a bruttó bérek több mint harmadát a dolgozótól. Bár ennek ellenére mégis többet fognak már hazavinni jövőre a román minimálbéresek, mint a magyarok - ez elég beszédes, nem?! De hogy mennyire nem a legalacsonyabb a munkát terhelő adók mértéke Magyarországon, ahhoz nem is fűznék sok magyarázatot, beszéljen helyettem az alábbi grafikon.
Végeredményben tehát Orbán Viktor válaszaiban szépen kirajzolódott a jövő, melyben a szándék írmagja sincs meg arra, hogy változtasson a hazánkról kialakult, olcsó munkaerő országa képen. Orbán Viktor és kormánya ezzel tud hozzájárulni a karácsonyi ajándékok sorához.
