<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
5p

Főszerkesztői jegyzet arról, hogy a kormányfő talán arra jutott, a jegybankelnök felkérése és a pénzügyminiszter utasítása még kevés az infláció lefelezéséhez, további hatósági árkorlátozásokra van szükség. Ezek jutottak eszembe a hét eseményeiről.

Ízlelgetem Orbán Viktor szavait. Azokat, amelyeket természetesen péntek reggel a Kossuth rádióban mondott el, az évek óta bebetonozott, uszkve 7 óra 33 és 7 óra 57 közötti idősávban. Azért természetesen, mert más hazai újságírói fórumon ritkán szólal meg a kormányfő. Nagyon ritkán. Az utóbbi közel egy évben mindössze kétszer lehetett tőle kérdezni: a tavaly karácsony előtt három, valamint az április 3-ai választás után három nappal a Karmelitában rendezett nemzetközi sajtótájékoztatón. Merthogy csak hazai (értsd: külföldi médiamunkások nélküli) sajtótájékoztató nem szerepel a kormányfő repertoárjában.

Így legfeljebb csak a Kossuth rádiós műsorvezető tudna visszakérdezni, mégis mire gondolhatott Orbán, amikor azt mondta ma reggel, hogy a következő hetekben lesznek újabb termékek, amelyek árát maximalizálni fogják. A mikrofonállvány mögött ülő személy azonban a világért se tenne ilyet – de nemcsak ebben, hanem semmilyen témakörben sem, ha valamiben, akkor ebben legalább következetes.

A lényeg, hogy akkor tehát jönnek az újabb ársapkák. Vagyis a már 2013 óta élő rezsivédelem (sic!), a tavaly november 15-től ketyegő üzemanyagáras és az idén február 1-jétől érvényes élelmiszeres után bővül a hatósági áras termékek köre. Öles léptekkel haladunk tehát a Fidesz által ördögtől valónak tekintett szocializmus (vagy kommunizmus?) felé. Hiszen akkor határozta meg a párt és a kormány, mi mennyibe kerül, a kereslet és kínálat által mozgatott piac helyett. Mégsem előre megyünk, hanem hátra? Igaz, csak megközelítés kérdése, ha Orbánék is a kommunizmust tekintik a legfejlettebb társadalmi berendezkedésnek, akkor jó irányba haladnak.

Igaz, egyelőre még csak az ársapkák körének kiterjesztésénél tartunk. Indulhat tehát a nagy népi találgatás, ezúttal mely termékek drágulását korlátozza majd a kormány – akár Nemzeti Inzultációt, akarom mondani, Konzultációt is lehetne indítani e tárgykörben, talán hasznosabb lenne, mint a szankciókról most futó akció.

Mire gondolt Orbán Viktor? Fotó: Facebook
Mire gondolt Orbán Viktor? Fotó: Facebook

Mivel a miniszterelnök azzal összefüggésben helyezte kilátásba az újabb ársapká(ka)t, hogy szeretné, ha 2023 végére egyszámjegyű legyen az infláció, kézenfekvőnek tűnik, hogy a potenciálisan korlátozás alá eső termékek (szolgáltatások?) körébe azok kerülhetnek, amelyek drágulása a leginkább hozzájárult ahhoz, hogy szeptemberben immár 20 százalék fölé ugrott az éves infláció. Legyen az háborús, szankciós, avagy mittudoménmilyen, de ne legyen kétségünk, a kormányzati píárgépezetből hamarosan kieső újabb címkével ellátott pénzromlás.

Nézzük a szeptemberi listavezetőket! A legnagyobb mértékben, 76,2 százalékkal a kenyérárak emelkedtek egy év alatt, a sajté 68, a tejtermékeké, valamint a vajé és vajkrémé 66,3, a margariné 61,2, a száraztésztáé 60,2, a tojásé 53,7 százalékkal. Igaz, hogy a háztartási energia 62,1 százalékkal drágult, ám épp e termékkörben nem valószínű változás, hiszen pont most vette le a kormány a „védelmet”, akkor miért tenné most azt vissza. Bár...ki tudja?

A számok alapján tehát a kenyérnek van a legnagyobb esélye arra, hogy az árára sapka kerüljön.

(Az olvasót ne zavarja meg, hogy a magyar miniszterelnök folyamatosan ostorozza az uniót, miért húz ársapkát a gázra, idehaza pedig nemhogy csökkenti, hanem még növeli is ezek számát – a politika, illetve a politikus már csak ilyen).

De ha lesznek újabb ársapkák, akkor mit csinál majd Matolcsy György és Varga Mihály? Hiszen Orbán a jegybankelnök és a pénzügyminiszter feladatává tette – előbbinek kérés, utóbbinak utasítás formájában –, hogy az inflációt felezzék meg. Aminek megint csak a rendszerváltás előtti feelingje van. Hiszen akkor gondolták úgy az ország irányítói, hogy az általuk kigondolt célszámok parancsszóra teljesülhetnek.

Csak nem arra kell (vagy bocsánat, lehet) következtetnünk a kormányfő mai megnyilatkozásából, hogy nem bízik abban, a monetáris és fiskális politika irányítóinak erőfeszítése elegendő lesz a háborús-szankciós infláció letörésére?

Más kérdés, hogy az újabb ársapkák mennyire lehetnek hatásosak az infláció jelentős letörésére. Különösen, ha az tényleg további élelmiszerekre kerül. Hiszen immár a tények (vagyis a KSH fent idézett számai) is visszaigazolták, hogy a féltucat termékkör árának hatósági korlátozása mennyire kontraproduktív volt. Az élelmiszerláncok ugyanis a csirkefarháton és társain elszenvedett veszteségeiket nemcsak, hogy behozták, hanem még azokat jócskán túl is kompenzálták a többi árucikk drágításával. Lásd 605 forintos 1,5 százalékos UHT-tej versus 225 forintos 2,8 százalékos ársapkás. 

Mindezek alapján nem túlzás azt feltételezni, hogy ha nem lett volna ársapka, akkor az infláció sem ugrott volna meg ennyire, ergo kevesebbet kellene azon csökkenteni ahhoz, hogy teljesüljön a kormányfői cél.