A kormányzati kommunikáció révén felépült Orbán Viktorról egyfajta mindenható politikus képe. Abba nem mennénk bele, hogy ez politikai értelemben megállja-e a helyét, valóban „élet-halál ura”, de hogy a magyar gazdaság közeljövőben látható alakulása csak kis mértékben függ a kormányfő és kabinetjének döntéseitől abban egészen biztos vagyok.
A magyar gazdaság ugyanis az előző válságot követően még inkább exportvezérelt lett, még több értéket állítanak elő az itt jelenlévő nagy nemzetközi vállalatok. Emellett a szolgáltatások exportja is mind fontosabb lett, elég csak az idei évben összecsukló idegenforgalomra gondolni, de a gombamód szaporodó szolgáltató központok (SSC - Shared Service Center) is a magyar gazdaság fontos résztvevő lettek. De meg lehet említeni a határokon túl dolgozó magyarok százezreit is, akik hazautalásaikkal hozzájárulnak a magyar gazdaság bővüléséhez. Végül, de nem utolsó sorban (sokkal inkább elsősorban) az Európai Uniós tagságunk révén a szabad áru, szolgáltatás, munkaerő, és tőkeáramlás biztosított.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az idei évben a magyar gazdaság teljesítménye nem azért zuhant vissza, mert az ország vezetése ostobaságokról határozott (és itt megint szigorúan véve a gazdasági kérdések vannak terítéken), hanem azért, mert a külső körülmények kedvezőtlenül alakultak.
A brit „bulihuligánok” otthon ragadtak, a német autógyártók termékei iránt csökkent a kereslet, ahogy például a járművek gumijai iránt is, amelyben szintén európai nagyhatalomnak számít hazánk. És még hosszan lehetne sorolni, hogy milyen Magyarországon előállított termékek vagy szolgáltatások iránt volt drasztikus keresletcsökkenés.
Ami a gazdaság szempontjából kulcsfontosságú volt, hogy a banki likviditás ne fagyjon be és az esetlegesen bedőlő hitelek ne okozzanak dominó effektust, arról még a tavasz folyamán gondoskodtak. Elindult többek között az MNB által gondozott NHP Hajrá program, de a Széchenyi Kártyák esetében is kedvező változások voltak, ahogy az MFB és az Eximbank is indított új programokat. A hitelmoratórium pedig vállalkozások és magánszemélyek százezreit védte meg.
Hogy a kormány bizonyos esetben lehetne kevésbé szűkmarkú, hogy felkarolhatna több süllyedőben lévő ágazatot az kétségtelen, ahogy valószínűleg sok magánszemély örülne, ha bevezetnék az alapjövedelmet, vagy megemelkedne végre a családi pótlék összege. Számon lehet ezeket kérni, de a miniszterelnöktől az elmúlt tíz évben nem sok pálfordulást láttunk, így nem meglepő, hogy ezekre a felvetésekre sem reagál érdemben.
Érdemes azonban kimondani, hogy nem ezektől a lépésektől kerül a magyar gazdaság érdemben jobb helyzetbe, függetlenül attól, hogy a társadalom egyes tagjainak a helyzete javulna.
A magyar gazdaság akkor kerül jobb helyzetbe, ha túl leszünk a járványhelyzeten – például a várva-várt vakcina révén -, és a nemzetközi konjunktúra ismét beindul.
Azt követően persze már nem mindegy, hogy egy kedvező széljárásban miként fogják kormányozni az ország hajóját, hiszen a 2000-es években is volt egy kegyelmi időszak, amikor alacsony kamatkörnyezetben és erősen fűtött nemzetközi konjunktúra mellett növekedhetett volna a magyar gazdaság. Belátom, végül is bővült a GDP, de ennek az volt az ára, hogy az államadósság felszökött, és a háztartások is elkeserítően eladósodtak, így a 2008-ban kirobbant hitelválságot „letolt gatyával várta az ország”. Ehhez képest most sokkal kedvezőbb alaphelyzetből ért minket a válság. (A két helyzetet összehasonlító korábbi elemzésünket itt olvashatja.)
Érthető módon Orbán Viktor nimbuszát a kormány és a hozzá kapcsolódó kommunikáció csapatok nem fogják lerombolni. Így inkább, ha tudják megpróbálják elhallgattatni a kritikus hangokat. Ugyanakkor az ellenzék vagy a magyar sajtó egyre szűkülő független tábora sem mondta ki, hogy meztelen a király. Persze értem én, hogy a közös ellenség esetén sokkal könnyebb egy zászló alatt összegyűlni, csak nem biztos, hogy mindez előremutató, hiszen csak konzerválja a mostani erős megosztottsággal járó társadalmi állapotot.
