A magyar kormány, amely csak ímmel-ámmal próbál diverzifikálni, és sokak által érthetetlenül elvtelen módon továbbra is kitart a háborús agresszor, Oroszország mellett, óriási nehézségekkel nézett tavaly szembe. Részben Moszkva machinációi miatt ugyanis elszabadultak a gázárak, és a magyar energiaszámla olyan magas lett, hogy a nagyobb bajok megelőzése érdekében halasztott fizetést kellett kérni Putyintól. A józan ész azt diktálná, hogy a kormány tanult a korábbiakból, és nemcsak lózungok szintjén próbálja megteremteni az energiafüggőséget, hanem érdemi lépéseket is tesz ennek érdekében.
Sajnos a gyakorlat egészen mást mutat, így, miközben az ország továbbra is ki van szolgáltatva Moszkvának, a kormány tagjai, elsősorban Szijjártó Péter jól hangzó, de teljesen irreális megoldási javaslatokat puffogtat. Számos pletyka van arról, hogy akár Orbán Viktor, akár Szijjártó Péter számára ez a helyzet miért megfelelő, miután ezek valóságtartalma nem bizonyítható, így nem is foglalkoznánk velük.
Érdemes ugyanakkor kitérni arra, amit hétfőn a külügyminiszter egy szakkonferencián hangoztatott. A jelenlegi energiapiaci helyzet gyilkos az európai versenyképességre nézve, az egyedüli megoldást az elérhető földgázforrások bővítése jelentené, a keresleti helyett a kínálati oldalra kellene koncentrálni - közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn. Ez egyébként szembemegy azzal az uniós törekvéssel, amely a földgáz esetében további megtakarításokat szeretne elérni. De ha belegondolunk, akkor talán a kormány is tisztában van a saját logikai bukfencével, hiszen korábban pont a földgáz kapcsán hallhattuk oly sokszor, hogy Európa kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen a kontinens fogyasztása sokszorosa az itteni kitermelésnek. Ezért nehéz racionálisan belátni, a külügyminiszter ötlete miért is működne, hiszen a földgázfelhasználás növelése nem jó gondolat. Egyrészt az energiaellátási kockázatokat növeli, másrészt a fokozódó kereslet nyilvánvalóan az árakat is felfele hajtja, ami tovább rontaná a kontinens vállalatainak versenyképességét. (Az európai és amerikai gázárak közötti különbség okairól az alábbi cikkben is olvashatnak.)
Érdekesség, hogy maga Szijjártó Péter is arról beszélt, a 4. Budapest LNG Summit konferencián, hogy legalább 50 milliárd köbméternyi orosz földgáz hiányozni fog a hálózatból. Hogy ez mennyire megalapozott szám, azzal lehet vitatkozni, hiszen az elemzők többsége ennél jóval alacsonyabb, 25 milliárd köbméter körüli mennyiségről beszél. Nem véletlen, hogy a helyzet megoldására az Európai Uniónak az volt a javaslata, hogy próbálják meg 15 százalékkal csökkenteni a gázfogyasztást, amit egyedüliként Magyarország utasított el. Ennek kapcsán van egy olyan ellentmondás is, hogy a megugró árak miatt tavaly 20 százalékkal fogta vissza hazánk a gázfogyasztását, amivel ugyan a külügy nem, de az új energiaügyi minisztérium, és Varga Mihály pénzügyminiszter is többször büszkélkedett.
Szijjártó Péter bár nem nevesítette Oroszországot, de arról beszélt, hogy van egy megbízható partnerünk, akivel jól működő hosszútávú szerződés keretében folyamatosan kapjuk a gázt. Nagy szerencse, hogy arról nem beszélt, hogy milyen olcsón, pedig ugye a tavalyi választások előtt ezzel (is) vezették meg a szavazópolgárokat. Hogy az oroszok mennyire – nem - megbízhatóak, arról akár a németek, akár a lengyelek hosszan tudnának mesélni, hiszen a fennálló szerződésekre fittyet hányva zárták el a nyugati országokba irányuló vezetékek csapját.
Ha a magyar diplomácia vezetője nem Minszkbe és Moszkvába járna, hanem a legfontosabb partnereinkkel tárgyalna, akkor talán értesült volna erről. A külügyminiszter egy másik vonalról is mesélt, szerinte Azerbajdzsán jó megoldás lenne, onnan is lehetne gázt behozni. Hogy ez mennyire reális alternatíva, arról korábban írtunk elemzést, ezúton is ajánlom kedves olvasóink figyelmébe. (Spoiler: Magyarország számára hosszútávon bizonyos fokú alternatívát jelent, de uniós szinten nem Baku fogja megoldani a helyzetet.)
Szijjártó Péter arról is beszélt, hogy a lengyel LNG-terminálok is segíthetnének a magyar gázellátásban, a gond az, hogy azok kapacitása nem elég nagy és egyelőre Lengyelországot látják el azok révén. Mondhatjuk, hogy az üzlet az üzlet, de miután a magyar kormány a lengyelek szemében vállalhatatlan Moszkva-barát politikát folytat a háború kirobbanása óta, ezért megint csak több, mint naivitás azt gondolni, hogy Varsó bármilyen formában a segítségünkre lesz. Hallani olyan pletykákat, hogy miközben mindenki gőzerővel diverzifikált, sem Brüsszel, sem más uniós tagországok nem fogják magukat összetörni, ha esetleg a magyarok valamiért mégsem kapnak az oroszoktól gázt. Ennek persze jelenleg viszonylag kicsi az esélye, ám a keletről érkező energiahordozó árát nagyon drágán mérik, hiszen az átlagárakat tekintve a tőzsdei kurzusnál drágábban vesszük.
