Még idén megindulhat a földgázszállítás Azerbajdzsánból Magyarországra – közölte pénteken a Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a tárcája tájékoztatása szerint. A miniszter a magyar-azeri gazdasági együttműködési bizottság ülése után azt mondta, jelentősen megerősödik Azerbajdzsán szerepe hazánk energiabiztonságában.
Olyan vezetéket szeretne Szijjártó Péter, ami már meg is épült
"A politikai megállapodást megkötöttük, a technikai és kereskedelmi feltételek pedig adottak ahhoz, hogy a gázszállítások még az idei esztendőben meginduljanak Azerbajdzsánból Magyarországra" – tudatta. Kiemelte, hogy az év végéig mintegy 100 millió köbméternyi azeri földgázzal lehet kalkulálni, s politikai megállapodás született arról, hogy ezt követően hosszú távú szerződés keretében évente 1-2 milliárd köbméter nagyságrendű szállításra kerül majd sor. Ehhez azonban még infrastrukturális fejlesztések kellenek – figyelmeztetett Szijjártó Péter, hozzátéve, hogy szerinte ez "klasszikusan brüsszeli feladat".
A miniszter kijelentését persze árnyalja, hogy gázvezetéket korábban sem finanszírozott a közösség területén kívül az Európai Unió, így rájuk tolni egy azeri vezeték létrehozásának a felelősségét inkább politikai blöffnek tűnik a magyar kormány részéről. Már csak azért is, mert, ahogy erről lentebb szó lesz, a miniszter által remélt vezeték valójában már megépült.
Noha az Európai Bizottság (EB), ahogy azt Szijjártó Péter is hangoztatta, valóban szorgalmazza a gázszállítások diverzifikációját, illetve az orosz gázról való leválást, nem az EU, hanem a magyar kormány adós a konkrét lépésekkel, eddig ugyanis vajmi keveset tett ebben a kérdésben. A háború kitörése óta Szijjártó Péter állandó érve az volt, hogy az orosz import nem politikai, hanem fizikai kérdés, mert szerinte „onnan jönnek vezetékek”. A miniszter érve abból a szempontból jogos, hogy tradicionálisan Európa középső-keleti régiója (Bulgáriától Németországig) jórészt orosz gázt használt, ám rajtunk és Bulgárián kívül minden, ebben a térségben lévő államnak sikerült jelentősen csökkentenie a függőségét.
Ez pedig nem valami csoda folytán következett be, hanem annak köszönhetően, hogy az elmúlt évtizedben jelentős hálózatfejlesztés zajlott Európában, így ma már nem kizárólag kelet felőle tudunk gázt vásárolni. Az új gázvezetékek áldásos hatásáról egyébként korábban a szlovák-magyar csővezeték avatásakor Orbán Viktor is beszélt, de érdekes módon a közelmúltban a Szlovénia és Magyarország közötti elektromos összeköttetés alkalmával Szijjártó Péter is a diverzifikáció lehetőségét hangoztatta, tehát nyilvánvalóan a miniszter is tisztában van a lehetőségekkel, ha a gáz importja kapcsán „amnéziás is lesz”.
Tavaly november elején egyébként be is bizonyosodott, hogy igenis lehet Magyarországra más irányból is gázt szállítani. Akkor ugyanis az európai tárolók tele voltak, miközben a kedvező idő miatt a fűtési szezon nem kezdődött el, ezért az azonnali szállítású gáz ára 30 euró körüli szintre zuhant megawattóránként, amit a szabad magyarországi tárolókapacitással rendelkezők ki is használtak, így volt olyan időszak, amikor messze több földgáz érkezett nyugati irányból (elsősorban az Ausztria felől jövő vezetéken), mint az orosz gázt továbbító Török Áramlaton. Azt is érdemes kiemelni, hogy tavaly elkészült a Norvégiát Lengyelországgal összekötő vezeték, ennek révén a már emlegetett Szlovákia felől jövő csöveken lehetne akár az észak-európai mezőkről érkező gázt is ide szállítani.
Ráadásul Azerbajdzsánból akár már most is jöhetne földgáz, a szűk keresztmetszetet nem a vezetékrendszer jelenti. Tavaly októberben avatták fel ugyanis azt az új vezetéket, amelyen vélhetőleg a Szijjártó Péter által beharangozott jelképes mennyiség is érkezik majd. Az Interconnector Görögország-Bulgária (IGB) gázvezeték üzembehelyezését akkor Baku és Brüsszel is úgy kommentálta, mint egy fontos lépést afelé, hogy Európa kevésbé függjön az orosz gáztól. Az EB elnöke, Ursula von der Leyen igazi „game changernek” nevezte az új gázvezetéket, ugyanakkor a szakértők azt jelezték, hogy ennek ellenére sem tudják az azeriek úgy növelni az európai szállításokat, ahogyan azt előzetesen ígérték.
Az azeri gáz hiányzik
Az Azerbajdzsántól Grúzián és Törökországon át Görögországba vezető déli gázfolyosót alkotó három vezetékből származó gázt az IGB-vezeték kezdetben csak azt az évi 1 milliárd köbméternyi gázt szállítja, amelyet Azerbajdzsán és Bulgária között meglévő szerződés garantál. Pedig a vezetéknek már most ennél jóval nagyobb, évi 3 milliárd köbméteres a kapacitása, ami akár évi 5 milliárd köbméterre is bővíthető. Amennyiben utóbbi nemcsak egy elméleti érték lenne, hanem valós mennyiség, amit Baku a régióba küld, akkor reálissá válhatna, hogy Magyarország is határozott lépést tegyen az orosz gáztól való függetlenedésre.
Az IGB-t egyébként jóval a jelenlegi válság előtt tervezték, felépítését pedig késleltette a Covid-járvány. Ugyanakkor a befejezése lehetőséget nyújt, hogy akár a Kaukázus felől érkező gázt, akár a Görögországba vagy Törökországba érkező cseppfolyós, majd gáz halmazállapotúvá visszaalakított földgázt továbbítson.
A problémákat egyébként jelzi, hogy míg tavaly júliusban Azerbajdzsán és az EU egyetértési megállapodást írt alá, amely értelmében Baku "várhatóan" 12 milliárd köbméter gázt szállít az EU-ba 2022-ben, addig az azeri elnök, Alijev az IGB októberi üzembehelyezési ünnepségén mondott beszédében azt mondta, hogy Azerbajdzsán gázexportja növekedni fog, és „11,5 milliárd köbméter jut az európai fogyasztókhoz”. A szállítási adatok alapján egyébként utóbbi teljesült, ám érdekesség, hogy miközben az EU-s szállításokat Baku az ígértekhez képest visszafogta, a Törökországba irányuló exportot jelentősen növelték.
Úgy tűnik tehát, miközben akár Orbán Viktor, akár Szijjártó Péter úgy tesz, mintha a magyar energiaproblémák megoldására Azerbajdzsán lenne a Jolly Joker, a fentiek alapján mindez inkább csak a „szokásos” kommunikációs ködösítés. A jelek szerint ugyanis a következő néhány évben Baku sem az orosz gáz kiváltására, sem a tenger alatti vezetéken érkező zöld áram szállítására nem lesz képes.
Lennének más opciók
Miközben a magyar energiapolitika kapcsán Szijjártó Péter és Orbán Viktor gigantikus, ám ködbe vesző ígéreteket tesz, a megoldás kulcsa sokkal egyszerűbb is lehetne, igaz, azok sok, kevésbé látványos kis lépésből állhatnának. Érdemes azzal kezdeni, hogy van a kormány által is megvillantott lehetőség, amivel növelni lehetne a földgázbeszerzések diverzifikációját, és csökkenteni az orosz függőséget.
Az egyik ilyen az, hogy az idei telet Európában megmentő cseppfolyós gáz, az LNG szállítását is lehetne növelni, amely egyébként most is a hazai teljes fogyasztás tizedét teszi ki. A legközelebbi, horvátországi kapacitást ugyanis már a közeljövőben jelentősen növelni fogják, a miniszterelnök, Andrej Plankovic többször ígéretet tett erre. Legutóbb decemberben megerősítette, hogy az éves 3,6 milliárd köbméterről 6,1 milliárd köbméterre növeli a krki LNG-terminál kapacitását, ami új lehetőségeket nyit Bosznia-Hercegovina, Szlovénia, Magyarország és Ausztria számára is. A horvátok lépése egyébként bizonyos szempontból egybevág Szijjártó Péter szintén decemberi bejelentésével, hiszen a labdarúgó-világbajnokság helyszínén járva a miniszter arról beszélt, hogy Magyarország néhány éven belül számottevően növelheti a Katarból származó gáz beszerzését. Ez abból a szempontból rímel a horvátok lépésére, hogy a krki LNG-terminálba érkező szállítások 70 százaléka jön most is Katarból.
Miután az európai tárolók töltöttségének szintje messze meghaladja az elmúlt évekéit, és a tél hátralevő részében az előrejelzések szerint aligha kell komoly hidegre számítani, olyan pánikszerű vásárlási rohamra, amely a tavaly nyári extrém árrobbanást okozta, vélhetőleg nem kell számítani. Így könnyen lehet, hogy a kormánypárti politikusok lózungjai ellenére a bővített LNG-kapacitás révén a nyugati vagy a már emlegetett vezetékeknek köszönhetően az északi gázimportot is növelni fogja Magyarország.
Ugyanakkor a helyzet megoldásában más eszközök is lennének. Ilyen a hazai kitermelés növelése, amelyről ugyan tavaly a rezsicsökkentés részleges eltörlésekor beszélt a kormány, sőt azóta is szó van ígéretes kutatásokról, ám információink szerint érdemi termelésnövelésre még nem került sor.
Az el nem fogyasztott energia a legolcsóbb
Így kézenfekvő és sokkal egyszerűbb lenne a felhasználás csökkentése. Ennek a legegyszerűbb módja az épületek szigetelése lenne, amely révén a hazai gázfogyasztás döntő része megspórolható lenne. Gyakorlatilag az összes független szakértő hosszú évek óta hangoztatja, hogy a hazai épületállomány nagyon pazarló, ráadásul az ezek felújítására szánt uniós pénzeket is „eltérítette a kormány”, így 2010 óta nem jutott e célra ilyen forrás. Sőt a elmúlt években zajló 50 százalékos támogatási intenzitású otthonfelújítási programban sem kapott prioritást az energiahatékonyság. A kormány ugyan a tavaly nyári energiapánikban komoly takarékosságot hirdetett, amely a miniszteri fanfárok alapján teljesült is, ám ezt nem beruházások, hanem részben intézmények átmeneti bezárásával valósították meg.
A szakértők szerint a hazai (korábbi években 3,5-4 milliárd köbméterre rúgó) lakossági gázfogyasztásnak a 60 százaléka fűtési célú, amelynek egy komoly energiatakarékossági program révén a 85 százaléka lenne megtakarítható, ami nagyságrendileg 2 milliárd köbméter. Ugyanakkor korábbi elemzések arra mutattak rá, hogy még szuboptimális felújítások révén is jelentős, akár 40 százalékos megtakarítás lenne elérhető, amely közel 1 milliárd köbméter gázt jelentene.
A takarékosság kapcsán végül érdemes arról is szót ejteni, hogy a hazai elektromos áram előállítás negyede történt földgázból. Amennyiben más erőművek képesek lennének kiváltani a gázturbinás áramfejlesztőket, akkor ezen a területen is érdemi megtakarítás lenne elérhető. A helyzet pedig nem reménytelen, többek között a rendkívül dinamikusan növekvő megújuló energiának köszönhetően. Igaz, ennek kapcsán a további növekedés előtt komoly akadályok tornyosulnak.
Pedig ahogy a napokban az Energiaügyi Minisztérium beszámolt róla, február 10-én minden korábbinál többet, közel 2000 megawattot termeltek a hazai naperőművek, ami a hazai fogyasztás 37 százalékát fedezte. Mindez azt jelenti, hogy a május-augusztusi időszakban, amikor jóval hosszabbak a nappalok, így a napsütéses órák száma, jó eséllyel rendszeresen 50 százalék felett lehet a megújuló energiás termelés, tehát feltételezhető, hogy a gázos csúcserőművek bekapcsolására ritkábban kell sort keríteni. Ez egyrészt a földgáz fogyasztását is csökkentheti, másrészt a rendkívül drága előállítás kiesésével remélhetőleg a piaci árat fizető vállalkozások áramdíját is.
Szerencsére tehát már gyakorlati bizonyítékok is vannak arra, hogy az orosz gázfüggőségünk csökkenthető lenne, reméljük a kormány végre lépéseket is tesz, hogy ez valóban mérséklődjék. Igaz, ennek kapcsán érdemes idézni az egyik legismertebb hazai energetikai szakértőt, Holoda Attilát, aki a közelmúltban a lapcsoportunk által szervezett Klasszis Klub vendége volt, ahol úgy vélekedett, hiába mond mást a kormány, az orosz gáz politikai kérdés.
