Ha úgy vesszük, örülhetünk, hosszú idő után végre van egy szám, ami kedvezőbb lett az előrejelzéseknél. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke, Virág Barnabás ugyanis karácsony előtt néhány nappal azt helyezte kilátásba, hogy a decemberi éves – azaz az előző év azonos időszakához viszonyított – infláció 26-27 százalék közé eshet. Ennél a kormány szócsövének cseppet sem, függetlennek annál inkább tekinthető GKI már optimistább volt, amikor – immár ez év elején – 25 százalékra várta 2022 utolsó hónapjának éves fogyasztóiár-indexét. S láss csodát, a Központi Statisztikai Hivatal péntek reggel közzétett adata még ennél is alacsonyabb lett.
Még mielőtt azonban a 24,5 százalékos mutató láttán pezsgőt bontanánk, emlékeztetnék arra, hogy ilyen jelentős méretű pénzromlásra közel 27 éve nem volt példa, ehhez fogható az éves infláció 1996 áprilisában volt, 24,4 százalék, annyira szelídült az előző havi 25,6-ról.
Más kérdés, hogy minket nem a múlt érdekel, a statisztikák legfeljebb érdekességszámba mehetnek. Mondhatjuk, az egész világon infláció tombol, miért pont mi maradnánk ki ebből? Ez így is van, az azonban már elkeserítő, ha azt látjuk, pont nálunk nőttek a legjobban a fogyasztói árak az elmúlt egy évben. Márpedig pontosan ez történt, az igazodási pontunknak számító
Európai Unió 27 tagországa közül messze nálunk lett a legmagasabb a decemberi éves infláció! Nem túlzás a „messze” jelző, hiszen a listán utánunk következő Litvániában közel 3 százalékponttal alacsonyabb, 21,7 százalékos lett a pénzromlás a magunk hagyott év utolsó hónapjában.
De, ha kinyitjuk a fókuszt, akkor azt konstatálhatjuk, hogy
Európában csak három országban lett nagyobb az infláció: a háborúban lévő Ukrajnában (de ott is alig, hiszen 26,6 százalékot mértek), Moldovában (30,24 százalék) és Törökországban (64,27 százalék). Ha pedig globális szintre tekintünk, akkor azt látjuk, hogy az adataikat eddig publikált országok közül ebben az összevetésben mindössze kilencet előztünk meg – kérdés, vigasztal-e valakit, hogy Pakisztánnal vagyunk holtversenyben...
Ilyen tényadatok függvényében kell értékelni Orbán Viktor idei első péntek reggeli Kossuth rádiós kijelentéseit. Mindenekelőtt azt, hogy ha ez a gaz EU – amely persze nem egy harmadik személy, hiszen annak idestova tizenkilenc éve, 2004 májusa óta már mi is a tagjai vagyunk – megszüntetné az Ukrajna megtámadása miatt Oroszországra kivetett szankciókat, akkor az infláció a felére esne.
E helyen is emlékeztetnék arra, hogy a miniszterelnök azokat a szankciókat savazza, amelyeket a kormánya kivétel nélkül megszavazott. Ez a tény, amit nem lehet vitatni, még ha azt Orbán az évindító nemzetközi sajtótájékoztatóján úgy is interpretálta, hogy ők mindössze annyit tesznek, „nem akadályozzák meg, hogy a másik 26 tagállam életbe léptesse a szankciókat” – ez maximum csak az elvakult és/vagy akár önhibájukból kellően nem tájékozott és képzett választópolgároknak lehet elfogadható magyarázat.
De vajon a szankciók megszüntetésével tényleg a felére csökkenne az infláció, vagyis tegyük fel, Magyarország esetében 12,25 százalékos lenne a hazai pénzromlás? Őszintén szólva nem tudom. Én mindössze annyit bátorkodom feltételezni, hogy egy csapásra nem következhet be ekkora esés. Méghozzá abból kiindulva, hogy az infláció már a háború kitörése előtt növekedésnek indult. Míg az 2021 júliusában még 4,6 százalék volt, addig 2022 februárjában (vagyis abban a hónapban, amikor a háború már kitört, de csak öt nappal a hó vége előtt, tehát a hatása még mérsékeltnek tekinthető) már 8,3 százalék. Ami akkor közel 15 éves csúcsot jelentett!
A csaknem duplázódást nem más, mint maga az MNB magyarázta a tartósan magas nyersanyag-, termény-, élelmiszer- és energiaárakkal, valamint a magas nemzetközi szállítmányozási költségekkel.
Ez Orbán másik péntek reggeli kijelentése kapcsán figyelemreméltó, miszerint a szankciók megszüntetésével az energiaárak leesnének. Hiszen a Magyarországnak tavaly kiugróan nagy – 7 milliárd helyett 17 milliárd eurós – többletterhet okozó gázár a háború kitörése előtt 70-80 euró között mozgott, magasabb volt tehát, mint most, amikor 70 euró alatti az ár. Az szintén kiszámíthatatlan, hogy onnan merre mennének, ám ma egyetlen olyan szakértőt, elemzőt sem találni, aki nagyobb gázár-esést vár, sőt még kisebbet sem igazán, s ez független a szankcióktól.
„Természetesen” arról a kormányfő még egyszer sem emlékezett meg, mennyire fűtötte fel a hazai inflációt az az irdatlan mennyiségű pénz, amit kabinetje a választások megnyerése céljából kiszórt. Pedig alappal feltételezhető, hogy enélkül a hazai infláció abban a 15-17 százalék közötti sávban landolt volna decemberben, ahol például Csehországban, Lengyelországban vagy – horribile dictu! – Romániában.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
