Az interjú eredetileg laptársunk, az eletforma.hu oldalán jelent meg.
Ez az interjú e-mail-en keresztül készül; amikor fölhívtalak, azt mondtad, hogy a hely, ahol laksz, nem nagyon internet barát, a kapcsolat meg-megszakadhat, jobb, ha írásban teszem fel a kérdéseket. Csak ez van a válaszod, választásod mögött, vagy bizonyos értelemben elutasítod a technika legújabb vívmányait?
Nem, dehogy is utasítom el. Mára ez a létezés egyik alapfeltétele. Nehezen harmonizálok vele, mert az én lelkem nem csak nullákból és egyesekből gazdálkodik, szóval inkább tűröm minden nyűgét, s nyilait. Ha pedig bajba kerülök, a fiamat hívom segítségül.
Bornai Tibor. Kép: Bornai Tibor
A koronavírus alatt a kényszerű elzártságban az emberi kapcsolatok jórészt az online térben zajlottak. Szerinted ezek mennyire voltak képesek kiváltani a kommunikáció és az emberi érintkezés hagyományos formáit? Egyáltalán te élsz ezekkel a lehetőségekkel, vagy vidéki (viszonylagos) elzártságodban ez a kérdés valójában fel sem merül?
Szerintem az emberi kapcsolatok próbája zajlott. Úgy hiszem, az bizonyosodott be, hogy még nem vagyunk érettek a Mars-ra költözésre. Még sok XX. századi maradt bennünk. De semmi vész! Néhány évtized, és szépen beletörünk, belegörbülünk a képernyő-létezés mámorába. Itt, az erdőszélen, ahol élek, a kutyáim ebből semmit sem éreztek és az őzeket meg a vaddisznókat sem láttam idegesnek.
Az aktualitások diktálta kötelező köröket ezzel meg is futottuk. Most térjünk a lényegre, ami a Balaton. Igazi ismertséged a Balatoni nyár című dal megírásától datálódik, és a tó tematikusan végig ott van munkáidban. Mi az, ami miatt ennyire vonzódsz a tóhoz?
A szerelem a Balaton iránt megmagyarázhatatlan. Maga a szerelem megmagyarázhatatlan. A Balaton egy érzés, nem pedig egy tó. Be kell vallanom, ez a szerelem nem kölcsönös, a Balaton nem viszonozza. Nem sikerült egy pici házat se vennem és sem rokonom, sem barátom nincs, aki követelné, hogy nyaranta egy hetet mindenképpen töltsek ott. Így aztán néha odaautózóm, belopakodok a Káli medencébe, meg a Tapolcaiba, fölmegyek a fonyódi kettős dombra, vagy a Badacsonyra, és már indulok is haza.
Idén voltál már a Balatonban? Egyáltalán a tó számodra egy fürdőző hely, vagy inkább az ihlet forrása?
Idén még nem voltam. Vírus. De készülök. És nem feltétlenül fürödni. Nekem ott esőben is jó. Beszívom a levegőjét és utána hetekig bent tartom. Ez szokott lenni.
A Balatoni nyár után megszületett a Balatoni tél című számod is. Ezt valamiféle fricskának szántad?
Dehogyis! A telet ugyanannyira szeretem a Balatonnál, mint bármelyik másik évszakot. Az a hangulat utánozhatatlan, leírhatatlan, megunhatatlan és még sorolhatnám a –tatlanokat. De mindez talán hallható is a dalban. Igaz, ritkán játsszák a rádiók, ezért, ha tehetem, minden fellépésemen eljátszom, hogy minél többen tudjanak a létezéséről.
Számtalan filmzenét írtál, köztük Tímár Péter kultikus mozijának a Zimmer Ferinek is te voltán a zeneszerzője. Ez aztán vérbeli balatoni történet, a „szoba kiadó” tábla (és a szöveg német megfelelője) akár a Balaton védjegye is lehetne. Benned milyen emlékeket idéz ez a Zimmer Frei-es időszak?
Annak a filmnek volt más zeneszerzője is, én csak egy dallal vagyok benne, meg talán egy dalszöveggel. Amit kérdezel, az a szocializmus gyengülő időszaka. Már nem vitt be a rendőr, ha nem volt munkahelyem. (Nem volt.) De az M7-es még annyira dübörgött a kerekek alatt, hogy többször is megálltam megnézni, nincs-e defektem. Akkoriban azt mondták, ha tapsra minden építőanyag visszakerülne az útba, ami máshol van, ezer meg ezer víkendház dőlne össze. Persze ez biztos csak rosszindulatú vicc volt. (Nem.)
Ülünk a mólón címmel könyvet is írtál a Balatonról. A könyvhöz írt ismertetőben így fogalmazol: „A Balaton számomra a szabadsággal rokon értelmű szó. Ezt a két fogalmat: Balaton és szabadság, együtt tanultam meg, és máig egymás mellett élnek a lelkemben. Ebben a könyvben azt kutatom, vajon maradt-e még a szép szabadságból valamennyi a tó partján.” Mindezt 2013-ban írtad, azóta pedig igencsak nagyot változott a világ. Hogy látod, mi maradt a hajdani szabadságból az egyre-másra elkerített szabad strandok, és a partra épülő lakóparkok világában?
Fogy belőle a szabadság, ez nem vitás. Főleg azok számára, akik nem gazdagok. Úri huncutság lett abból, ha valaki ott nyaral. Állítólag Horvátország olcsóbb. Nem tudom. Tömeg a közértben … a helyiek panaszkodnak, hogy a turisták miatt nekik is a drága árut kell megvenniük. Mindig van panasz. Aztán az ember bemegy a vízbe, vagy lenéz a szigligeti várból és csak azt érzi, boldog.
Mostanában (nekem legalább is úgy tűnik) a Balaton is valahogy bekerült abba a világba, ahol már csak (vagy elsősorban) a teljesítmény számít: Balaton átúszás, biciklizzük, fussuk, gördeszkázzuk egy nap alatt, fél nap alatt, egy perc alatt a tavat. A nyugodt pihenés, a relaxáció, az ejtőzés tava már csak múltbéli emlék, vagy esetleg újra lehet valahogy generálni?
A generáláshoz én nagyon kevés vagyok. Mindenki a saját lelkében éli meg a dolgokat, ott kell rendet teremteni, ha valami nem stimmel. Kedvenc filozófusom, Epiktétosz írja, hogy nem a dolgok zavarnak bennünket, hanem a dolgokról kialakított véleményünk. A világon pedig csak egyetlen valamit változtathatunk meg és ez éppen a saját véleményünk.
Egy szellemesnek szánt kérdés a végére. Biztos hallottál arról, hogy július elsejével a NAV áttért a kötelező online számlázásra. Mivel az életforma.hu egy olyan lapcsalád tagja, mely főleg gazdasági lapokat tömörít, így mindenképpen meg kell kérdezzem tőled, a KFT-t (volt együttesedet) mennyiben érinti a változás?
A KFT nem a volt együttesem. Rendszeresen fellépünk – ha éppen nincs járvány – és talán csak ezért gondoltad, hogy „volt”, mert nem szerepelünk a tévében. Hát nem. Nekünk ott a színpad, az élő muzsikálás. A kérdésre térve: lesz egy kis nehézség, eleinte biztosan bajlódni fogunk az online számlázással, de bele lehet jönni, ez nyilvánvaló. A hárommilliós határ … hát azt előbb el is kéne érni. Ha úgy lesz, édes gond lesz, de biztos megoldjuk.
