A világon évente több 100 milliárd egyszer használatos kávéspohár fogy el és a legtöbbet nem hasznosítják újra. Egy friss tanulmány szerint ráadásul ezek a papírpoharak ugyanolyan mérgezőek lehetnek, mint a hagyományos műanyag poharak, ha a környezetbe kerülnek.
Műanyag mindenhol
A látszólag környezetbarát papírpoharakat ugyanis vékony műanyagos réteggel vonják be, hogy tartalmuk – például a forró kávé vagy tea - ne szivárogjon ki, azonban ez a réteg mérgező anyagokat bocsáthat ki, vegyi anyagok szivárognak ki - mondta a Wired magazinnak Bethanie Carney Almroth, a svédországi Göteborgi Egyetem környezettudományi docense, a tanulmány szerzője.
Amikor az elviteles kávéspoharak környezeti hatását próbálták felmérni, a legtöbb kísérlet a műanyag poharakra vagy a poharak műanyag tetejére fókuszált. Az új vizsgálatban a papír- és műanyag poharak hatását vizsgálták a szúnyoglárvákra, a poharakat négy hétig hagyták kioldódni vízben, majd a lárvákat ilyen vizet tartalmazó akváriumokban tartották. Szennyezett víznek való kitettség pedig akadályozta a fejlődésüket.
Rejtély, mi van benne
A kávéspoharak szintetikus anyagok és vegyi anyagok összetett keverékéből készülnek. A gyártók többek között hőstabilizátorokat és egyéb anyagokat adnak ehhez a keverékhez, hogy ellenállóak legyenek, azonban több anyagról ismert, hogy mérgező. Még akkor is, ha növényi eredetű anyagokat - mint például a kukoricából, vagy cukornádból nyert politejsavat - használnak a papírpoharak bevonására, a gyártók akkor is hozzáadhatnak más vegyi anyagokat is.
Jane Muncke, a svájci székhelyű Food Packaging Forum ügyvezető igazgatója szerint a kémiai elemzések néha fényt deríthetnek a műanyag vagy papírpohárban lévő anyagok összetételére, de még ezek a vizsgálatok sem mindig tudják azonosítani, hogy mi van benne,
A pontos összetétel ugyanis nemcsak az elemzéseket végző tudósok számára ismeretlen, de azok számára is, akik a csomagolást gyártják és értékesítik. A műanyagot tartalmazó termékek gyártása során a felhasznált anyagok között véletlen kémiai reakciók játszódhatnak le, amelyek során új anyagok keletkeznek. A vegyi anyagok akkor is károsak lehetnek, ha bizonyos kombinációkban használják őket, így Muncke szerint nincs sok értelme szabályozni az egyes anyagok mennyiségét a poharakban, mert nem mehetnek biztosra, hogy milyen hatást gyakorolnak.
Százból négy
Az újrahasznosítási gyakorlat javítása logikus lépés lenne annak érdekében, hogy a káros vegyi anyagok ne kerüljenek a természetbe. Azonban a kutatók szerint a legjobb megoldás az lenne, ha az eldobható papírpoharakról teljesen lemondanának. Nehéz ugyanis elválasztani a műanyagos bevonatot a papírtól. Az Egyesült Királyságban például csupán néhány újrahasznosító központ veszi át a papírpoharakat, így ma az Egyesült Királyságban 100 papírpohárból mindössze négyet hasznosítanak újra. Ráadásul a vegyi anyagok kioldódása nem csak akkor jelent problémát, amikor a papírpoharakat eldobálják, 2019-ben egy indiai kutatócsoport forró vízzel töltötte meg a papírpoharakat, hogy megnézze, mennyi műanyagrészecske szabadul ki belőlük. Mindössze 15 percen belül már sok, átlagosan 25 ezer egy 100 ml-es pohárban, mikroműanyag-részecske szivárgott ki a forró vízbe, de a kutatók káros vegyi anyagok és nehézfémek nyomait is megtalálták a vízben, illetve a műanyagból készült bélésben.
A többször használható poharak sem feltétlenül sokkal jobbak, ha műanyagból készülnek. A hő és a kopás felgyorsítja, hogy a mikroműanyagok kiváljanak belőlük, az olyan savas italok mint a kávé pedig könnyebben felszívják a vegyi anyagokat. Az újrahasználható műanyag poharak szénlábnyoma is vitatható: egyes becslések szerint egy ilyen poharat 20-100 alkalommal kell használni ahhoz, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását ellensúlyozza az eldobható pohárhoz képest. Ennek ellenére az újrahasználható műanyag pohár legalább hosszabb élettartamú és könnyebben újrahasznosítható.
Az EU-ban egyébként tilos az olyan egyszer használatos műanyagok forgalmazása, felhasználása, mint például a műanyag evőeszközök, tányérok vagy poharak, illetve többek között a szívószálak, keverőpálcák. Ugyanakkor nem egyértelmű a helyzet az üveggel vagy az acéllal sem: az üveg esetében nem kell tartani a kioldódástól, és végtelenségig újrahasznosítható, azonban nagyobb a környezeti lábnyoma mint a műanyagnak. A rozsdamentes acélban lévő kávé pedig gyorsabban lehűl, mint a kerámia- vagy üvegpohárban.
Jöhet a kekszből készült pohár
Muncke szerint függetlenül attól, hogy melyik anyag bizonyul sikeresnek, az eldobható poharak lecserélése innovatív üzleti modelleket és megközelítéseket igényel.
A kutatók addig biztonságosabb és fenntarthatóbb megoldásokat keresnek. Egyes vállalatok ostyából vagy kekszből készítettek ehető poharakat, vagy origamihoz hasonló technikával hajtogattak papírból poharakat.
