A heteken át tartó nyári hőség, az aszály, a klímaváltozás hírei, illetve a magyar erdőket fenyegető tarvágások veszélyei kapcsán is sok szó esett arról, milyen fontosak az erdők, illetve a fák a klímaváltozás hatásainak csökkentésében. Szintén sokszor szóba került a tény, hogy a városi környezetek megfelelő zöldterületek híján hajlamosak még inkább felmelegedni. Az úgynevezett városi hősziget jelenség azt jelenti, hogy a napsütésnek kitett, könnyen felmelegedő, és így a levegőnél melegebb felületek, például a sötét színű házfalak, az aszfalt vagy az autók karosszériája tovább fűtik a környezetüket, így a kevés árnyékkal és zöldfelülettel rendelkező városrészekben akár 10-20 °C fokkal is melegebb lehet, mint mondjuk egy árnyas erdőben.
Száz fát, ezret! De hova?
Ez nemcsak rendkívül kellemetlen az ilyen helyeken élő és dolgozó embereknek, hanem adott esetben életveszélyes is lehet, ráadásul az ilyen környezetekben dolgozó légkondicionálók miatt az energiapazarláshoz (és persze a további lokális és globális felmelegedéshez) is hozzájárul. A témáról általában megjelenő írások szerint a megoldás egyszerű: több zöldfelületre van szükség a városokban, és elsősorban több fára, amelyek árnyékot adnak, vizet párologtatva hűtik a környezetüket.
Ez persze igaz, csakhogy nem lehet minden nagyváros minden utcájára fákat ültetni, pláne nem néhány éven belül, és ahol sikerül is, ott is még további hosszú évekbe telhet, mire ezek olyan méretet érnek el, hogy valóban drasztikusan tudják csökkenteni a környezetük hőmérsékletét.
Ráadásul míg a tudósok viszonylag jól értik a nagyjából homogén természeti környezetek mikroklímájának működését, a városokban sokkal bonyolultabb a helyzet.
„A nagy különbség az, hogy a városi környezetek sokkal változatosabbak a természetieknél. Ez azt jelenti, hogy sokkal több befolyásoló tényezővel kell számolni, például egyes épületek hatásaival. Ha a felületek komplikáltabbak, akkor a helyi időjárást egész apró léptékekben kell vizsgálni, mondjuk egy óceánnal ellentétben”
– magyarázza Katia Lamer klímakutató, a Brookhaven National Laboratory kutatója. Lamer jelenleg egy különleges, átalakított kisteherautóval járja az Egyesült Államok városait, hogy adatokat gyűjtsön a városi környezetek jobb megértéséhez. Az autón egy LIDAR – lézer alapú távérzékelő – egység is helyet kapott, ez a levegőben lebegő apró részecskéket, illetve azok mozgását is érzékelni tudja, ezáltal tehát fel tudja térképezni a városi környezetekben létrejövő levegőáramlatokat.
Márpedig ezek meglehetősen bonyolultak és számos tényező befolyásolja az intenzitásukat és az irányukat is. Két egymás mellett álló, egyenlő magasságú épület között például egy olyan örvénylés jön létre, amely az egyik épület falának mentén felfelé, a másik fala mentén lefelé halad. De mi van akkor, ha a két épület oldalain már egy más-más magasságú újabb épület található? És ha az egyiknek a falai nagyrészt üvegből, míg a másiké téglából vannak?
„Minden negyed minden egyes házának minden egyes falának egyedi mikroklímája van”
– állítja Lamer. És akkor mondjuk kisüt a nap, és elkezdi bizonyos házak bizonyos oldalait felmelegíteni, ahol persze a meleg levegő elkezd felfelé szállni, míg az árnyékos részeken ez nem következik be, és máris új egyenletek állnak fel. Adjunk hozzá egy kis szelet, és megint teljesen új körülmények születnek. Lamer a lézeres letapogatás mellett kis, héliummal töltött, érzékelőket szállító léggömböket is felereget a városok egyes pontjain, ezek akár öt kilométeres magasságig is képesek további adatokat gyűjteni a hőmérsékletről, a légmozgásokról és a páratartalomról.
Lehűthetjük a kedélyeket
Az ilyen kutatások még eléggé gyerekcipőben járnak, de hosszabb távon két területen is fontos eredményeket hozhatnak. Az adatok összegyűjtésével és kielemzésével a kutatók jobb képet kaphatnak arról, hogyan is befolyásolják a nagyvárosok a saját és a környezetük időjárását, így pontosabb időjárási modellek készítését teszik majd lehetővé.
„A nedvesség és a pára városi környezetben való mozgása nagyon kevéssé kutatott terület. Ahogy a klíma melegedésével egyre nagyobb páratartalmakat fogunk látni [mert a melegebb levegő több nedvességet képes felvenni – a szerk.], sokkal nagyobb fontosságot fog kapni a páraképződés és -mozgás városi környezetekben való tanulmányozása”
– magyarázza Vivek Shandas, a Portland State University városi hőszigetekkel foglalkozó kutatója.
A másik hozadéka az lehet az ilyen kutatásoknak, hogy sokkal részletesebb képet kaphatunk a városi mikroklímáról, és városrészek helyett mondjuk utca-, sőt akár házszintre lebontva láthatjuk majd, hogyan alakulnak a különböző területek hőmérsékleti és egyéb adatai.
Az már korábbi kutatásokból kiderült például, hogy nagy általánosságban a városok szegényebb negyedei jobban szenvednek a hőségtől, mivel kevesebb zöldterülettel, parkkal rendelkeznek, cserébe több ipari létesítmény, áruház és raktárépület kap helyet bennük.
Részletes adatok lehetővé tennék, hogy a korlátos anyagi és egyéb erőforrásokat a leghatékonyabban használjuk fel a városi hőség csökkentésére. Lehet, hogy egész utcák fásítása és füvesítése helyett például valahol elég lenne néhány gondosan kiválasztott négyzetmétert fehérre festeni egy házfalon, és csak egy-két fát ültetni a legfontosabb helyekre, és máris úgy tudnánk befolyásolni a bonyolult mikroklímát, hogy néhány ház pár fokkal kevésbé melegedjen fel.
Léteznek ígéretes, csúcstechnológiás megoldások is a városi hőség enyhítésére. A tokiói olimpia idején a japán fővárosban például napsugárzást blokkoló festékekkel kísérleteztek, az új épületeket a természetes szellőzést és légkondicionálást a levegő természetes mozgását kihasználó módon tervezték. Az ilyen és ehhez hasonló módszerek is akkor lehetnek igazán hatékonyak, ha nem egyedi épületek szintjén, hanem a városi klímát jobban megértve, a teljes rendszerbe belenyúlva alkalmazzák őket. Csakhogy ez addig biztosan nem lehetséges, ha fogalmunk nincs arról, hogyan is működik ez a nagyon bonyolult, kaotikus környezet.
Márpedig a városi hőség csökkentése világszerte egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni a következő években világszerte, és ennek Magyarországon is így kéne lennie, hiszen az ország lakosságának több mint 70 százaléka él városokban, és ha másnak nem is, a mostani energiaválságnak rá kéne döbbentenie az ország vezetését és a lakosságát is arra, hogy a légkondicionált otthonokból a hűtött autókba beszállva a légkondicionált irodákba bejárás nem fenntartható modell, és ott kell megspórolni néhány fokot, ahol lehet.
