Mindjárt itt a nyár, már benne vagyunk az esküvőszezonban, a népszerűbb helyszínek már hónapokkal ezelőtt elkeltek, az olvasók között biztosan vannak, akik a következő hetekben több pár egybekelésének is tanúi lesznek. Bár nem szép dolog, de ettől még megtörténik, hogy e kivételes napon is eszünkbe jut: vajon valóban addig együtt lesz ez a két ember, „míg a halál el nem választja” őket? Lehet előre tudni, boldog lesz-e egy párkapcsolat?
Egyáltalán: mi alapján keresünk és választunk párt magunknak? Persze, ott van a szerelem nehezen meghatározható érzése, de miközben a tudatosabb vásárlók már egy kenyérpirítót is úgy választanak ki, hogy elolvasnak több összehasonlító tesztet, valóban az a legjobb, ha teljesen szubjektívan hozunk meg egy ilyen, nagyságrendekkel fontosabb döntést? A befektetési döntéseivel dollármilliárdossá lett Warren Buffet szerint nem is csak fontos, hanem egyenesen a legfontosabb döntés, amit egy ember az életében meghoz.
„Olyan emberekkel vedd körül magad, mint amilyen te szeretnél lenni. Abba az irányba fogsz haladni. És e tekintetben a legfontosabb személy a házastársad. Nem tudom túlságosan kiemelni, mennyire fontos is ez. Házasodj össze a megfelelő emberrel. Komolyan mondom. Ez hatalmas különbséget jelenthet az életedben”
– mondta erről néhány éve az üzletember, aki egyébként 1952-ben vette el első feleségét, Susan Thompsont, akivel a nő 2004-es haláláig házasok maradtak, bár évtizedeket éltek külön, és Buffet nyilvánosan is fenntartott kapcsolatot más nőkkel, köztük második feleségével, Astrid Menksszel is, akivel 2006-ban keltek egybe.
Feltételezhetnénk, hogy a tudománynak vannak valamilyen válaszai arra a kérdésre, hogy miként kell „jól” párt választani, milyen tényezők tesznek hosszú távon is sikeressé egy párkapcsolatot. Végül is, az emberiség egy jelentős része éli szinte teljesen online az életét, a különböző párkereső alkalmazások is emberek millióit hozzák össze világszerte. A nagy techcégek minden bizonnyal olyan dolgokat is tudnak rólunk, amiket még talán mi magunk se, hát pont arról ne mondanának semmit ezek a hatalmas adattömegek, hogy kivel lennénk boldogok?
Átfogó kép
Ennek ellenére a tudományos kutatás elég kezdetlegesnek mondható ezen a területen. A valóban tudományos igényű kutatások ritkák és alacsony mintaszámokkal dolgozók voltak e területen, és ennek következtében nem is hoztak látványos eredményeket. Néhány éve viszont egy Samantha Joel nevű fiatal pszichológus, döntéshozatallal foglalkozó kutató kezdett el foglalkozni a témával. Joel nem egy újabb, kismintás kutatást végzett el, hanem az volt a célja, hogy a korábbi ilyen kutatások adatait egyesítve találjon trendeket az adatokban – és végre kiderítse, mitől lesz sikeres egy párkapcsolat, vagy mitől nem.
A végül 85 másik tudós közreműködésével zajlott munka eredményeképpen közel 12 ezer heteroszexuális pár adatait sikerült összevonni. Joelék minden párról tudták, hogy mennyire tartják magukat boldognak a kapcsolatban, és voltak adataik szinte mindenről, amit fontosnak tarthatunk egy kapcsolat szempontjából, úgy mint:
- alapvető adatok, mint a kor, iskolai végzettség, anyagi helyzet, bőrszín
- külső megjelenés, azaz hogy mennyire tartják a pár adott tagját vonzónak más emberek
- szexuális preferenciák, például az, hogy milyen gyakran akarnak a pár tagjai szexelni, illetve mennyire akarják „színesíteni” az együttléteket
- érdeklődési kör, hobbik
- fizikai és mentális egészség
- politikai, a gyermekvállalásról vagy éppen az ideális kapcsolatról vallott nézetek.
És még sok minden más. A kutatók ezt az adathalmazt aztán nemcsak saját fejük után elemezgették, hanem ráengedtek még öntanuló mesterséges intelligenciával felvértezett algoritmusokat is, hogy olyan összefüggések is kibukjanak, amelyekre nem is gondolnánk.
Ha a kedves olvasó most tűkön ülve várja a nagy kinyilatkoztatást, hogy mi is a boldog, hosszú párkapcsolat titka, sajnos ki kell ábrándítsuk. A rengeteg adatból ugyanis egy dolog derült ki világosan: ezek a tényezők nem mutatnak egyértelmű összefüggést a párkapcsolati boldogsággal. A legkisebb kapcsolata a párkapcsolati boldogságnak a következő tulajdonságokkal volt: etnikai hovatartozás, vallási meggyőződés, magasság, foglalkozás, fizikai vonzerő, korábbi házasság vagy házasságok, szexuális preferenciák, a párok tagjainak egymáshoz való hasonlósága.
Ez elég kiábrándító, azonban néha egy kutatás akkor is nagyon érdekes, ha nem hoz értékelhető eredményt. Itt is ez a helyzet. Gondoljunk bele: mindaz, amit az emberek többsége fontosnak tart egy boldog párkapcsolathoz, valójában nem is annyira fontos.
Egy másik oldalról is meg lehet közelíteni a kérdést. Ha azt nem is tudja a tudomány megmondani, kivel leszünk boldogok, azt elég jól meg lehet mérni, kiket tartunk kívánatos partnereknek. A különböző randi- és párkereső oldalak adatainak elemzése alapján úgy általánosságban eléggé felszínesek vagyunk. Az első és legfontosabb ugyanis, ami alapján valakit jobbra húzunk (azaz a legismertebb ilyen telefonos applikáción, a Tinderen azt jelezzük, hogy szívesen megismerkednénk az illetővel), az nem más, mint a külső. A konvencionálisan vonzónak számító emberek jóval több jelölést és üzenetet kapnak, mint azok, akiket átlagosan kevésbé tartanak „szép”-nek.
Ezen kívül olyan embereket választanánk szívesen párnak, akik magasak (ha férfiak), a „megfelelő” bőrszínnel rendelkeznek, gazdagok, erőt sugárzó munkájuk van, mint például a tűzoltó (ha férfiak), „szexi” hangzású nevük van, illetve akik nagyon hasonlóak hozzánk (11,3 százalékkal valószínűbb, hogy valakit jobbra húzunk, akinek ugyanaz a monogramja, mint nekünk). Feltűnik valami? Igen, ezen a listán sok egyezés van a fenti másikkal, amely a boldog kapcsolathoz a legkevésbé fontos tulajdonságokat tartalmazza. Hát igen, úgy látszik, első körben pontosan azok alapján a tulajdonságok alapján szűrjük a lehetséges partnereket, amelyek a legkevésbé mutatják meg, boldog kapcsolatban tudnánk-e velük élni.
Közhelyben az igazság
Joelék olyan tényezőket is vizsgáltak, amelyek nem a kapcsolatban részt vevő egyének milyenségére, hanem magának a kapcsolatnak a minőségére vetettek több fényt, mint például egymás tisztelete, az érzelmek kimutatása vagy éppen a párunk általunk vélt elköteleződése. Ezek sem adnak egyértelmű receptet a boldog kapcsolathoz, ám jóval erősebb összefüggést mutattak a kapcsolat minőségével, mint az egyéni jellemzők.
Az is kiderült viszont Joelék és mások kutatásaiból, hogy van, ami még ennél is jobban előrejelzi, hogy valaki boldog párkapcsolatban tud-e élni. Ez pedig az, hogy a kapcsolat kezdete előtt mennyire érezte magát boldognak. Bizony, nagyon úgy tűnik, hogy ebben az esetben a coelhoi magasságokba emelkedő (vagy mélységekbe süllyedő) inspiráló szövegben van a legnagyobb igazság: „Senki nem tud boldoggá tenni, amíg magaddal nem vagy elégedett.”
Szóval ha egy esküvőn arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen valószínűséggel lesz boldog együtt az ifjú pár, akkor nem egymásról, de még nem is a kapcsolatukról érdemes őket kérdezgetni, hanem valami olyan kérdést kell feltenni, hogy:
„Kedves X, te boldog voltál, mielőtt találkoztál Y-nal?”
Ha erre a kérdésre válaszolnak igennel a friss házasok, akkor van arra a legnagyobb esély, hogy évek múlva is boldog kapcsolatban fognak élni egymással.
