Hajdanán - vagy hetven éve - léteztek még zenés kávéházak, az éttermekben cigányzenekar szórakoztatta a nagyérdeműt, presszókban, bárokban és mulatókban a legnagyobb hazai táncdalénekesek léptek fel. Létezett olyan fogalom is, hogy zenés felár. Ma azonban legfeljebb kellemes háttér popzene szól, vagy éppen a beszélgetést lehetetlenné téve üvölt valamelyik együttes a hangszóróból.
Forradalmi változáson ment keresztül a vendéglátás
Aztán jött a beatkorszak, és amelyik énekes vagy zenész adott magára, az nem lépett fel vendéglátóhelyen. A diszkókorszakkal pedig beköszöntött a dj-k korszaka. Közben nemzetközivé lett a hazai gasztrokínálat, kimúltak a hagyományos magyar éttermek és a cigányzenekarok is eltűntek.
A közelmúltban azonban úgy döntött a kormányzat, hogy komoly összeget áldoz e hungarikum felélesztésére. Kérdés, kinek? A Belvárosban mászkáló-fotózkodó tizenéves turistáknak? A nyugdíjas, amerikai és német, hajón lakó csoportoknak? Vagy a magyar vendégeknek, akik közül nem mindenki kedveli ezt a műfajt? Biztos, hogy a hazai fine dining helyek, a kínai vagy török étkezdék, az amerikai gyorséttermek, a plázabisztrók, a romkocsmák, esetleg a négy-ötcsillagos szállodák menedzsere, „vevők” erre a stílusú muzsikára, amelyik nem illik kozmopolita világukhoz?
Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
A cimbalmos a cimbalmával
Majdnem száz prímás, 45 hegedűs, 60 brácsás, 8 csellós, 73 nagybőgős, 19 klarinétos és 58 cimbalmos zenél majd országszerte az éttermekben. A Muzsikáló Magyarország 2024 program, szakmai zsűri döntése alapján, az egymilliárd forintos keretösszegből közel 100 együttes mintegy 456 muzsikusának négyhavi foglalkoztatását segíti a kormány országszerte.
A Muzsikáló Magyarország 2024 programnak köszönhetően 97, 4-6 fős, vonósokból, klarinétosból és cimbalmosból álló cigányzenekar játszhat majd négy hónapon keresztül a programmal együttműködő vendéglátóüzletekben.
A hírből az is kiderül, hogy a kormány átvállalja a naponta 3 órás éttermi élőzene költségét a vendéglátóhelyektől, a hét négy napján.
Hol van már a Mátyás Pince meg a Csárda étterem?
A mára lezajlott program nyitányaként a Dankó Pista Emléknapon ezek a zenekarok a főváros számos pontján, közel 80 étterem, kávézó és cukrászda teraszán elevenítették fel azt a kort, amikor a vendéglátást még muzsikaszó kísérte hazánkban – fogalmazott akkor a Magyar Turisztikai Ügynökség képviselője. Az intézkedéstől a vendéglátóhelyek bevételének növekedését remélik.
Bárcsak így lenne. Ám ha végig sétálunk például az Andrássy úton vagy a Dunaparton, elég kevés olyan étteremre lelni, amelynek profiljába ma ez a muzsika illene. Hol van már a Mátyás Pince, ahol fél évszázada még kiváló – később tekintélyes állami, szakmai díjakkal kitüntetett - zenészek játszottak! Sőt, a hajdani Intercontinental Csárda étterméből sem hiányozhatott ez a típusú zene.
Ahhoz, hogy a turisták élvezhessék a műfajt magas szinten gyakorló muzsikusok játékát, feltehetően komoly szervezőmunkára és marketingre is szükség van, azaz arra, hogy a cigányzenét kedvelő, hiányoló belföldi és külföldi közönség értesüljön róla, hol hallgathat ilyet rendszeresen.
A fine dininghoz nem illik, de felnőttbarát szállodába se
Lehet, hogy vidéken vagy lagzikban most is sokan táncra perdülnek a cigányzenére – csak hát egyrészt ez már nem a turizmusról szól, másrészt a vidéki vendéglátóhelyek is átalakultak. Egyre kevesebb a hagyományos falusi kocsma, a jobb éttermek is inkább a fine diningra hajtanak, meg a Michelin-csillagra, és főleg rendezvényekből élnek. Szállodai svédasztalos vacsora mellé el lehetne képzelni, de csak hétvégén, bár lehet, hogy a nagy ricsajtól alig lehetne hallani a muzsikát.
De ne luxus felnőttbarát hotelekre gondoljunk, fiatal értelmiségiek által üzemeltetett modern butikhotelekre, meg biogazdasággal házasított panziókra, hanem mondjuk nagyobb borászatok tágas pincéjére, egy-egy turistacsoport fogadásakor.
A zene a világ legtöbb országában ma is része a turisztikai attrakcióknak, a grinzingi sramlitól a francia sanzonig, a kubai salsától a spanyol flamencóig. Az, hogy ismét – okosan - beépítsük a cigányzenét a magyar idegenforgalmi csáberők közé, nem lesz könnyű feladat, ugyanis évtizedek múltak el úgy, hogy erre még csak kísérletet sem tett senki.
