A többszintes látogatóterület több mint 120 méterre nyúlik le a felszín alá, ahol sós falak, sókristályok és föld alatti templom, játszótér, kávézók, 3D-mozi, ökumenikus kápolna várta a vendégeket. A közelben ott a Medve-tó, ami szintén különleges látványosság. A bánya élettérként is működött: kialakítottak benne wellness részleget, gyógyító termeket rendeztek be légúti betegek számára, és klimatoterápia keretében kezeléseket kínáltak.
A parajdi sóbánya 2024-ben megközelítőleg 470 ezer látogatót fogadott, napi szinten a nyári hónapokban akár 2 500–3 000 vendég is érkezett, a legpörgősebb napokon akár 7 300 főt is regisztráltak. Ez a biztató tendencia idén is folytatódott volna: 2025-re mintegy 5 százalékos további látogató-növekedéssel kalkuláltak – ám a tavaszi tragédia alaposan átírta az előzetes számításokat, írja a Turizmus Online cikke.
Fotó: Lukács Csaba
Lukács Csaba újságíró kollégánk, a Magyar Hang lapigazgatója parajdi születésű, ott a vendégháza mind a mai napig. Ő elmondta, a Parajdra érkező vendégek túlnyomórészt gyógyulás céljából érkeztek – legfőképp szülők hozták asztmás, vagy más légzőszervi panaszokkal rendelkező gyermekeiket magukkal, és maradtak is 8-14 napig általában – a gyógykúra idején. És egyetlen pregnáns adat a jelenlegi állapotokról: a három szovátai négycsillagos hotel forgalma május óta a korábbi évekhez viszonyítva 20-20 százalékra esett vissza, Parajd vendégszáma pedig gyakorlatilag a nullával egyenlő. És mivel a bányát már nem fogják megnyitni a látogatók és a gyógyulni vágyók előtt – ezért az itteni és a környék idegenforgalmát újra kell tervezni.
Fotó: MTI/Veres Nándor
Mivel korábban az égvilágon semmit nem kellett a helyi turisztikai szolgáltatóknak azért csinálni, hogy érkezzen a vendég – kényelmes helyzetben voltak. Ennek a májusi tragédia egycsapásra véget vetett. És aki nem keres új, más megoldásokat, amely a környékre vonzza a látogatót – az a közeljövőben csődöt jelenthet. Milyen alternatív megoldások lehetnek? Öko- és aktív turisztikai programok, olyan niche-piacokon való megjelenés, mint például az erdei gombák ismeretét gazdagító séták, vagy e-biciklikkel kerékpáros túrák a környéken – csak néhány azon lehetőség közül, ami életben tarthatná a helyi turizmust. Mert ugyan a katasztrófaturizmus ma még fellelhető Parajdon – eljönnek a turisták, megnézik a lezárt bejáratot, vesznek sót emlékbe a bejáratnál meg a kürtöskalácsot – de ennyi. És ez nem tarthat sokáig. A bánya már soha nem fog ismét megnyílni. Az egyetlen lehetséges megoldás lehet a bányanyitásra, ha az óriás méretű sótömbben valahol másutt ismét kivájnak tömböket és ott alakítanak ki vájatokat – de ez még sok-sok évbe beletelhet, ez a jövő zenéje.
A cikk folytatása Klasszis Csoport-beli laptársunk, a Turizmus Online oldalain olvasható.
