Nemrég írtunk a The Metals Company nevű, mélytengeri bányászatra szakosodott cégről. Hónap eleji cikkünkben bemutattuk, a vállalat hogyan hálózta be a szerencsétlen sorsú Csendes-óceáni szigetállamot, Naurut, és hogy rajtuk keresztül hogyan adtak ultimátumot az ENSZ tengerfenéki műveleteket szabályozó testületének.
Az ultimátum lényege az volt, hogy hacsak az ENSZ nem áll elő a tengerfenéki bányászat részletezett szabályaival, akkor a TMC 2023 júniusáig elkezdi a kitermelést a Csendes-óceán medrének egy hatalmas régiójában, ahol különösen sok ritkaföldfémet tartalmazó rög, úgynevezett polimetallikus csomó hever.
A mélytengeri bányászat óriási pénzzel kecsegtet, mert az óceán fenekén ilyen rögökbe zárva sokkal több ritkaföldfém van, mint amennyi a szárazföldön bányászható. Márpedig ezek a ritkaföldfémek szükségesek mások mellett az elektromos autók akkumulátoraihoz is, vagyis óriási kereslet-robbanás várható a piacukon, hiszen most a klímaváltozás további súlyosbodását megfékezendő minden ország zöldítési stratégiájában ott van az e-járművek elterjesztésének felpörgetése.
A gond csak annyi a mélytengeri bányászattal, hogy valószínűleg teljesen ki fogja nyírni az óceánfenéki élővilágot - a kritikusok már most a tengerfenék leborotválásának hívják a műveletet - , aminek ráadásul eddig csak a töredékét sikerült megismernünk.
A környezetvédők félelmei persze a céget nem zavarták, és eddig úgy tűnt, a TMC lehet a jövő nagy durranása. Most meg úgy néz ki, a vállalatot csúnyán átverték, és az sem biztos, hogy lesz pénze arra, hogy két év múlva tényleg elkezdje a mélytengeri borotválást.
Spacolás, magántőkézés, ráfázás
A TMC szeptemberben ment tőzsdére, egy SPAC-on (Special Purpose Acquisition Company, speciális célú akvizíciós társaság/biankó vállalat/projektcég) keresztül.
A vállalat tőzsdére lépését a Sustainable Opportunities Acquisiton Corporation nevű SPAC intézte. Annak ellenére, hogy a következő három évben még semekkora bevétellel sem számoltak, a bányászvállalat értékét a fent vázolt, kecsegtető jövőkép miatt 3 milliárd dollárosra becsülték.
Mi az a SPAC?
A SPAC-ok üres, tevékenységet nem végző, de tőzsdén lévő, ezért nyilvános részvénykibocsátásra (initial public offering, IPO), vagyis pénzgyűjtésre bármikor képes cégek.
A befektetők kifejezetten azért vásárolnak bennük részvényeket, mert a SPAC vezetői aztán a befektető pénzeken fel tudnak vásárolni egy korábban kiszemelt, privát céget. Ha így "beletesznek" egy SPAC-ba egy privát, tevékenységet valóban végző céget, azzal megspórolnak egy újabb IPO-t, azaz rengeteg időt és pénzt.
A SPAC-os manővert esetenként egy újabb tőkebevonási kör követi, ekkor jellemzően magántőkealapok vásárolnak részesedést a cégben (ilyenkor a vásárlók dönthetnek úgy is, hogy titokban tartják a kilétüket). A magántőkelapos vásárlóknak a SPAC-ok még az akvizíció előtt megjelölik a kiszemelt magáncéget, hogy a magántőkealapos befektetők átvilágíthassák azt.
A zárt ügylet keretében vásárlóknak jellemzően fiksz számú részvényt allokálnak, a nyílt részvénykibocsátás során értékesített részvényekével megegyező áron, így a magántőkealaposok jelentős tulajdonhányadhoz jutnak a kiszemelt magáncégben, amikor megtörténik annak felvásárlása. Az első körben részvényt vásárlók, vagyis a SPAC-részvényesek bármikor visszakérhetik a pénzüket, ha mégsem tetszik nekik a felvásárlás, a magánbefektetőket azonban a megállapodás köti ahhoz, hogy odaadják a pénzt, amikor a tranzakció megvalósul.
A reményeik nagyok voltak, 330 millió dolláros tőkebevonással számoltak - azzal azonban nem, hogy a legnagyobb pénzrakást ígérő befektető végül egy fityinget sem tol be a cégbe.
Pedig pontosan ez történt: a kevéssé ismert, a korábbi JPMorgan Chase elemző Ganesh Betanabhatla által vezetett Ramas Capital Management magántőkealap nem kevesebb mint 200 millió dollár beinjektálásáról állapodott meg a bányászcéggel, amiből aztán nulla dollár került a partnerhez.
Gyorsnaszádból kártyavár
A TMC szeptember elején hozta nyilvánosságra - a sáros fél megnevezése nélkül - hogy a beígért magántőke-pénzek kétharmadát nem kapta meg. Ezután a TMC-részvények értéke 70 százalékkal zuhant a tőzsdén, kevesebb mint négy dolláros árfolyamra. Ezzel a befektetők rögtön buktak is, mert 10 dolláros darabáron vásárolták be magukat a vállalatba.
A hatalmas zakó után a SPAC-os befektetők több mint 90 százaléka egyből vissza is visszakérte a pénzét, így pedig kevesebb mint 30 millió dollár spacos pénz maradt a cégben.
Az, hogy a Ramas Capital rúgta fel a megállapodást, és futtatta ezzel jó eséllyel zátonyra a TMC bányászhajóit, akkor derült ki, amikor a sértett fél pert indított a new yorki legfelsőbb bíróságon a források visszaszerzéséért. Egyszerűen úgy, hogy a bírósági papírokon a Ramas neve szerepelt. A hiányzó összeg mérete is ekkor derült ki, a vád szerint ugyanis a két fél megállapodása 20 millió részvény megvásárlásáról szólt, 10 dolláros darabáron.
Egyébként nem a Ramas az egyetlen magántőkealap, amit most perel a TMC, egy külön keresetben a San Francisco-i központú Ethos Capitalt is megtámadták. Ők 20 millió dolláros beásárlásra tettek ígéretet - majd később közölték, hogy csak 3,6 millió dolláruk van erre.
Átvilágítás egy szál gyertyával
Hogy a magántőkealapokban van-e elég pénz az ígért bevásárláshoz, azt a cégek az átvilágítási folyamat során ellenőrzik. Felmerülnek a kérdések, hogy ebben az esetben az eladók hogyan nézhették ezt be ennyire. A Financial Times meg is kérdezte a TMC-t, akik először is közölték, hogy döbbentek és csalódottak, de így is lesz elég tőkéjük a terveik megvalósításához.
Az átvilágításról azt mondták, a Ramas-vezető Ganesh Betanabhatla olyan papírokat mutatott be nekik, melyek szerint a magántőkealapnak 1,5 milliárd dollárnyi tőkéje van egy természetierőforrás-alapban, melyet egy szuverén vagyonalap (állami tulajdonban lévő befektetési alap) biztosít számukra. Egy a tárgyalásokon jelenlévő forrás azt is elmondta, hogy a befektető szóban is biztosította a TMC-t arról, hogy elegendő tőkéje van a 200 millió dolláros kötelezettség kiegyenlítéséhez.
A bányászcég képviselői azt is közölték, hogy az átvilágítás során annyira megbizonyosodtak a Ramas fizetőképességéről, hogy más magántőkealapok részvény-allokációját még vissza is vágták, hogy a Ramas többet vásárolhasson náluk.
Az mindenképpen jó előjelnek tűnhetett, hogy Betanabhatla 2014-ben még felkerült a Forbes 30 under 30 listájára, mint az egyik legígéretesebb és -sikeresebb fiatal pénzember. Az már gyanúsabb kellett volna, hogy legyen, hogy a Ramas két évvel a megalapítása után, 2019 novembere óta nem kommunikált a regulátorokkal, tavaly októberben pedig megszakította a kapcsolatot az amerikai tőzsde fő felügyeleti szervével, a SEC-kel. A magántőkealapnak már a szájtja is elérhetetlen, a megadott telefonszámukon pedig előfizető nem kapcsolható.
Az FT hozzájutott egy listához, mely a korábbi Ramas-alkalmazottakat sorolja, és ez alapján több volt ramasost is megkerestek. Volt, aki azt mondta, már tavaly februárban "minden kapcsolatot megszakított" az alappal, mások azt mondták, hivatalosan sohasem vette fel őket a Ramas, csak külsős tanácsadók voltak idén, egy kis ideig, és azóta ők is "hivatalosan megszakítottak minden kapcsolatot" a céggel, illetve kihangsúlyozták, hogy nem volt előzetes tudomásuk a Ramas fizetésképtelenségéről.
Mindenesetre, ha a Ramas tényleg nem fizet, akkor a TMC-nek meg kell elégednie kicsit több mint 100 millió dollárral, ami a töredéke annak az összegnek, amire számítottak. Azt a 163 millió dollárt sem éri el, amennyit a működési költségüknek becsülnek a következő két évre. A környezetvédők most fellélegezhetnek, egyelőre úgy tűnik, ez a vállalat nem fogja leborotválni a tenger fenekét.
