Az ARC plakátkiállítás alkotásait látva szavazásra sarkalltuk olvasóinkat, amelynek előválogatását szerkesztőségi zsűrinkre bíztuk. A szigorú rostán átjutott hat plakátot több mint egy héten át szapulhatta vagy éppen magasztalhatta a közönség. A Reklámmustra során már megszokhattuk, hogy olvasótáborunk egyáltalán nem riad vissza a véleménynyilvánítástól, s nem történt ez másként most sem.
Kritikus hangok
"Néhány feltűnési viszketegségben szenvedő, agyonajnározott, művésznek csúfolt hülyegyerek kiállítása" - mondta ki sarkos ítéletet "roni44" a kiállítás megálmodóiról, s "nahát" is inkább a személyeket, mint a kiállított műveket minősítette: "Erre van pénz, Gesztiék csak magukat púderezik és lenyúlják a lóvét."
Pedig a szervezők idén is mindent bevetettek, a megnyitót formabontó, közöny elleni tüntetéssel tették még emlékezetesebbé. Először az ARC hétéves történelme során pedig kiegészítő jelleggel, a Magyar Reklám Szövetséggel karöltve plakátpályázatot is hirdettek a privát szektor számára.
Olvasóink közül néhányaknak azonban ez sem volt elég, "gagyinak", "nem nagy számként" értékelték a kiállított műveket, Fater pedig képünkbe vágta a kérdést: "Minek erőltetni ezt?" A sok lesújtó vélemény közt azért akadtak pozitív visszacsatolások is. Egyes lelkes plakátnézegetők nagyon jónak értékelték az idei felhozatalt, sőt olyan olvasónk is akadt, aki nehezményezte, hogy nem vándorkiállításról van szó.
Mona Lisa verte a mezőnyt
A legkiválóbb eredménnyel, 3,63 ponttal Mona Lisa zárta a szavazást, pontosabban az ő megfejtetlen mosolya, amelyet Leonardo da Vinci a plakát tanúsága szerint 55 éves korában készített. Az 50 felettiek munkához jutási nehézségeit kifigurázó mű messze a többi plakát felett teljesített.
A dobogó második fokát ugyancsak egy fricska foglalhatta el, amely a "pipás" márkát és a fogyasztói társadalmat állítja pellengérre, a bronzérmes alkotás pedig a kátyúknak és a belvárosi kutyapiszoknak egyaránt búcsút intene. Meglepő módon a kreatívabb hirdetések készítésére ösztönző kiállításnak a reklámok és a hazugság közt párhuzamot vont műve csak szerkesztőségünk tetszését váltotta ki. Olvasóink közhelyesnek és gagyinak találták, s nem tudtak mit kezdeni a pekingi olimpia visszásságait taglaló alkotással sem.
Ordító reklámok
Az alacsony pontszámok és a sok negatív kritika olvastán felvetődhet a kérdés: ráunt a közönség a reklámokra, vagy egyszerűen menekülőre fogta a rettenetes médiazajban? A választ Önökre bízzuk, Móni véleménye azonban gondolkodóba ejtheti a készítőket és a reklámszakma képviselőit egyaránt: "Minden erőmmel igyekszem immunissá válni a reklámok ellen, mert idegesít, hogy túlságosan arcba vágó. Szeretném magam eldönteni, hogy mi az, amire kíváncsi vagyok. Ne ordítsanak a képembe! Ez vonatkozik az utcai plakátokra és a tévében bömböltetett reklámokra is. Az erőszak erőszakot szül. Mivel nem tudok védekezni ellenük, indulatok gyűlnek fel bennem, melyeknek mások láthatják a kárát."
Menedzsment Fórum
Kapcsolódó anyagok:
Szavazzon a legjobb ARC-plakátokra!
Jövő héten kezdődik az ARC
Ügynökségeket pályáztatnak a jótékonykodó multik
ARC kiállítás: művészet vagy reklámverseny?
