Az ország munkavállalóit reprezentáló, 500 fős mintán végzett kutatás eredményei alapján a gyakori, rövidebb időszakokból álló szabadság ugyanolyan kedvelt, mint a ritka, de hosszabb ideig tartó (46, illetve 44 százalék), a valóságban azonban inkább az előbbire van módjuk a munkavállalóknak - olvasható a Szonda Ipsos MTI-hez kedden eljuttatott sajtóközleményében.
A dolgozók 53 százaléka sokszor, de alkalmanként csak két-három napra, legfeljebb egy hétre tud elmenni, míg a munkából való tartós távollét a munkavállalók 35 százalékára jellemző.
A szabadság időpontjának megválasztásában leginkább az érettségizettek, a magáncégeknél szellemi tevékenységet végzők vannak a legjobb helyzetben: 57-58 százalékuk jobbára képes érvényesíteni akaratát. A szabadság idejéről történő egyezkedésre főképpen a fizikai munkások kényszerülnek; több mint egyharmaduknak csak így van módja munkahelyétől távol maradni.
A diplomások ugyanakkor igen kiszolgáltatottnak érzik magukat; 42 százalékuk azt mondta, a munkahelyi főnökei szabják meg, mikor mehet szabadságra. Körükben e viszonylag magas arány a kutatók szerint alapvetően a közszolgálatban, közszférában dolgozók kötöttebb munkaviszonyából fakad.
A kor is meghatározó tényező a kérdésben. A negyvenes, ötvenes éveikben járók inkább a maguk urai a szabadság idejének megválasztásában, mint a fiatalabb korosztályok: előbbiek 52, utóbbiak 40 százaléka tud elképzelései szerinti időben nyaralni, pihenni.
A felmérés szerint a kisgyermekes szülők helyzete igen kedvező: a gyermekesek 54 százaléka úgy nyilatkozott, hogy saját maga dönt a szabadság idejéről, s további 36 százalékuk közösen határozza azt meg a főnökével - olvasható a Szonda Ipsos közleményében.
A jogi főszabály szerint a szabadság időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg, ugyanakkor az alapszabadság egynegyedét a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.
