A technológiamenedzsment területén kimutatható fő irányzatokat Tari (1997) foglalta össze. Öt jellegzetes és a gyakorlatban is felismerhető felfogást különíthető el:
Technológiai erőforrások menedzsmentje (francia felfogás):
Radikális technológia váltások menedzsmentje: (modernizációs felfogás)
Technológia-integráció menedzsmentje: (német felfogás)
Információtechnológia menedzsmentjének irányzata: (feltörekvő irányzat)
Az új technológiák felgyorsuló megjelenése és az innovatív eljárás birtoklásából származó versenyelőny megszerezhetősége a technológia-gazdálkodás (menedzselés) fontosságát erőteljesen kiemeli. A kutatók és a vállalatvezetők egyetértenek abban, hogy a vállalkozások alappillérei továbbra is az üzletágban megvalósuló termékek vagy szolgáltatások és ezek piaci pozíciói. De ezen piaci pozíció ma már nagymértékben függvénye a birtokolt információs technológiáknak is, az adekvát információs technológia hiánya a termékötlet piacosításának kemény korlátja. (Lásd vegyipar, mikro-elektronika, biotechnológia stb.)
Az irányzatok összevetése alapján a technológia-menedzselés súlyponti feladatai napjainkban a következők:
Stratégia szint:
- innovációs mozgástér értelmezése,
-
- innovációs potenciálok kifejlesztése,
-
- technológiai portfolió kezelése,
-
- technológiai transzfer befogadási feltételeinek megteremtése,
-
- technológiai know-how előnyök-hátrányok felismertetése,
-
- technológiai stratégiák (jövőképek) kialakítása,
-
- technológiák szociológiai hatásainak értékelése,
-
- stratégiai szövetségek létrehozása a technológiák fejlesztésében.
