Mindjárt az elején le kell szögeznem, hatalmas dolog, hogy Magyarországon randevúzik a világ talán két legnagyobb hatalmának (bár ezzel talán Hszi Csin-ping nem ért egyet) vezetője. Erről korábban álmodni sem mertünk volna. Az már szomorú, hogy ehhez egy háború szükségeltetett.
De ha már így alakult, akkor egy ország vezetőjének magától értetődő ambíciója, hogy kihasználjon egy lehetőséget.
Mégsem tudok maradéktalanul együtt örülni e diplomáciai sikernek a magyar kormánnyal. Több bajom is van ugyanis ezzel.
Mindenekelőtt az, hogy béketárgyalást hadban álló felek szoktak egymással folytatni. Budapestre azonban csak az orosz-ukrán háború egyik résztvevőjének a képviselője jön, ráadásul azé, aki a harcokat elindította. Ettől még persze akár hasznos is lehet egy közvetítő jelenléte a megbeszéléseken, de hogy a másik fél nincs ott, mi több, az, akit megtámadtak? Nos, ez számomra elfogadhatatlan.
Más lenne a helyzet, ha Zelenszkij is jelen lenne a béketárgyaláson, ahogyan azt még 2023 decemberében forszírozta a magyar kormány. Akkor még Joe Biden ült a Fehér Házban, akinek esze ágában sem volt külön, az ukrán elnök nélkül megállapodásra jutni Putyinnal.
Azzal a Putyinnal, aki nem is mozoghatna szabadon Magyarországon. Majdnem ugyanazon okból, mint ahogy ezt nem tehette volna meg az idén áprilisban Budapestre érkezett Netanjahu sem. Mindkét államfő ellen ugyanis elfogatóparancsot adott ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC). Annyi az árnyalatnyi különbség, hogy az izraeli államfő látogatásakor Magyarország még tagja volt az ICC-nek, most viszont már a magyar kormány szerint nem. Pont a Netanjahu-vizit apropóján döntött úgy az Orbán-kormány, hogy kiléptet minket. Amit aztán a kétharmados kormánytöbbség jó másfél hónappal később meg is szavazott.
Fotó: Depositphotos
Bár e tény az ICC honlapján még nincs átvezetve, ott még a tagok között szerepelünk. Mégpedig azért, mert Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint hiába értesítette az Orbán-kormány hivatalosan az ENSZ főtitkárát, hogy Magyarország kilép a Római Statútumból, a Nemzetközi Büntetőbíróság alapító szerződéséből, az csak az értesítést követő egy év elteltével – konkrétan 2026. június 2-án – lép jogi hatályba. Eddig az időpontig Magyarország teljes jogú tag marad, és továbbra is köteles betartani az ICC-re vonatkozó összes kötelezettséget, beleértve az elfogatóparancsokkal és a nyomozásokkal kapcsolatos együttműködést is.
Ám ahogy Magyarország áprilisban sem tartotta be a kötelezettséget, vagyis ezzel – kézenfekvő értelmezésként – jogsértést követett el, amikor nem kattant a bilincs Netanjahu csuklóján, úgy nagy valószínűséggel most sem teszi ezt.
Putyinnak tehát nem kell attól tartania, hogy Budapesten letartóztatják.
Mindezek ismeretében érdemes értékelni Orbán Viktor péntek reggeli közrádiós mondatait. A kormányfő ugyanis arra a kérdésre, hogyan eshetett a választás Budapestre, azt válaszolta, „ha Európában akarták tartani a békecsúcsot és megnézték a vezetőket, akkor hamar kiviláglik, hogy Budapest ma az egyetlen hely Európában, ahol egy ilyen találkozót meg lehet tartani. Egyrészt Magyarország az egyetlen békepárti ország, másrészt régóta van hivatalban a magyar miniszterelnök és mindenkit ismer, őt is ismeri mindenki, mindig is lojális partnerek voltunk, tehát a barátaink mellett kitartottunk, nem változtattuk meg a szavunkat, sose adtuk fel a barátságunkat politikai előnyökért. Tehát ha kiszámítható közeget kerestek, akkor Budapest logikus választásnak tűnik.”
No comment.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
