A második alapvető probléma: a HR szerepének átértékelése
Ha belátjuk azt, hogy a szervezeti kiválóság a dolgozókon múlik, akkor azt is be kell látnunk, hogy a dolgozókat – a vevőkhöz, a tulajdonoshoz és a társadalomhoz hasonlóan – érdekelt felekként szükséges kezelni. Az elégedetlen, motiválatlan vagy nem kellően felkészített dolgozó sohasem válik a minőség, a kiválóság forrásává. A HR területnek olyan folyamatokat kell kialakítania és működtetnie, amelyek elősegítik a tanuló, rugalmas, innovatív szervezet kialakulását és az emberi erőforrások legjobb hasznosítását a stratégiai célok elérése érdekében.
Vajon képes lehet-e a HR a stratégiát támogató emberi erőforrás gazdálkodásra, ha ki van rekesztve a stratégiaalkotás folyamatából? És lehet-e sikeres az a stratégia, amelynek megalkotásában nem vették figyelembe az emberi erőforrások helyzetét? Kétség kívül nem. Felmerül a kérdés: átalakulhat-e magától a HR terület? Kizártnak tartom, mivel itt is számolnunk kell a minőségmenedzsment esetében felmerülő akadályokkal (szervezeti struktúrában elfoglalt hely, jogosítványok, felkészültség, stb.). A HR szerepének átértékelése szintén a felső vezetés feladata, nekik kell élére állniuk annak a folyamatnak, amely során a HR területet integrálják a vállalat tényleges működésébe és az irányításba.
A cél megfogalmazása stratégiai szinten
A jó célok megfogalmazása sohasem könnyű. Stratégiai gondolkodás és kritikai érzék egyaránt szükséges hozzá, mert:
2.kritikusan kell tudnunk szemlélni a status quo-t.
Szintetizálva az eddig leírtakat, jelen helyzetben a versenykihívásoknak való megfelelés érdekében nem lehet más célunk, mint olyan irányítási rendszer és vállalati környezet kialakítása, amely az érdekelt felek elégedettségét szolgáló, hosszú távon sikeres vállalati működést tesz lehetővé. Nincs az a felső vezető, aki ezt hallva ne azt gondolná magában: evidens, eddig is erre törekedtünk. De vajon helyesen látjuk-e azt, hogy a cél elérése érdekében melyek a mi igazi problémáink?
Folytatjuk
