Tehát csak az a munkavállaló vonható felelősségre fegyelmi vétségért, akinek jogellenes kötelezettségszegő magatartása és tudata között a fenti három viszonyulás valamelyike megállapítható.
Van még egy fogalom, amelyet itt röviden érintenünk kell, ez pedig a vétőképesség. Vétőképes az a személy, aki föl tudja mérni, képes belátni tettének következményeit. (Aki erre képtelen, az nem vétőképes, úgymond nem számítható be, hiányzik a beszámítási képessége.) A vétkes kötelezettségszegés esetére kilátásba helyezett fegyelmi felelősségre vonás alapja ez: az, aki képes előre belátni tettei negatív következményeit, az motiválható előre meghirdetett hátrányos következményekkel. Vagyis az az ember, aki belátja tettének hátrányos következményeit, általában (elméletileg) tartózkodni fog a cselekedet véghezvitelétől, hogy elkerülje a személyét érintő hátrányokat (munkavállaló esetében a fegyelmi felelősségre vonást, fegyelmi büntetés kiszabását). (Persze a gyakorlatban ennek ellenére mégis van bűnözés, s a legnagyobb horderejű bűncselekményeket nem is (mindig) elmebetegek követik el...)
A vétőképesség, vagyis a beszámíthatóság hiánya lehet teljes vagy korlátozott. Teljes a beszámíthatatlanság például elmebetegeknél és az erősen ittas személyeknél. Korlátozottan beszámítható például az állapotos nő, az idegbeteg vagy ideggyönge ember.
A munkavállaló fegyelmi vétsége
A munkavállaló fegyelmi felelősségének elméleti és történeti megalapozása után most rátérünk a munkavállaló fegyelmi vétségének bemutatására, amely fegyelmi vétség képezi a munkavállaló fegyelmi felelősségének alapját.
