A társadalom egyharmada részesül a konjunktúrából

A társadalom egyre szélesebb rétegei érzik a gazdasági növekedés jótékony hatását -- állítja a Társadalomkutatási Intézet Rt. (Tárki) elnöke a közelmúltban megjelent, Terhes babapiskóta című könyvében, amely szerint az életszínvonal emelkedése évente a társadalom újabb egytizedét éri el. Egyes kutatók viszont úgy vélik, hogy a folyamat kiteljesedését megakadályozhatja a magyar tulajdonban lévő vállalati szektor tőkehiánya s a bérkiáramlást visszafogó gazdaságpolitika.

Bár a társadalom kétharmadának nincs lehetősége arra, hogy az alapvető fogyasztási szükségleteinek kielégítésén túl másra is költsön, de a népesség 30-40 százalékát már elérte a gazdasági növekedésből származó életszínvonal-emelkedés -- mondta lapunknak Kolosi Tamás, a Tárki elnök-igazgatója. A konjunktúra kedvező hatása felülről lefelé "szivárog le" a társadalomba, így először a vállalkozói, valamint a vezető menedzser- és értelmiségi elitrétegben jelentkezett, de az idei évre már -- a népesség 30 százalékát kitevő -- középosztályt is elérte, amely ma már kedvezőbben él, mint a rendszerváltást megelőzően.

Erre a rétegre az átlagosnál magasabb -- egy főre 60-80 ezer forintos -- havi nettó jövedelem, piacképesebb képzettség és nagyobb személyes autonómia jellemző. Utasi Ágnes szociológus, az MTA Politikatudományi Intézetének munkatársa szerint a differenciáltság ezen a rétegen belül is nagyon erős: a középosztály felső részéhez tartoznak a kis- és középvállalatok menedzserei és vezetői, valamint a diplomás vállalkozók, akik az átlagnál többet dolgoznak, de jövedelmük is lényegesen magasabb, mint az alattuk elhelyezkedő csoportoké. A középosztály alsó -- de szélesebb -- rétegéhez tartozik az értelmiségiek többsége, valamint a legjobban érvényesülő szakmunkások és mezőgazdasági termelők.

Utasi Ágnes szerint sajátos jelenség, hogy a valós helyzetnél többen vallják magukat a középosztályhoz tartozónak. Ennek az az oka, hogy a felemelkedő csoportok automatikusan a középosztályba sorolják magukat, s az anyagilag lecsúszó rétegek is szívósan őrzik a középréteghez tartozás öntudatát.

Jóval kedvezőtlenebb helyzetben van a társadalom legnagyobb hányadát kitevő, mintegy 50 százalékos tömeg, amely ma még a gazdasági átalakulás vesztesének számít, de -- Kolosi Tamás szerint -- jó esély van rá, hogy a gazdasági növekedésnek köszönhetően néhány éven belül őket is elérje az életszínvonal-emelkedés, s a magyar társadalom képe egyre inkább egy "terhes babapiskótára" hasonlítson, amelyben az átlagos anyagi helyzetben lévők teszik ki a népesség többségét.

Ezzel párhuzamosan a legalul elhelyezkedő 20 százalékos réteg helyzete is javulhat, azonban ez nem jelenti azt, hogy a társadalmi különbségek csökkenni fognak, mert ezek még most is kisebbek, mint a Magyarországgal hasonló fejlettségű nyugat-európai országokban -- Portugália, Görögország -- , amelyekhez a legjobban hasonlít a magyar társadalom képe. A különbségek további növekedése elsősorban az eliten belül, illetve az elit és a középosztály között valószínű.

Valóban 30 százalékosra tehető a gazdasági átalakulás, s az utóbbi évek konjunktúrája nyerteseinek a száma, de hiányoznak azok a feltételek, amelyek megteremtenék a folyamat kiszélesedésének feltételeit -- közölte Szalai Erzsébet, az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos tanácsadója. A kutató szerint a magyarországi társadalom szerkezetét az elmúlt tíz évben kialakult gazdasági modell határozza meg. Ezek szerint az átalakulás nyertesei a multinacionális és a többi külföldi tulajdonban lévő vállalat alkalmazottai, ahol a gazdasági növekedés is keletkezik. A problémát az okozza, hogy ezek a cégek nem épülnek be szervesen a magyar gazdaságba, s elszigeteltek a magyar tulajdonban lévő szektortól, ahol nincs érzékelhető fellendülés, s az általános tőkehiány miatt nem is várható fejlődés és életszínvonal-emelkedés sem. A szociológus szerint a nyertes egyharmad, vesztes kétharmad közötti éles különbség kulturálisan is jelentkezik, mert a külföldi vállalatok a legjobb képzettséggel s a legtöbb kulturális tőkével rendelkezőket szippantják fel a munkaerőpiacról. Ez a társadalmi-gazdasági szerkezet -- Szalai Erzsébet szerint -- hosszú távon is fennmaradhat, mert az oktatás is egyre inkább erre a kettős struktúrára épül,
ami a társadalmi mobilitás csatornáinak beszűkülését vonja maga után.

Nem igaz, hogy a magyar társadalom szélsőségesen kettészakadt volna, mert nincsenek éles határok az átlagos anyagi viszonyokhoz közeli helyzetben lévő csoportok között, a különbségek inkább a fogyasztási szokásokban jelentkeznek -- állítja Róbert Péter, az ELTE Szociológiai Intézetének kutatója. A szociológus szerint a gazdasági növekedés miatt nem is valószínű a különbségek növekedése, bár eddig a fellendülés jótékony hatásának "legyűrűzését" előrejelző optimista forgatókönyv sem
valósult meg, mert egyelőre csak az elit és a középosztály legfelső része érzi a konjunktúra hatását. A folyamat -- Róbert Péter szerint -- akkor szélesedhet ki, ha az állami alkalmazottak helyzete is érzékelhetően javul, azonban ezt gátolja a bérkiáramlást visszafogó s az egyensúlyi mutatókat szem előtt tartó gazdaságpolitika.