Az utóbbi időben komoly erőfeszítések történtek, hogy a szakképzés jobban illeszkedjen a munkaerő-piaci igényekhez. A piacképesség túldimenzionálása - vagyis ha a képzést túlságosan erre hegyezik ki - kockázatos lehet. Nincsen ugyanis egységes, elfogadott kritériumrendszere annak, milyen szakmákra van valóban szüksége a gazdaságnak, figyelmeztetett Dr. Lakos István a Szakképzés - felnőttképzés és a munkaerőpiac viszonya című, keddi konferencián Budapesten.
A Felnőttképzők Szövetségének elnöke szerint ezt igazolja az is, hogy míg a VÁTI Kht. által támogatott képzési program hiányszakmákra sikeres volt, addig az ezzel egy időben zajló Lépj egyet előre! nevű minisztériumi kezdeményezésről ez már nem mondható el.
Utóbbi program számára a hiányszakmák jegyzékét a Foglalkoztatási Szolgálat állította össze, a VÁTI viszont a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által javasolt listát használta. A kétféle forrás között a szakember szerint alig volt átfedés. Ez mutatja, mennyire mást jelent még a különböző szakhatóságok számára is a munkaerő-piaci igény.
A fiatal állástalanok fele szakképzetlen
A Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese előadásában kiemelte: a fiatal regisztrált munkanélküliek majdnem fele (azaz 48 százaléka) nem rendelkezik semmilyen szakképzettséggel. Közülük a pályakezdők 38 százaléka kezd neki úgy a munkakeresésnek, hogy semmilyen szakmája sincs. Pedig a szakképzettség nagyban megnövelné esélyeiket.
Tavaly háromezer - azelőtt tartósan munka nélkül lévő - ember hetven százaléka tűnt el a munkanélküli regiszterből, miután szakképzettséget szerzett, hívta fel a figyelmet Cseppentő László.
Százezres hiány fenyeget
Szakértők szerint 2013-ra 80-100 ezer főnyi szakképzett munkaerő fog hiányozni a magyar gazdaságból, ami főleg a kétkezi foglalkozásokat érinti majd. Jelenleg a középfokú végzettségűek csupán húsz százaléka szakképzett, pedig minimum 30-35 százalékra lenne szükség. A foglalkoztatottak közül pedig mindössze három százalék azok aránya, akik valamilyen további képzésben is részt vesznek. Az unióban ez az arány 13 százalék, tehát van még hova fejlődnie a hazai felnőttképzésnek, véli Szabó Bálint, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara munkatársa.
A konferencia előadói egyetértettek abban, hogy a szakképzési támogatások esetében sokkal jobban szem előtt kellene tartani a kis- és középvállalkozások szervezeti jellemzőit. Sokszor például a helyettesítés okozza a legnagyobb problémát, és csak emiatt nem engedik el képzésre a dolgozókat. További gond, hogy egy-két embert nem lehet gazdaságosan képezni. (Ez szintén a kis létszámú vállalatoknál okoz problémát.)
A humánerőforrás-fejlesztési támogatások nagy része ráadásul előfinanszírozásos rendszerben működik, azaz a munkaadóknak meg kell előlegezni ezeket az összegeket. Ez szintén megterhelő a kis költségvetéssel működő cégeknek.
Körte Ildikó
