Bár korábban bizonyos állami, önkormányzati cégek permanensen visszaéltek az üzleti titkokkal, és olyan információkat is titoknak minősítenek, melyek közérdekűek, mostanra a törvényeknek köszönhetően ezek a lehetőségek beszűkültek. Szakemberek szerint azonban nem eléggé és még tovább kéne tágítani a nyilvánosság határait.
Nemzetközi szinten is szorgalmazzák
"Bízom abban, hogy a válság hatására tovább fognak terjedni a nyilvánosság határai a világ minden részén" - emelte ki előadásában Kerekes Zsuzsa, az Országgyűlési Biztos Hivatalának főosztályvezetője. Hozzátette: például már a tavaly őszi G20-ülésen felvetődött, hogy növelni kéne a vállalatok átláthatóságát. Igaz, azóta nem történtek konkrét lépések, de a problémafelvetés megtörtént.
"Az emberek kiszolgáltatottsága legalább olyan nagy a cégekkel szemben, mint az állammal szemben, ezért sorra hangzanak el arra vonatkozó javaslatok, hogy a gazdasági életet hogyan lehetne átláthatóbbá tenni" - emelte ki előadásában Kerekes Zsuzsa.
A szakember szerint a magyar törvényekkel már eddig is sok dolgot sikerült elérni a nyilvánosság terén. "Miért ne lehetne továbblépni?" - teszi fel a kérdést. Szerinte például a gyógyszergyártóknak vagy a hitelminősítőknek erőteljesen kiszolgáltatottak az emberek.
"Kezdeményezni kéne például a hazai bankok működésének átláthatóságát" - veti fel Kerekes Zsuzsa. Ugyanakkor a szakember arra is figyelmeztet, hogy a gazdasági élet esetében ez a nyilvánosság nem lépheti át a versenyjogi szabályokat, szem előtt kell tartani a verseny védelmét.
Örülni kell a botrányoknak
"Hála a jogfejlődésnek, mára igazán komoly botrányok vannak a nyilvánosság körül. Ezek a botrányok az információszabadság diadalát jelentik, hosszabb távon pedig hozzájárulhatnak a társadalom megtisztulásához" - vélekedik a főosztályvezető.
Kerekes Zsuzsa szerint a nemzetközi gyakorlat is azt mutatja, hogy az üzleti titok az információszabadság "szent tehene", sokáig nem igazán volt szabályozva. Sőt, Németországban például a mai napig minden olyan információ üzleti titok, amit az adott cég annak gondol.
Hazánkban 1996-ban kezdődtek a komoly botrányok a privatizációs szerződések nyilvánossága kapcsán. Akkor az adatvédelmi biztos úgy foglalt állást, hogy nem fűződik méltányolható okuk a cégeknek a szerződések eltitkolásához, mivel közpénzről van szó. Az egyik legfontosabb alapelv azóta is az, hogy olyan információk nem minősíthetők üzleti titoknak, ahol közpénzről, közvagyonról van szó.
2003-ban született meg az úgynevezett üvegzseb-törvény, mely a szakember szerint egyedülálló a világon. Ez feloldotta az üzleti titok és a közérdekű adat konfliktusát, attól kezdve az információk csak nagyon szűk körét lehetett üzleti titokként kezelni. Sőt, a törvény rendelkezéseit nem csak a cégekre, hanem részben magánszemélyekre is kiterjesztették.
A nyilvánosság szempontjából újabb fontos lépés volt 2007-ben a vagyontörvény megszületése, az a jogszabály ugyanis bővítette a közfeladatot ellátó gazdasági társaságoknak a körét, illetve az állami vagyon egészére kiterjesztette a korábbi szabályozást.
Beke Károly
