Neymar tehát minden valószínűség szerint 222 millió euróért (vagyis 199 millió fontért, vagy 67 milliárd forintért) lesz a PSG játékosa (a La Liga elnöke még panaszt tesz a PSG ellen, egy utolsó kétségbeesett próbálkozás részeként). A SkySport összeállításában bemutatja, hogy miként nőtt a rekordigazolások összege 1992 óta, amikor Jean-Pierre Papin a Marseilles-ből az AC Milanba igazolt - 10 millió fontért.
Itt még harmonikus volt a kapcsolat
Nos, az ilyen összeállítások meglehetősen csalókák, ugyanis a játékosok átigazolási díjait nominális értékükön veszik számításba, és nem számolnak az inflációval. De még ha néha figyelembe is veszik a pénzromlást, megállnak ott, hogy az általános, normál inflációval számolnak, azonban viszonylag könnyen belátható, hogy ez egy elég speciális piac, amit nem a hagyományos pénzromlással érdemes korrigálni, hiszen a játékosok piacán nincs értelme fogyasztói kosárral számolni, mondhatni, a játékosok maguk a fogyasztói kosár, hiszen nincs más összetevő (nyersanyag, munkaerő, élelmiszer, tartós fogyasztási cikk, stb nem játszik szerepet itt).
Szerencsére van egyfajta mankó, amely ugyan csak az angol Premier League-re lett kidolgozva, ám így is sorvezetőként szolgálhat a múltbéli igazolások értékének valorizáláshoz. A Paul Tomkins és Graeme Riley által kidolgozott Transfer Price Index (TPI, futball-árindex, egyszerűbben futballinfláció) a Premier League kezdete, vagyis 1992-93 óta rögzíti az összes átigazolást az angol első osztályban, több mint négyezer igazolást vittek fel az adatbázisukba, mindegyiknél gondosan, többször is ellenőrizték az árat, így mintegy 95 százalékos valószínűséggel a valós átigazolási díjakkal tudtak számolni. Így minden szezonra kaptak egy átigazolási átlagárat az angol bajnokságra vonatkozóan, amelyek éves változása maga az index (TPI avagy futballinfláció). A PL-t illetően az induló szezonhoz képest 18-szorosára nöttek az átigazolási árak, másképpen fogalmazva: az a játékos, akit 1992-ben 1 millió fontért vettek meg, mai áron számolva 18 millióért tennék. (Itt például elérhető a PL történetének 100 legdrágább igazolása.)
Az árak ilyen elszabadulásáért az irdatlan mértékű tévés közvetítési díjak a felelősek: a most érvényben levő hároméves, 2019-ig tartó szerződés értelmében az elsőosztályú angol klubok idén 2,8 milliárd (nem tévedés: milliárd) angol fontot kapnak, ami azt jelenti, hogy a most kiesett Sunderland 100 millió fonttal lép egy osztállyal lejjebb. Összehasonlításul: a Real Madrid a BL-győzelemért 89,5 millió eurót kasszírozott, és a vesztes Juventus is csak 101 millió eurót kapott, vagyis mindketten kevesebbet vittek haza, mint az angol első osztályból kiesett, tökutolsó Sunderland.
Ha Papint mondjuk a Liverpool vette volna meg 25 éve, akkor Papin indexált mai ára bizony 180 millió font lenne...
E kis módszertani bevezető után nézzük a listát, amit a fentebb említett Paul Tomkins készített az általa kidolgozott módszertan alapján (nyilván nem pontos a lista és az összegek, hiszen akik nem az angol bajnokságba igazoltak, megfelelő adatbázis híján nem tökéletesen becsülhető meg mai áruk). A listát így még mindig Cristiano Ronaldo vezeti, aki a világ valaha volt legdrágább igazolásának tekinthető, hiszen az érte 2009-ben kifizetett 80 millió font a TPI-vel indexált áron ma 226 millió font lenne.
- C. Ronaldo, Manchester Unitedből a Real Madridba, £225,991,870
- Bale, Tottenhamból a Real Madridba, £162,040,878
- Anelka, Arsenalból a Real Madridba, £141,047,793
- Ferdinand, Leedsból a Manchester Unitedbe, £132,902,073
- Luis Suarez, Liverpoolból a Barcelonába, £127,629,404
- Overmars, Arsenalból a Barcelonába, £117,353,677
- Torres, Liverpoolból a Chelseabe, £116,819,474
- Juninho Paulista, Middlesbroughból az Atletico Madridba, £105,478,862
