Bioetanolból Magyarország a jelenleg épülő üzemei révén 2010-re mintegy egymillió tonnával tud hozzájárulni a cél eléréséhez - közölte Zsemberi László. Ez azt jelenti, hogy az addig létesülő biodízel-üzemekkel együtt Magyarország még jelentős export mellett is teljesíti az uniós célt. Az elnök jelezte, hogy az egymillió tonnányi bioetanol-mennyiséghez az évente keletkező mintegy hárommillió tonna kukorica-felesleg adhatja az alapanyagot.
További mintegy 300 ezer tonnával lehetne megfejelni a bioetanol-termelést, ha az állattenyésztés által igényelt évi mintegy ötmillió tonna kukoricából egymillió tonna a bioetanol-termelés szolgálatába állhatna át. A kieső takarmánymennyiség fedezhető lenne a bioetanol-termelés fehérjedús melléktermékéből. Magyarországon a kukoricán kívül búzából, cirokból, és cukorrépából is lehetne bioetanolt előállítani - tette hozzá az elnök.
Akármennyire is fut fel a jelenlegi feldolgozási technológia mellett a magyarországi bioetanol-termelés, nincsen esély a 2020-as cél teljesítésére uniós szinten a jelenlegi technológiai bázison. Az alapanyag- és területi korlátok miatt a jelenlegi mellett csakis az úgynevezett második generációs bioetanol-előállítással lehet a kitűzött célokat elérni.
Újgenerációs technológia: etanolt cellulózból
Az elnök a bioetanol-gyártás gyakran kritizált energiamérlege kapcsán cáfolta, hogy az előállítás több energiát igényelne, mint amennyit maga a bioüzemanyag tartalmaz. Adatai szerint még a földgáz-alapú alapanyag-előállítás és feldolgozás mellett is mintegy 90 százalék a nettó "energianyereség". Ha pedig biomassza-bázisra alapozott a termelés, akkor mintegy háromszor több nettó energiatöbblettel lehet számolni ahhoz képest, amit a bioetanol-előállítás érdekében mezőgazdasági munkákra, aztán a feldolgozásra, végül pedig a szállításra kell fordítani. A második generációs, azaz cellulózalapú bioetanol-előállítás átlagosan 70 százalék körüli pluszenergiát eredményez.
Zsemberi László a génmódosított (gm) növényfajták felhasználása kapcsán megjegyezte, hogy ezt az új agrotechnológiát addig nem szabad alkalmazni, amíg ártalmatlanságát nem igazolják.
Ha azonban a későbbiekben kiderül, hogy jól megférnek egymás mellett a hagyományos vetőmagokkal és a génmódosított fajtájúakkal vetett szántóterületek, és se környezeti, sem pedig egészségügyi kockázatokkal nem kell számolni, akkor meg lehet fontolni a nagyobb hozamot eredményező, és jobb beltartalmi értékekkel rendelkező gm-fajták engedélyezését.
