A Graphisoft a tőzsdén: fontos a meggazdagodás álma
- Ott vannak öt földrészen, a melléfogásokkal együtt dübörög a cég. Elég csak körbetekinteni itt, a Graphisoft Parkban, a "birodalom" székhelyén, hogy az ember jólesően megállapítsa: végre egy döntően magyar kézben lévő vállalat, amit a világ bármely pontjára odahelyezhetnénk. Ebben a nyerő helyzetben miért kellett tőzsdére vinni a céget, vállalva a kaland megannyi rizikóját?
[ajanlo=1201][igazitas=right/]- A tőzsdézést általában a tőkeszerzés szándéka vezérli. Nekünk nem kellett pótlólagos tőke. Sőt, nem egyszer szemünkre vetették a tőzsdeguruk, hogy a cég túlkapitalizált. Ez gyengeség, mert azt jelzi, hogy a rendelkezésre álló pénzt nem tudtuk maradéktalanul felhasználni a saját területünkön. A tőzsdének azonban vannak más előnyei, melyeket jól használtunk. Ilyen például a részvényszerzés motiváló hatása. Az embereket jól meg kell fizetni a munkájukért, emellett azonban fontos a meggazdagodás álma. Nekünk, alapítóknak ez bejött. A következő generáció azonban tőzsde nélkül már nem tud meggazdagodni. Szép dolog egy nyereséges cég résztulajdonosának lenni és fölvenni az osztalékot, de sikeres tőzsdei szerepléssel nagyságrenddel több pénzhez lehet jutni, mint osztalékból. Méghozzá nyilvánosan, büszkén vállalható módon. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a tőzsde erősíti a bizalmat a vevőkben. A vállalat erejében és hosszú távú fennmaradásában jobban bíznak a piaci szereplők, ha tőzsdén van a cég.
- Egyik munkatársa mondta, hogy mi itt a Graphisoftnál nem a pénzért dolgozunk, hanem a sikerért, csak épp a sikert pénzben mérjük. Jól hangzó játék a szavakkal?
- Egy csöppet sem. Sikerült elérnem, hogy a programozók, akiknek mindenkori álma, hogy a programjuk hasznos és szép, arra legyenek büszkék, hogy azt, amit alkottak, milyen sok helyre eladjuk. Egy vállalatnál ez az igazi mérőszám.
- Sikerült-e mindazt a gyerekeibe plántálni, amitől sikeres, mi több, kiegyensúlyozott embernek mondhatja magát?
- A lényeget tekintve igen. Most még mindketten Amerikában tanulnak. Lányom a Yale egyetemen jogásznak készül, és máris egy rendkívül kedvező állásajánlata van. Fiam közgazdásznak tanul. Ha végeznek, egy-két évet bizonyára külföldön dolgoznak majd. Valószínűleg az Egyesült Államokban. Szeretem azt az országot, még a naivitásukat is, mert a vérükben van a szabadság. Amerika beteg is tud lenni, de olyan erős az öngyógyító képessége, hogy előbb-utóbb mindig leküzdi a betegségét. Amerika ma uralja a világot, és ez nem rokonszenves. Ki kedveli a világ urait? Ami engem illet, ha körbenézek, náluk csak rosszabbat tudok elképzelni. Visszatérve a gyerekekre: ha végeznek, ki fogják próbálni erejüket a világban. De mind a ketten haza készülnek, és én annak örülnék, ha mindazt a tudást, tapasztalatot, mentalitást, kapcsolatot, amit felhalmoznak, végső soron itthon kamatoztatnák. Egyébként a legnagyobb luxus, amit megengedtem magamnak, a taníttatásuk volt. Büszkén mondhatom, hogy megérte.
- Könyvének záró gondolata a Napfény íze című filmből kölcsönvett idézet. Így szól: "Kedves fiam... apád csak arra kér, soha ne felejtsd el ki vagy és honnan jöttél! Ha úgy érzed, a hatalom a tiéd, tévedsz. Ha úgy érzed, jogod van mások elé állni, mert te többet tudsz, tévedsz. Ne engedd, hogy az önhittség bűnébe kergessenek a körülötted lévő gyengék! Az önhittség a legnagyobb bűn, minden más ebből következik..." Fontos figyelmeztetés. Mi a recept önhittség ellen a sikereseknek?
- Állandó önvizsgálat. Nekem segít a feleségem, aki harmincnyolc éve pártolója és kritikusa cselekedeteimnek.
Gazsó L. Ferenc
Menedzsment Fórum
