Ez mellesleg érthető, ha a vonatkozó felmérés során azt is sikerült tisztázni, hogy a jövés-menés költsége a vállalatok nagyobb részének, 56 százalékának, illetékeseit nem érdekli, nem fordít rá gondot. A válaszadók 24 százaléka szerint túl időigényes dolog, míg 18 százalék azt állította, hogy bonyolult a mérése.
Szóval a munkaadók nem tudják igazán, mit is takaríthatnának meg, ha nem lenne olyan nagy a fluktuáció. A költség határozottan növekszik. 2001-ben brit földön egy személy leépítése és helyette egy másik alkalmazása átlagosan 3460 font nagyságrendű volt, tavaly már 4300 font. Ha egy vezetői rangú embernél történik a csere, akkor az "ára" ennek 6800 font.
Az sem mellékes, hogy azért a cégek 62 százaléka állítja: a változásnak negaítv hatásai vannak. Eléggé általános a távozási "beszélhetés", de az igazságot, távozásuk igazi okát az esetek nagy részében elhallgatják a vállalat emberei, ezért még dolgozni kell azon, hogy világos képet kapjanak a cégek, miért is hagyják ott őket egykori alkalmazottaik, vezetőik - mondja a Chartered Institute of Personnel and Development (CIPD) illetékese a HR Gateway humánpolitikai lapnak.
Csökkenőben a munkahelyi mobilitás
Brit felmérés szerint 2003-ra a vállalati személycserék aránya a létszámra számolva 16,1 százalék körül alakult, 2000-hez képest 10,5 százalékkal csökkent. Ez jó, de az nem, hogy alapjában véve még mindig magas.
