"Biztos nagyon fontos a klímakutatás, de nem hiszem, hogy éppen Magyarországnak kellene ebben élen járnia. Arra ott vannak a gazdag országok" - mondta Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke a Széchényi Kártya többszörös jubileumára szervezett csütörtöki eseményen Budapesten.
A klímakutatás, a ravatalozók felújítása (ami szintén roppant fontos, ám Demján szerint erre ott vannak az önkormányzatok) mind forrásokat vesz el a KKV szektortól. Pedig csak két-hárommilliárd forint kellene ahhoz, hogy a Széchenyi Kártya konstrukciójában visszaállítsák az eredeti, két százalékpontos kamattámogatást - a jelenlegi egy százalékpontos helyett.
Amikor 2002 tavaszán a KA-VOSZ Zrt. vezényletével elindították a Széchenyi Kártya rendszerét, arról állapodott meg a kormány a résztvevőkkel, hogy a Hitelgarancia Zrt.-vel és kamattámogatással erősíti az állam a rendszert. Hozzátéve, hogy utóbbi addig marad fenn, amíg a rendszer önjáró nem lesz. Persze ennek ellenére érthető, hogy a résztvevők továbbra is szívesen vennék, ha kisebb kamat ketyegne a kártyával felvett hitel esetében.
Demján tart a posványtól
A lobbi persze nem fulladt ki holmi kamattámogatással. Demján ugyanis az uniós pénzek elosztásával kapcsolatban kifejtette: több ezer milliárd forint kellene a KKV szektornak, mert Magyarországon a rossz oktatási rendszer miatt fogy a tehetség és a tőke is. Emiatt kiemelt szerepe van a hitelnek.
Demján szerint a következő tíz-tizenöt évben Magyarország lesz a leggyengébb láncszem Európában, sok lesz a csőd, és meg kell majd őrizni a tőkét jobb időkre. A Széchenyi Kártyával kapcsolatban kifejtette: a "posványban egy üde színfolt, nem nyúlták le parazita lobbik maguknak". Az egyetlen gazdaságpolitikai elem, amely több kormányzati ciklust is megért, és senki sem bombázta szét.
Parragh is lobbizik
Eddig mindenkinek célcsoportja volt a KKV szektor, de a Széchenyi Kártya kivételével egyetlen program sem volt képes arra, hogy tízezernél több vállalkozást magáénak tudjon. Node - tette fel a kérdést Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke - merre tovább, Széchenyi Kártya?
Ami van, az is baj
Mindezek alapján vélhetően sem Demján Sándor, sem Parragh László nem tartja elegendőnek azt a keretet (vagy azt a felhasználási tervet), amiről Kóka János gazdasági miniszter beszélt. Kóka megemlítette, hogy eddig 350 milliárd forintot osztottak ki a Széchényi Kártya keretén belül öt év alatt.
Ez átlagosan (75 ezer kártyatulajdonost alapul véve) 4,6 millió forintot jelent cégenként. Persze ez az arány csalóka, hiszen kezdetben csak egy-, majd ötmillió forint volt a hitelplafon, míg ma már 25 millió forinthoz is hozzá lehet jutni. Erre az összegre mondta Demján, hogy több ezer milliárd forintra lenne szükség.
Ami lesz, az is baj?
Emellett Kóka megemlítette azt is, hogy hét év alatt az uniótól 1500 milliárd forint jön majd, amit a KKV szektor támogatására lehet fordítani (nyilván nem közvetlen támogatásról beszélünk, hiszen az szabálytalan). Ez évente 200 millárd forintot jelent. Az 1500 milliárdból Kóka elmondása szerint 200 milliárdot egy Széchenyi Kártya szerű konstrukció létrehozására különítenek majd el, amely a Jeremie nevet viseli.
A VOSZ elnöke figyelmeztett arra: az uniós pénzektől teljesen felesleges csodát várni. A Jeremie programra pedig csak annyit mondott: ha annak felső plafonja hatmillió forint marad, mint ahogyan azt tervezik, a rendszer halálra lesz ítélve. Ennyi pénzért ugyanis nem éri meg megmozdulni szerinte.
Hasonló volt a helyzet egyébként a Széchenyi Kártyával is: annak idején eleve halálra volt ítélve az egymillió forintos hitelplafonnal, s csak az mentette meg a totális érdektelenségtől a rendszert, hogy szép lassan öt- majd 25 millió forintra emelték a keretet.
F. Szabó Emese
Menedzsment Fórum
