A tavaly béke Nobel-díjjal jutalmazott elnök közölte: az IPPC számítása szerint az elkövetkező 22 évben nyolcvan százalékkal nő a világ GDP-je.
Ebből csupán három százalékpontnyit kellene áldozni olyan környezetbarát technológiákra, amelyek már most elérhetők a piacon, de a hagyományos megfelelőikhez képest drágábbak, mutatott rá.
Rajendra Pachauri kifejtette: a lelassított ütemű globális felmelegedés 2030 után is többletköltségekkel jár, becslések szerint évente a világ GDP-jének 0,12 százalékába kerül. Ez az ára az úgynevezett alacsony karbonintenzítású gazdaságnak, azaz a fosszilis energiahordozókban és energiapazarlásban szegény, ám megújuló energiaforrásokban, illetve energiahatékonysági intézkedésekben gazdag jövőnek.
Az elnök hangoztatta: a szükséges anyagi áldozat az egyre inkább fokozódó globális felmelegedés megállításán kívül számos egyéb előnnyel jár. A tisztább környezet miatt az emberek egészségesebb életet élhetnek, a takarékosság pedig a gazdaság hatékonyságával jár.
A világ egyes térségeinek, például Európának különösen előnyös a környezetbarát irány, hiszen ezzel enyhülhet a térség más régióktól való energiafüggősége - jegyezte meg. Hozzáfűzte, hogy pont ez az az érv, ami miatt optimista a klímaváltozás kérdését illetően.
Rajendra Pachauri kitért arra, hogy a klímaváltozás megfékezéséhez szükséges ráfordításokat nem érdemes mérlegelni. A klímaváltozás figyelmen kívül hagyásával a globális felmelegedés egyre gyorsabb ütemben jelentkező, egyre intenzívebb káros hatásai többszörös anyagi károkat okoznak. E károknak az elhárítása nem csak drágábbak a megelőzésénél, hanem egyes esetekben a következmények visszafordíthatatlansága miatt gazdaságilag értelmezhetetlenek is.
Az elnök jelezte, hogy ha holnap sikerülne megállítani a világ jelenleg növekvő üvegházhatású gázkibocsátását, akkor is húsz éven át évi 0,1 Celsius fokkal növekedne a globális átlaghőmérséklet. Az IPCC legoptimistább forgatókönyve szerint sem áll meg 2015 előtt a kibocsátások növekedése.
Yvo de Boer, az éghajlatváltozásról szóló ENSZ-keretegyezmény vezető titkára arról beszélt, hogy az új technológiák feladata egyrészt a világ egyre növekvő energiaéhsége miatti többlet-energiaigény fedezése tisztán termelt energiával. Másrészt a meglévő energia-, azon belül is főként áramtermelési rendszerek elöregedő negyven százalékát kellene lecserélni legalább. Ha mindez nem történik meg, akkor 2050-ig nem ötven százalékkal csökken, hanem ennyivel nő a világ üvegházhatású gázkibocsátása - emelte ki a főtitkár.
