Előítéletek és sztereotípiák

Kultúránk legnagyobb része rejtett, és kívül esik tudatos cselekvésünk mezsgyéjén. Valójában azonban kultúránkba ágyazódik bele identitásunk, létünk minden mozzanata. A kulturális szokásokon nehéz változtatni, mivel ezen keresztül cselekszünk, és általa teremtünk kapcsolatot másokkal.
Multikulturalizmusról, multikulturális közegről akkor és ott beszélhetünk, amikor és ahol az idegenség természetes és magától értetődő, az ezzel ellentétes viszonyulás pedig elfogadhatatlan, érthetetlen.

Életünket élve, munkánkat végezve a különböző kultúrák együttes jelenléte együttműködési nehézséget, kommunikációs félreértéseket okozhat. Mik lehetnek ennek forrásai, és hogyan birkózhatunk meg az ilyen jellegű gondokkal? Miként viszonyuljunk a nem kevésbé káros sztereotípiákhoz, azokhoz a megállapításokhoz, amelyek az egyes társadalmi csoportok jellemzőnek tartott tulajdonságaira utalnak, s amelyek nagyfokú közmegegyezésen alapulnak? A sztereotípiák a gyors, de felszínes tájékozódást segítik - megismerő funkciójuk van.

Az előítéletek még a sztereotípiáknál is masszívabb szerkezetek. Lehetnek pozitív, ám lehetnek negatív töltésűek is. Az előítélet arról ismerszik fel, hogy az újonnan feltárt ismeretek nem képesek rajtuk változtatni. Az előítéletek magva szilárd, érzelmi jellegű, irracionalitáson alapuló. A valósággal szembesítve szilárdan ellenállnak a változásnak, a felülvizsgálatnak. Előítéletet okozhat a szóban forgó tárgy elégtelen ismerete, valamint a tárgyra vonatkozó megbízható ismeret figyelmen kívül hagyása.

Az előítélet és a sztereotípiák fennmaradásában jelentős tényező, hogy következményként a két fél között megszűnik a kommunikáció, illetve a kommunikáció egymást megismerését nem szolgálja. Amennyiben egy másik személyt képesek vagyunk befogadó módon, feltétlen figyelemmel, önmaga személyének egyediségében érzékelni, abban a pillanatban a konfliktusok oldódnak. Az adott személyt látjuk magunk előtt, a saját egyedi jellemzőivel, valamely kultúrkör tagjaként.

Két amerikai szociálpszichológus, az 1950-es évek elején több évig tartó kísérletsorozatba kezdett. Céljuk a csoportok közötti konfliktusok és feloldásuk vizsgálata volt. Arra a következtetésre jutottak, hogy a csoportok közötti konfliktusok kialakulásának minimális, elégséges feltétele, ha az egyedek különböző csoportokhoz tartoznak.

Már kialakult, masszív konfliktusok feloldása pedig csak akkor következett be, amikor a két csoport résztvevői olyan, mindkét fél számára alapvetően megoldandó feladatot kaptak, amit csak aktív együttműködéssel tudtak megoldani. Sajnos, bizonyos történelmi helyzetek megoldásához ezen tudásunk önmagában nem elegendő, az eltérő kultúrából származó munkatársi viszony egyengetéséhez viszont mindannyiunkat hozzásegíthet.