- Sikeres, gazdag emberekről szól a könyve. Milyen régóta ismeri ezt a világot? Beleszületett vagy outsiderként került bele?
- Teljesen outsiderként kerültem a közelébe, körülbelül húsz éves koromban. Előtte az Eötvös Gimnáziumba jártam, és zenével, kultúrával akartam foglalkozni. Aztán rájöttem, hogy az elektronikus zenei világban nincsenek kifutási lehetőségek.
- Úgy érti, nem vezet a siker/pénz világába?
- Úgy értem, hogy nincs közönsége. Anyám tehetséges festőművész, a kiállításmegnyitóin mégis csak a rokonság vesz és vett részt általában. Kivételnek számítanak a jól menedzselt, tömegeket vonzó galériák, a minőség és az ismertség ritkán áll kapcsolatban egymással. Magyarországon pláne.
- Beszéljünk a könyvéről, melynek formája sajátos: az Ön által írt novellákat egy érdekes kerettörténetbe helyezi. Gombhoz lett a kabát vagy fordítva?
- A novellák előbb születtek, a Moleskine jegyzettömbös keretet utólag húztam rá.
- A könyv egy időszak lezárásával indít. Mennyire szimbolikus ez?
- A könyv fikció, a főszereplő nem azonos az írójával. Ezzel együtt foglalkoztat a gondolat, hogy az embert szeretik beskatulyázni és úgy kezelni. Az mellékes, ha az illető közben megváltozik, felnő, más dolgok kezdik érdekelni. Rendszerint ez senkit sem izgat, mert ennek megértése, feldolgozása az emberek komfortzónájának elhagyását jelentené, ami plusz energia.
- Értem, hogy fikció, a főszereplő nem azonos az íróval, de meglehetősen indulatosan beszél a skatulyából való kitörés nehézségeiről. Tehát mennyire szól Önről a könyv?
- Nem rólam szól, hanem erről a világról. Összefüggés persze van: az írás mágia, azt hozza létre, amit általa megidéz az ember. Olyan ez, mint az esőtánc.
A könyv a társadalomról szól, a nyugati civilizáció alapjáról: a pénzről, hatalomról, szexről, médiáról, agymosásról. Azokat a pontokat kerestem, ahol ezek a fogalmak tetten érhetőek. Baromi nagy baj van a világgal, az egészséges fogyasztás helyett a fogyasztásra nevelés folyik, és mindeközben eltűnnek a közösségek őszinte kapcsolódási pontjai, a kulturális motívumok. A fogyasztás az identitásunkat is felülírja. Látom, hogy az öt éves fiamat is mi motiválja...
- "A fogyasztásra nevelés történik"? Inkább úgy fogalmaznék, hogy a fogyasztásra nevelés történik Önök által. Mihez kezd magában ezzel az ellentmondással?
- Ne varrja a nyakamba, nem én csinálom a világot, én kiszolgálója, elszenvedője vagyok.
- Nem olyan ez, mint a szemetelés, miért ne, más is eldobja…?
- Én annyit tudok tenni, hogy felhívom erre a figyelmet. Azt gondolom, hogy pont az én helyzetem a legalkalmasabb, hiszen közvetlen közelről látom, ismerem ezeket a folyamatokat. Ezeket pedig nem én teremtem, én csak egy kis ügynökségben vagyok egy kis kreatív, nincs ráhatásom a dolgokra. A kritikám viszont hitelesebb, mint a kívülállóké.
- Szerintem ahhoz, hogy az embernek sikeres ügynöksége legyen, mely eltart vagy két tucat embert, és meghatározó kampányokat nyer el, köze kell, hogy legyen a könyvben erősen kritizált siker- és pénzvilághoz. És a köszönőviszony talán még kevés is.
- Lát rajtam órát? Nincs nagy autóm, nagy lakásom, borhűtőm, se Gucci-öltönyöm. Lehet ezek nélkül is boldogulni.
- A marketingesekkel való smúzolást is meg lehet úszni ebben a pozícióban?
- Meg. Én kreatív vagyok, azt mások csinálják. Nem vagyok nagy társaságba járó, sőt, magányos típus vagyok. Az embereket és az őszinte kapcsolatokat szeretem, utóbbi ritka ebben a világban.
- A siker és a pénz elválaszthatatlan fogalmak a könyvben. Egyenlőségjel van a kettő közt?
- Nem szerintem van egyenlőségjel, hanem eszerint a beteg világ szerint. Látom, milyen erőket mozgat meg egy lapos képernyős tévé akció a Tescóban. Látom, milyen műsoroknak óriási a nézettsége. Perverz az egész. A mai világban, ahol mindent a szinglikre szabunk, egy gyerek már nem tartozik a siker kategóriájába.
- A kemény fogalmazás után milyen érzés benne maradni ebben a világban? Vagy megmondta, amit gondolt, fogja a családját és elvonul egy nyugodtabb vidékre horgászni?
- Bizonyos mértékig kivonulófélben vagyok, de nem fogok teljesen elszakadni. A remeteélet nem megoldás, az aktív tevékenységemmel többre megyek. Nem mehet el mindenki; attól semmi sem lesz jobb, ha én kiszállok. A felelősség engem is terhel, és fontosnak tartom ennek vállalását. Sokan nem hisznek nekem, vagy kiröhögnek.
- Igen, mert jó önreklámnak tűnik a provokáció.
- Pedig a könyvem is veszteséges, az üzlet meg enélkül is megy. Arra az ellentmondásra, amit firtat, csak azt tudom mondani, tévedés azt gondolni, hogy nem szenvedek néha ettől az egésztől én is. Ezzel együtt rendesen elvégzem a munkám. Pont azt szerettem volna megmutatni a könyvvel is, hogy többféle igazság létezik, és érdemes ezeket szembeállítani egymással. A fiamat is úgy tudom megvédeni, hogy a Superman mellett például a görög mitológiával is foglalkozunk. Ikarus is tud repülni, azzal is le lehet kötni a figyelmét, legfeljebb nem párosul hozzá felfokozott fogyasztási vágy.
A lényeg, hogy a súlypontok a helyükre kerüljenek. Nekem pont a súlypont-eltolódással van bajom. A könyv elején egy égő dollárjel van. Nem a dollárjellel van a probléma, hanem annak izzásával, mindent uralásával.
Gábor Fanni
