2001. február 9. 11:00

Tíz év múlva el kell érni, hogy minden tizedik egyetemi és főiskolai hallgató külföldön is tanulhasson.

Tíz év múlva el kell érni, hogy minden tizedik egyetemi és főiskolai hallgató külföldön is tanulhasson -- mondta Kiss Ádám, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára a Magyar Professzorok Világtanácsának (MPV) konferenciáján.

Jelenleg a tanulók egy százaléka él azzal a lehetőséggel, hogy külföldi egyetemen vagy főiskolán folytatja -- egészíti ki - itthon megkezdett tanulmányait. Kiss Ádám összehasonlításul németországi adatokra hivatkozott, amely szerint a német egyetemek diákjainak 12 százaléka már most egy másik ország egyetemén tanul. Az államtitkár a magyar felsőoktatás három alappillérének nevezte, hogy a felsőoktatás a társadalmat szolgálja, megteremti az esélyegyenlőséget a felemelkedésre, a tanulásra, és minőséget produkál, hogy ne inflálódjanak az oklevelek, hogy hosszú távra is megmaradjon a tudás értéke. Az esélyteremtés két alapvető eszközeként említette az önkormányzati ösztöndíj-, valamint a diákhitelrendszer kiépítését, mint fogalmazott: Magyarország az önkormányzati ösztöndíj bevezetésével egyedülálló Európában. A diákhitelrendszer kialakításakor pedig 67 ország tapasztalatait vették figyelembe.

Az európai integráció -- felsőoktatás, kutatás című MPV-konferencia az Európai Unió ágazati politikájának elveiről, tapasztalatairól, magyarországi hatásairól szólt alapvetően. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke a magyar tudomány uniós csatlakozás előtti és utáni szerepéről szólva azt mondta: a szellemi tőkével rendelkező országok mára felértékelődtek. Az Európai Unió tudásalapú társadalmat épít, és erre Magyarországnak is fel kell készülnie.

Az EU nem kíván problémákat vásárolni, így csak akkor van esélye Magyarországnak a csatlakozásra, ha nem panaszstratégiát, hanem terveket visz magával a tárgyalásokra -- mondta Pozsgay Imre, a Debreceni Egyetem professzora. Rámutatott: az európai egyetemek olyan autonóm szerveződések, melyek vezetői tudják, hogy a képzés minősége államuk sorsának záloga, így ennek rendelnek alá mindent. Cserébe a hallgatók is hosszú távú befektetésnek tekintik az egyetemi éveiket. Pozsgay szerint ezt a gondolkodásmódot kell meghonosítani Magyarországon is, mint ahogyan meg kell találni annak a módját, hogy a nyugati egyetemekhez hasonlóan a hazai gazdaságban is meglegyen az az ipari és tőkefedezet, amely lehetővé teszi a felsőoktatási intézmények mecenatúráját, kiváltva és kiegészítve ezzel az állam szerepvállalását.