A motivációnak az a lényege tulajdonképpen, hogy hogyan működjünk együtt azokkal az emberekkel, akik beszámolással tartoznak nekünk - ismerjük meg őket, figyeljünk rájuk és jutalmazzuk különleges közreműködésüket -, ezáltal jobban fogják azt érezni, hogy követniük kell azokban a kihívásokban, amikkel megbirkóznunk. Ez valóban így is van. Nap, mint nap teljes, egész emberek jönnek munkába, nem csupán szürkeállományok és jobb kezek. Hozzák magukkal reményeiket, vágyaikat, tehetségüket. A manager, aki eredendően szereti az embereket, némi humorral megtalálhatja a gyengéiket, illetve hisz abban, hogy létezik egy "hangnem", amivel mindenkihez elérhet és csak igen ritkán adódhat gondja a munkahelyi fegyelemmel vagy a motivációval.
Elmondható, hogy a két dolog kapcsolatban áll egymással, hiszen ha a dolgozók igényelni kezdik, hogy szenteljünk nekik némi figyelmet, akkor az azt jelenti, hogy itt az ideje átértékelnünk a jelenlegi motivációs gyakorlatot. A munkatársak meg lesznek lepődve azon, hogy hajlandóak vagyunk meghallgatni a jó és rossz híreket egyaránt, ám azon még inkább meg lesznek döbbenve, amikor az általuk tett javaslatokra meg is próbálunk lépni valamit. Ez a kellemes "csalódás" egy nagyobb elkötelezettséget fog kiváltani a munka iránt, meg fogja újítani az érdeklődést a közös munka folyamán, nagyobb hajlandóságot fog eredményezni az együttműködésben, illetve nagyobb engedelmesség és becsületesség lesz a vonzata önmagunkkal és másokkal szemben. Mi más is lehetne egy magasabb szintű munkamorál meghatározása, ha nem a fentiek? Tehát kezdjünk nyitott szemmel járni és legyünk készek egy kis tanulásra és változásra. Ez az első lépés ugyanis a jobb közszellem felé vezető úton.
Figyelem és motiváció
Az alkalmazottaknak lelke van, a figyelmet és a segítséget meghálálják. Odafigyeléssel segíthetjük a munkájukat, miáltal úgy érzik fontosak a szervezetnek és motiváltabban fogják munkájukat végezni. Sokszor azonban elsőre bonyolultnak tűnik hogyan is lehetne mindezeket megtenni.
