Először került sor társadalmi párbeszédre az egészségügyi minisztérium és azon különböző civil szervezetek, valamint érdekvédelmi szövetségek között, amelyek nem vetik el a kulturált dohányzást. A dialógus apropóját Horváth Ágnes egészségügyi miniszter korábbi (egy nappal az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dohányzásmentes világnapja előtti) kijelentése adta. Ezek szerint a kormány tervei között szerepel, hogy az olyan nyilvános zárt helyeken, mint például az éttermek vagy a szórakozóhelyek 2009-től betiltanák a dohányzást. A megbeszélések a közeljövőben folytatódnak.
Az unióban folyamatosan napirenden van a kérdés, hogyan lehetne csökkenteni a dohányzást. A bizottság szeretné, ha 2009-re a tagállamok többségében szigorúan korlátoznák a közterületi dohányzást, ám eleddig direktíva nem, csak ajánlás született a kérdésben, teljes tilalomra pedig csupán két országban került sor.
Nem a törvénnyel van a baj
A Füstölgők Társasága mellett a Magyar Dohányipari Szövetség is úgy véli, hogy a kérdésre nemleges a válasz. "Tisztában vagyunk vele, hogy súlyos társadalmi problémáról van szó, ezért olyan szabályozási keretekre van szükség, amelyek biztosítják a nem dohányzók jogait" - fogalmazott Patai András, a Magyar Dohányipari Szövetség elnöke. Viszont a vezető azt is kiemelte, hogy a kisebbségi jogok is egyre fontosabbakká válnak, s mivel a dohányosok a lakosság jelentős hányadát alkotják, így a kulturált dohányzás jogáról sem szabad megfeledkezni.
Az elnök véleménye szerint a most induló dialógus egy hosszú folyamat első lépése, s reményeik szerint konszenzuson alapuló döntés születik, amely mindkét félnek megfelelő jogokat biztosít. Dr. Fodor Péterhez hasonlóan Patai András is úgy véli, az 1999/42. törvény társadalmi békét teremtett és annál komolyabb törvényre nem, csak pontosításra van szükség. "Elég szigorú a jelenlegi magyar szabályozás, de a betartatás nem megfelelő" - érvelt Patai András, aki szerint első lépésben nem a szankcionálásra, hanem az ellenőrzésre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. Patai András pedig azt üdvözölné, ha a tiltás helyett a felvilágosításra fektetnének nagyobb hangsúlyt, s nem a leszokást népszerűsítő, hanem a rászokást megakadályozó plakátok, transzparensek lennének többségben.
Nem megoldás a teljes tiltás
Hogy nálunk beválna-e az osztrák megoldás, az kérdéses, de bizonyos, hogy a már említett 1999/42. törvény is valóban szigorú előírásokat tartalmaz, noha végrehajtási utasítást nem rendeltek mellé. Ennek köszönhető, hogy a vendéglátóipar meglehetősen lazán kezeli a betartást is. A törvényben szereplő egyik passzus például kimondja, hogy a dohányzásra kijelölt hely zárt légterű csak abban az esetben lehet, ha a megfelelő légcsere feltételei nyílászáró szerkezetekkel, vagy egyéb műszaki berendezés felszerelésével biztosítottak, és ott más, nemdohányzó személy bent tartózkodása - a munkaköri feladatok ellátásán kívül - a helyiség rendeltetéséből adódóan nem szükségszerű.
Már az előbbi kitétel sem valósul meg maradéktalanul, még a főváros belső kerületeinek vendéglátó egységeiben sem, így kérdéses, hogy egy szigorúbb szabályozás, vagy csak a korábbi törvény szigorúbb betartatása mit eredményezne az iparágban.
Háber Tamás, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke szerint a vendéglátósok eleve nehézségekkel küzdenek, s a teljes tiltás, csakúgy mint a szigorúbb szabályozás jelentős bevételkiesést okozna az ágazatban.
Azt még nem tudni, hogy országos szinten mekkora bevételkiesést jelentene a vendéglátósoknak, ha valóban dohánytilalom lenne az éttermekben. Írországban az ottani vendéglátóipari szövetség adatai szerint 875 vidéki söröző zárt be, és összesen 2500-3000 alkalmazott maradt hosszabb-rövidebb időre állás nélkül.
Istvánko Viktória
