Az azonban tény, hogy függetlenül a hazai munkaerő árától, színvonalától a vállalati karcsúsítások korát éljük. Sok vállalatvezetőknek ma éppen az okoz fejtörést, hogy az átszervezések ellenére hogyan tudják megtartani, illetve hogyan tudják a leghatékonyabban kihasználni azt a szellemi tőkét, amelyet egyszer már megszereztek. Erre pedig az a megoldás, ha az egyének a vállalaton belül találják meg a számukra leginkább testreszabott területet. Persze ehhez segítségre van szüksége munkavállalónak és munkáltatónak egyaránt.
Korábban számos szervezet azért alkalmazott tanácsadókat, hogy az elküldött munkavállalóinak segítsen újból elhelyezkedni. Az outplacement mára már bevált és elterjedt gyakorlatnak számít, és a tanácsadók figyelme újabban a még pozícióban lévő alkalmazottak felé irányul, és mentorként abban próbálnak segíteni, hogy ezek az egyének a szervezeten belül tudjanak maradni. Nyelvi leleménnyel munkájukat inplacement néven kezdték emlegetni.
Itt a szervezeten belül egyszerre nagyszámú dolgozó mozgásáról van szó, vagyis egy gyáregység bezárásakor például a menedzsment végkielégítés helyett megpróbál olyan támogató környezetet kialakítani, amely úgy ösztönzi az egyéni fejlődést, hogy az összhangban álljon az üzleti szükségletekkel. Ez is egy lehetséges út.
Ismét a gyárbezárásokról
Nemrégiben írtunk a multinacionális vállalatok hazai helyzetéről Gyárbezárások: világtrend, vagy hazai jelenség címmel. Az íráshoz több hozzászólás is érkezett, a vélemények a kérdésben megoszlanak. Ez késztetett minket arra, hogy a témával továbbra is foglalkozzunk.
