December 15-én a kora délutáni órákban egy Jelizaveta nevű orosz leányzó fogta bőröndjét, kisétált egy budapesti kollégium ajtaján, és a Keleti pályaudvar felé vette az irányt, hogy megvegye vonatjegyét a Moszkvába tartó nemzetközi gyorsra. Jelizaveta nem naiv kislány, orosz lévén nagy elvárásai amúgy sem lehettek a magyar közállapotokat illetően, de azért hitt abban, hogy egy hét alatt majd csak lerendezik egymás között a problémáikat ezek a keményfejű magyarok, és ő végre elindulhat hazafelé.
A napok teltek, Jelizaveta csak várt és várt, miközben azon morfondírozott, vegyen-e aranyáron repjegyet Moszkvába, vagy inkább hagyja az egészet a francba, és törődjön bele, hogy Szenteste a mackófelsős portással fog sakkozni néhány Tescós bejgli társaságában – csakhogy bele ne őrüljön a magányba egy idegen országban.
Gyanítom, idén karácsony előtt sok száz, ezer külföldi vagy magyar Jelizaveta lett megszivatva olyan csúnyán, ahogy már nagyon régen szivattak meg embereket ebben az országban. És most direkt fogalmaztam úgy, hogy a tettes(ek) kilétét jótékony homály fedje, mert - mint utast - igazából nem érdekel, ki áll valójában az egész undormány mögött.
Nem mutogatok ujjal a sokak által gyűlölt és kevesek által védett szakszervezeti főnökre, mert mint utas, nem tudom eldönteni, hogy egy belevaló, régi vágású vasutasvezérről van szó, aki körömszakadtáig ragaszkodik elveihez és kollégái jussához, vagy egy karriermániás, gerinctelen percemberről, aki feljebb jutása érdekében bármit hajlandó megtenni, amit vélt vagy valós megbízói sugallnak neki.
Nem tudom eldönteni, de mint utast, nem is érdekel. Az érdekel, hogy az a vállalat, amelyet az én adópénzemből tartanak fenn, működik-e. Márpedig karácsony előtt kilenc napig nem működött; több mint egy hétig az volt a szereposztás, hogy a vonatok többsége áll, a vasutasok egy része ultizik, az utasok pedig egységesen anyáznak.
Kedves Sztrájkolók! Nem lesz ez így jó. Arra kérlek Benneteket, hogy a játszmáitokat Gyurcsány Ferenccel és kis csapatával a jövőben rendezzétek le egymás között. Ha kormányt akartok buktatni, ám legyen, jöjjetek fel traktorokkal, dózeroljátok le a Parlamentet, vessétek be a helyét sóval, ha Nektek úgy tetszik - ha meg szimplán a pénzt akarjátok, vonuljatok az Andrássy út 73.-75. elé, dudáljatok, üvöltsetek, toporzékoljatok, vagy egyszerűen vegyétek el valamilyen jogcímen a jussotokat a többi adófizetőtől – csak a Jelizavetákkal ne játszadozzatok, mert az nagyon nem fair.
Kedves Molnár Csaba! Amit Ön és úgy a kormány allgemein az elmúlt kilenc napban válsághelyzet-kezelés címszó alatt elkövetett, az a pöcsölés magasiskolája volt - és morális szempontból ez még Önre és főnökére nézve is a jobb verzió. Ön mint a közlekedési tárca vezetője mindenképpen felelős azért, hogy ez idő alatt ebben az állítólag európai országban nem lehetett normálisan közlekedni. Mivel Ön adópénzekből kapja a fizetését, és ténykedésével elvileg minket szolgál, joggal várhatjuk el, hogy ha legközelebb, hasonlóan kritikus időszakban ilyen helyzet áll elő, tegyen valamit értünk. Nem érdekel, hogyan, nem érdekel, mit – felőlem odaadhatja az összes lóvét a Volánoknak, hozhat sztrájktörőket Burkina Fasóból vagy lassúzhat egyet Gaskó Istvánnal Szalóki Ágira, hogy jobb belátásra bírja – oldja meg, ahogy tudja. Ezért fizetjük.
Ha nem így fog történni, akkor hajlamos leszek feltételezni, hogy a kormány nem azért nem csinál semmit, mert impotens – hanem azért, mert legalább annyira belelóg a keze a bilibe, mint ahogy Önök azt a sztrájkot hirdető szakszervezeti vezetőkről állítják.
Vagy ha legközelebb sem tudja, tudják megoldani a helyzetet, akkor azt javaslom, menjenek ki a VDSZSZ-főnökökkel közösen a határra, húzzák át az üdvözlőtáblán, hogy Európai Unió, a helyére pedig írják ki, hogy Urál-Alsó. És csak reménykedhetünk, hogy az udmurti testvérek nem fogják kikérni maguknak...
wéberb
