Az egyezményt várhatóan hivatalosan április végén írják alá a csúcsszintű kétoldalú találkozón Washingtonban, és körülbelül egy év múlva lép életbe.
A megállapodás célja, hogy az amerikai, illetve az uniós légitársaságok korlátozás nélkül repülhessenek a légikikötők között, akár az Egyesült Államokban, akár az Európai Unióban. Ennek elsősorban minden bizonnyal az utasok élvezhetik majd az előnyeit, mert a liberalizált piacon a légitársaságok a jövőben teljesen szabadon választhatják meg az útvonalat, az árakat, a verseny éleződése nyomán csökkenhetnek a jegyárak.
A megállapodás többéves tárgyalási folyamat végére tehet pontot. Mindkét oldalon számos akadályt kellett leküzdeni, a londoni Heathrow repülőtér átmeneti időszakra vonatkozó kérelmét az unión belül az utolsó pillanatig vitatták. A londoni légikikötő a legforgalmasabbnak számít ebben a viszonylatban is, és arra hivatkozott, hogy bővíteni kell a várható forgalomnövekedés miatt. Jelenleg mindössze négy légitársaságnak van joga a Heathrow és az Egyesült Államok között repülni.
Jacques Barrot közlekedési EU-biztos jó megállapodásnak nevezte a szöveget, és üdvözölte a tagországok egyhangú jóváhagyását. Ez szerinte garancia arra is, hogy a tárgyalások következő szakaszát - egy még szélesebb körű egyezmény kidolgozását - erős és egységes uniós oldal kezdheti meg.
A világ légi forgalmának 60 százalékát már most az Egyesült Államok és Európa közötti forgalom teszi ki, de a megállapodás nyomán ennek emelkedésére lehet számítani. Nem vonatkozik az egyezmény az amerikai belső forgalom biztosítására, és nem kell változtatni miatta azon az amerikai törvényen sem, amely korlátozza a külföldiek tulajdonszerzését az amerikai társaságokban - főleg ez utóbbi volt az, amely hosszú időn át akadályozta az amerikai kongresszusi jóváhagyást.
