Ezzel kapcsolatban a Hungarocamion illetékese elmondta, úgy érzik, nagy igény van arra, hogy megoldásokat keressenek és találjanak a "just in time" jellegű magasabb szintű fuvarozási szolgáltatás kivitelezésére. A hűtöttáru-fuvarozás egyik speciális szelete a tejtermékek szállítása. Mivel a hazai tejüzemek nem Budapesten vannak, többnyire depót tartanak fenn a fővárosban vagy környékén. A hűtőlánc fenntartásának érdekében - az előírás a tejtermékeknél + 4 fok - a cégek saját kamionjai hozzák az árut a depóba. Ott ismét hűtött raktárba kerül, majd az igényeknek megfelelően a gyártó vállalattal szerződött fuvarozó cégek viszik tovább a boltokba. A depók úgy vannak kialakítva, hogy egy-egy járat körülbelül 50 kilométeres sávban dolgozhasson. Így például egy fővárosi depó esetén a terítés határa valahol Vác és Nagymaros környékén lehet.
A tejtermékek terítésére vállalkozó cégek sofőrjeinek a normál fuvarosoknál több kritériumnak kell megfelelniük. A belépéskor a kötelező üzemorvosi vizsgálaton kívül át kell esniük egy élelmiszer-egészségügyi bőrgyógyászati és légzőszervi vizsgálaton is. Ráadásul ezen a területen meglehetősen sok az emelőhátfalas autó, ezért a gépkocsivezetők jó részének még hidraulikus emelőkezelői vizsgát is kell tenniük. A tejtermékek szállításánál két alapvető filozófia érvényesül. Az egyik a szállítás szempontjából nem ró nagy felelősséget a sofőrre, mert a megbízó cég összeállítja és elkülöníti a kiszállítandó árut. Ebben az esetben a gépkocsivezető feladata csak annyi, hogy a szállítólevél alapján a kijelölt csomagot tegye le a megfelelő üzletben. Ez a fajta munkamódszer a raktártól kíván nagyobb erőfeszítést, hiszen pontos komissiózásra és csoportosításra van szükség. A vezető feladata csak a célbajuttatásra korlátozódik.
A másik módszer - a depót működtető cégnek ez lényegesen olcsóbb - amikor az egész túraútvonalra szedik ki az árut. Ennél a gépkocsivezető feladata, hogy a szállítólevél alapján a különböző boltoknál a megfelelő árut pakolja le. Ezzel gyakorlatilag kiiktatják a "finom" komissiózást, és a felelősség jó részét a gépkocsivezetőre terhelik. Ez utóbbi módszernél mindezt még az is tetézi, hogy a kiválogatással lényegesen több idő megy el, mint az első esetben alkalmazott logisztikai megoldásnál. Ám ennek költségei már nem a megbízót, hanem a feladatot elvállaló fuvarozó céget terhelik.
A tej-, és élelmiszer-szállításnál az utóbbi években egyre inkább elharapózott az a szállítmányozók szerint rossz gyakorlat, mely szerint egy-egy túrajárat az összes üzletbe kiviszi az árut. Mint kifejtették, nekik nem éri meg öt Túrórudiért meg három tejért fölkeresni Mari néni kis boltját. Ez a feladat logisztikai nonszensz. Nem jó a szállítmányozó cégeknek, és hosszú távon nem jó a gyártóknak sem. Az egyik érintett viszont úgy véli, a gyártók csak azt nézik, hogyan emelkednek eladásaik. Az ő gyakorlatukban például egy közepes városban havi szinten 350 literrel nőtt a tejfogyasztás, amikor a kisboltokba is kimentek, ahhoz képest, mint amikor csak a város három nagykereskedésébe szállítottak.
Két jég között
A piac szereplőinek véleménye többnyire megegyezik a témában: a hűtött áru fuvarozásának piacán is megjelentek a külföldi cégek, és jelentkeznek a hazai vállalkozók - sok esetben a megrendelő által kikényszerített - ár alatti munkavégzésének problémái is.
